Adorján vára
Amint Szalárd Berettyóhoz vezető utcáját elhagyjuk, szemünk elé tűnik egy hatalmas, romos, omlófélben lévő bástyasarok a folyó melletti legelőn. Ez az utolsó maradványa a magyar történelemben egykor fontos szereppel bíró Adorján várnak. Alább az erődítmény történetéről szólunk dr. Gyenge János református lelkésznek a nagyváradi Szabadság napilapban 1934. április 1‑én megjelent írása alapján.
Az Adorján vár talán ezerszáz évvel ezelőtt épülhetett, az építtetője pedig az Árpád fejedelemmel közeli rokonságban álló Adorján főúr volt. Mivel a várak eléggé biztos védelmet nyújtottak azokban az időkben a főleg gyalogos és lovas, csupán nyíllal támadó ellenségtől, a főúr úgy gondolhatta, hogy építtet egy ilyen védművet maga és családja számára. Jó például szolgált előtte Ménmarót szláv fejedelem bihari földvára, amelyet 898-ban sokáig hiába ostromoltak Szabolcs és Tas magyar vezérek hadai. Aztán sokára mégis magyar kézre került a vár, de nem a hódítók fegyvereinek köszönhetően, hanem az egymás ellen hatalmi harcot vívó fejedelmi apák gyermekei révén, akik szerelemmel előbb egymást hódították meg, majd apáik szívét meglágyítva kibékítették a kegyetlen és véres harcokat vívó feleket. A fiatal szerelmesek lakodalmát később Csepel szigetén ülték, de a fejedelmi kézfogó Árpád fia Zsolt (egyes forrásokban Zolta vagy Solt – szerző megjegyzése) és Ménmarót leánya Hánzár (egyes forrásokban Hamzsa – szerző megj.) között a bihari földvár fejedelmi kastélyában folyt le, a fejedelmi apák jelenlétében. Ménmarót halála után a vár tulajdonjoga Zsolt fejedelemre szállt, ő sokat tartózkodott a várban, és sokszor meghívta kiterjedt rokonságát vadászatokra és lakomákra. A vele rokonságban álló Adorján főúrnak minden bizonnyal egy ilyen vendégeskedés után jött meg a kedve ahhoz, hogy a bihari földvár közelében, a Berettyó mellett várat építsen magának.
- Endre királyunk trónra lépésének idején a magyar nemzet nagy része még a régi, pogány hitben élt. Az ősi hithez hű magyaroknak azért volt ellenükre a keresztény vallás, mert I. István király és felesége, Gizella nagy méltóságokat és az ország testéből kiszakított hatalmas birtokokat adományozott az országba betelepített német lovagoknak. Az elégedetlenkedő nagyurak élére Vata Borsod és Bihar megyei főúr állott. Vata azt követelte a királytól, hogy tegye újra államvallássá a pogány hitet. A zendülők által szorongatott király Lengyelországban bujdosó öccsét, Bélát hívta segítségül, ígéretet téve neki, hogy ha segít leverni az ellene harcolókat, átengedi neki az ország keleti harmadát, s ott egyedül kormányozhat, halála után pedig a koronát is rá hagyja, így az egész ország uralkodója lehet. Történt mindez az Úr 1074. esztendejében. Az Adorján vár történelmi fontossága ekkor kezdődik, mivel Béla herceg „harmados” fejedelemnek ez a vár lett a székhelye, fejedelmi kastélya. Itt élt gyermekeivel, Gézával, Lamberttel és az akkor még csak hétesztendős Lászlóval, aki később I. László néven lesz Európa-szerte ismert uralkodója Magyarországnak.
A várban eltöltött gyermekévek kitörölhetetlen nyomot hagytak a későbbi nagy király lelkében. Biharország iránti szeretete abban nyilvánult meg, hogy az eszményképéül tekintett Szent István királynak a székesfehérvári sírból kivett jobbja számára a vár közelében fekvő helyen, a mai Szentjobbon templomot építtetett, és a király jobbját ott helyezte el. Szent István fiának, Imre hercegnek emlékére megalapítja Szentimre falut, és oda is templomot építtet. Az a kívánsága is teljesült, hogy földi maradványai a váradi várban, az oda épített székesegyház sírboltjában nyugodjanak.
De térjünk vissza az Adorján vár történetére. A vár urának hatalmas tekintélyt adott, hogy az erődítmény egyike volt az akkori idők legjobban és legerősebben megépített várainak, de az is, hogy a megye területén hetven falura kiterjedő hatalmas birtoktest tartozott hozzá, sőt az Élesd melletti Sólyomkővár és a körösszegi vár is. E vár mellett gyilkolták meg Árboc, Törtel és Kemenes kun főurak az erkölcstelen életű IV. (Kun) László királyt 1290-ben. Ennek a hatalmas vagyonnak az urai a királyok mellett mindig a legnagyobb méltóságokat viselték: bírák, nádorok, erdélyi vajdák voltak, így aztán nem számított rendkívülinek, ha fontosságuk tudatában nemegyszer fegyvert fogtak királyuk ellenében. Ez történt 1284-ben is, amikor Miklós erdélyi vajda fegyverbe hívta a főurakat Kun László elűzésére. A király nagy sereget gyűjtött, és az Adorján várában fészkelő lázadók ellen indult. A várat csak hosszú ostrom után tudta elfoglalni, és miután elfoglalta, a hozzá tartozó uradalommal együtt azonnal a Barsa nemzetségbeli Lórántnak, Erdély új vajdájának adta.
Az új vajda sem volt azonban királyhűségéről híres, hisz amikor alkalom adódott, az utolsó Árpád-házi királyt, III. Endrét le akarta taszítani trónjáról, hogy idegen fejedelem sarját ültesse a trónra. A nemes lelkű III. Endre király 1296-ban személyesen vezette seregét az Adorján várába menekült lázadó ellen. Hosszú és elkeseredett harc kezdődött, a lázadó Lóránt vajda elesett, a várvédők pedig megadták magukat. A győztes király nem vette el a birtokot a lázadó családjától, hanem Lóránt bátyjának, Jakabnak a birtokában hagyta, akit hajatlan feje miatt Kopasz Jakabként jegyzett fel a történelem.
Kopasz Jakab 1308-tól 1310-ig, Róbert Károly idejében az ország nádora, a király helyettese volt. De amint az lenni szokott, a nagy hatalom őt is elvakította, királyára támadt, el akarta távolítani a trónról. Róbert Károly előbb csak megfosztotta Jakabot a nádori címtől, de amikor látta, hogy az áruló fellázította az erdélyi és Tisza-vidéki urakat, és már új uralkodó után néznek, 1317. július 1‑én nagy sereggel Adorján vára ellen indult. A várat eközben már javában ostromolták a királyi hadak, Debreczeni Dózsa vezetésével. A vár nem tudott sokáig ellenállni az ostromnak, így aztán egy napon az egyik bástyán feltűnt a megadást jelző fehér zászló. A felvonóhíd leereszkedett, a kapu kinyílt, a király és kísérete pedig diadalmasan bevonult. A lázadók fejével azonban nem találkozhatott, mert az a titkos alagúton másik várába, Sólyomkővárra szökött, hogy ott tovább folytassa a harcot a király ellen. Nem sokkal ezután Sólyomkővárat a királyi hadak kiéheztették, majd bevették, s Kopasz nádort vasra verve Váradra szállították; Róbert Károly törvényt ült felette, és lefejeztette.
Miután Kopasz nádor feje a porba hullott, a magyar királyok már nem merték a várat egyes főuraknak adományozni, hanem királyi birtokká tették. A továbbiakban így szerepelt mintegy 80 évig, míg 1396-ban újra gazdát kapott Csáky Miklós temesi főispán személyében. Csáky vitézségének elismeréséül kapta meg a hatalmas uradalmat az Adorján várral, Sólyomkővárral és Körösszeg várával együtt. Az ország trónján akkor Nagy Lajos veje, Zsigmond király ült, aki Csáky Miklós vitézségének köszönhette, hogy a rossz kimenetelű nikápolyi csatából, a törökkel szemben, élve megmenekült. Attól kezdve a Csákyak az adorjáni és körösszegi előneveket használják. Később, 1414-ben, a hűséges Csáky Miklós vezette a magyar rendek több száz fős bandériumát Aachen városába, ahol Zsigmond magyar királyt német királlyá koronázták.
Lendítsünk egyet az idő kerekén, és ugorjunk vagy 30 évet. Erdélyben nagy eseményre készülnek. A már egész Európában híres törökverő hadvezér, Hunyadi János kolozsvári emeletes házában keresztelő lesz: Szilágyi Erzsébet nagyasszony életet adott gyermekének, Mátyásnak, kiből egykor majd koronával ékesített királyuk lesz a magyaroknak, aki az elnyomott népet megvédi, a népet sanyargató, lázadásra hajlamos főurakat megregulázza. A szülők a keresztapaságra Adorján várának akkori urát, Csáky Ferencet választották. A keresztelőre sok vendég volt hivatalos az ország főurai közül, de a legtöbben a Tisza mellékéről és Erdélyből érkeztek. A keresztelő által a Csáky és a Hunyadi család komaságba került, ezzel a cseperedő, majd fiatalemberré váló Mátyást is szoros kötelék fűzte a Csákyak várához. Így aztán nemcsak gyermek‑ és ifjúkorában, hanem akkor is szívesen ellátogatott oda, amikor már koronás királya lett az országnak.
A vár még sokáig állt fontos történelmi események középpontjában, azonban attól kezdve, hogy a váradi várat 1660-ban Szejdi Ahmed és Ali basa elfoglalták, nagyon csökkent a jelentősége. A hódítók csapatai végigszáguldottak a megyén. Ekkor égették fel a szalárdi templomot, és rabolták ki a Csákyak családi sírboltját. Ekkor lőtték rommá Adorján várát is. Azóta a vár falai sorra összeomlottak. Mára már csak egy romos bástyasarok áll.
Farkas László
Nyitókép: Az Adorján vár romja 1930-ban. Nagy S. G. fotója. András Emese tulajdona
Galériabeli fotó: Zsolt eljegyzése Hamzsával. Feszty Árpád festményének reprodukciója
(Megjelent a Várad 2022./3. számában)
