2014. június 2 | Zudor János | Irodalom

A poloska halála

Égő papírokba dobtam a poloskát,
előbb körbe is pisiltem,
hogy ne tudjon menekülni.

(Rájöttem, hogy mennyire szadista
vagyok, amíg kicsinosítom hozzá magam,
– hogy nem fáznak most a lehallgatók,
és akik mögöttük ülnek),

ez nem holmi kencefice,
nem is kifogás, még ha tett követi is,
– a kád mellett talált poloskát
én ütöttem agyon azért, hogy nehogy
veszett legyen, mint a rák,
mondtam is neki egy rövid imát,

így szólt: „gyönge bogaram,
ne dögölj meg még, csak lassabban,
PLOSNITA LATENTA,
hülyéje, ZENG A HÁZ!”