2014. április 17 | Kiss Lehel | Irodalom

A papok a kriptába mennek

A papok lassan
a kriptába mennek,
lépteik biztosak, daccal haladók.
Néznek utánuk
bárgyú halandók,
s ablakba kiült, liliomos szentek.
Fogy, fogy a grádics,
és furcsa szag szel a
kenyérré omló, dús tömjénfüstből.
Halkul a harang,
autó nem tülköl,
nem zavar semmi. Callix és patena
szürkül az árnyban:
árva az oltár.
Az imént még csengőn
nevető papok már
nemsoká föld alá érnek.
Halkul a harang,
foszlik az ének,
kapu nyikordul. Ó, vajon lesz itt,
aki felzúgjon:
„…et resurrexit…!”?

(2007. jan. 31. Nagyvárad,
Matos atya temetésén)