2014. június 2 | Lipcsei Márta | Irodalom

A délelőtt mozaikja

A délelőtt fényei vidítanak
még érződik a süvítő szél lehelete
cseppfüggönyök szakadnak le
a fák, a tetők szilárd széleiről
szelíd játékossággal lazítják
mozdítják belső biztosítékom
örömmel szemlélek minden
apró kis pontot, hömpölygő,
emelkedő lélekkorongot, melyek lebegve
túlfűtik a környező világot,
lehet az egész mindjárt robbanni fog?
a baj mindig abból fakad, hogy nem
érzékeljük idejében a veszélyt
csak bámulunk és a távolodás
képzetét gerjesztjük a bámulatban
annyi bizonyos, hogy az egészet már
nem lehet láthatatlanná tenni
ez is hozzájárul a délelőtt
nyugtalan mozaikjához
s a nemlétre ítélt válaszok
rövid hallgatás halála
viszonzás nélkül folytatja
útját a kimondás hullámai felé

Nagyvárad, 2014. január 31.