A Cirkusztól a világcirkuszig – Rendhagyó Várad-ismertető a színházban
A világcirkusz című előadás ősbemutatóját május közepén tartották meg a nagyváradi Szigligeti Színházban. Az előadás a Szigligeti Társulat és a Nagyvárad Táncegyüttes közös produkciója, melyet Juronics Tamás Kossuth-díjas táncművész és koreográfus, színházi rendező koreografált és rendezett. A darabot Nagy Dániel Cirkusz című kisregénye alapján Bodolay Géza Jászai Mari-díjas színházi rendező, egyetemi oktató írta. A szövegkönyv megjelent a Várad folyóirat májusi számának drámamellékletében. Az idei Miniévad keretében a Várad új számát és a drámát június 8-án, vasárnap mutatták be a nagyváradi színház páholyelőcsarnokában.
Bodolay Géza elmondta: Juronics Tamás megkérdezte tőle, hajlandó-e darabot írni a kisregényből, mely 1926-ban jelent meg az Erdélyi Szépmíves Céh gondozásában, s azóta csupán egyetlenegyszer adták ki, 1967-ben. Elkezdte olvasni, aztán a 20. oldalnál letette, mert úgy érezte, nem vihető színre. Aztán mégis negirugaszkodott. Bodolaynak nem ez az első ilyen jellegű mukája, többek között Mikszáth Kálmán A beszélő köntös című regényének is elkészítette a színházi verzióját. A rendező, dramaturg szólt arról, hogy Nagy Dániel műve helyenként lenyűgözően emlékeztet Szabó Dezsőre stílusára és egyáltalán, az akkori expresszionizmusra. Érződik Ady Endre és Madách Imre hatása is. „Gátlástalanul lehetett működni a szöveggel. Ami eszembe jutott, beleírtam” – mondta Bodolay Géza. Idézetekkel (Adytól, Petőfitől, Vörösmartytól, Shakespare-től stb.) fűszerezte a szöveget. Aztán átélhette, hogy szerzőként nézzen meg egy előadást. Hozzáfűzte: Nagy Dániel hálás lehetne Mozartnak (a Requiem című Mozart-muzsika szövi át a produkciót), a társulatvezetőknek, akik fölfedezték a regényt, Juronics Tamásnak, aki megrendezte, a színészeknek, táncosoknak, akik eljátszották. Nagy Dániel irodalmi munkásságának emelvényre emelése e színházi játék. „Nem bántunk csúnyán a regénnyel” – jegyezte meg Bodolay Géza. Elárulta: először a második jelenet született meg, amelyben az angyal azzal ébreszti föl Istent, hogy egy különös ámen hallatszott föl a mennyországba. Kifejezetten színpadkész oldalak, párbeszédek is találhatók a regényben, ezekhez alig kellett hozzányúlni.
Dimény Levente beszélt arról, hogy Szabó K. Istvánnal, a Szigligeti Társulat művészeti igazgatójával tudatosan választották ezt a Nagy Dániel-művet, amely meglehetősen eszement képi világot hordoz magában. A mű az I. világháború allegóriája. A háború borzalmaira hívják föl a figyelmet a művészek. A háború áldozataira emlékeznek és emlékeztetnek.
Bodolay Géza arról is mesélt: milyen bájos, gyermeteg rácsodálkozással fedezte föl Juronics Tamás a Requiemet, amely elképesztően elementáris mű, és a kompozíció minden tételének meglett a helye a produkcióban. Bodolay azt is elmondta: bár többekre hatott volna Nagy Dániel és ez a túlburjánzó expresszionizmus. Hozzátette: mindezközben Szegeden a Svejket rendezte. A cseh Jaroslav Hasek egész másképpen látta ezt az időszakot, mint Nagy Dániel. Mindkét műnek megvan a sajátos humora, groteszksége. Ám másképp kacag Nagy Dániel, mint Hasek.
Arra a kérdésre, hogy a közeljövőben tervez-e drámát írni, Bodolay ekként válaszolt: „A világban rengeteg bajt okozott a szorgalom. Nem érzek kényszert, hogy feltétlenül darabokat írjak.” Nem fogja felkutatni a könyvtárakat dramatizálandó mű után, ám ha érkezik valamilyen izgalmas fölkérés, elgondolkodik rajta.