2012. július 12 | Gittai István | Irodalom

A címtelen kép

Villanyoltás után a gyér,
falra vetült holdvilágnál
gyakorta silabizálom
a sejtelmes Fux-grafikát,
mely dombpiramis-szerűen
pufók gyümölcsfákat cipel.

Csakhogy a gömbölyded lombok
lazúros árnyalatába
mintha bumfordi maszkokat,
bábfejeket rejtett volna
a kópés, rafinált mester,
félálmos képzeletem.

Sőt, erős hunyorításban
szerelmes pár, haragos csősz,
gyümölcs-tolvaj inalása,
sihederségem nyara is
ismerősen visszaköszön.

Majd ismételten falsíkba,
névtelenségbe mosódik
a kép, virradatba  a Hold
talányos rajzolatával.