A betegség ajándékai
Schein Gábor író, költő, drámaíró, irodalomtörténész és kritikus volt az idei Törzsasztal évadzáró eseményének vendége. Az Illyés Gyula könyvesboltban június 3-án megtartott találkozón Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője fölelevenítette az évadban történteket, majd a júniusi meghívottal, Schein Gáborral Kőrössi P. József beszélgetett.
Egyebek között szó volt arról, hogy Schein Gábor az utóbbi tíz évben sokat foglalkozott Füst Milán munkásságával. Költészetét is, prózáját is nagyra tartja. Schein Gábor megfogalmazása szerint Weöres Sándor költészetéből semmit nem lehet megérteni Füst Milán nélkül.
Schein Gábor megindító őszinteséggel mesélt súlyos betegségéről, melyről közvetlenül nem tudott írni, napló nem lett belőle, de versek igen. 2014 tavaszán kiderült, hogy rákos, és az orvosok szerint nem volt nagy esélye arra, hogy túlélje. A betegség, a kezelés ideje nagyon nehéz periódus volt számára, de ugyanakkor a legszebb időszak is az életében. Sok mindent észrevett, fölfedezett, amit addig nem. Azt érezte, a betegséggel együtt kimondhatatlanul nagy ajándékot is kapott. Nehéz volt mindezek után meggyógyulni. Néhány, a betegséghez kötődő versét is felolvasta a találkozón.
A Svéd című regényéről is beszélgettek a Törzsasztal-esten. Eddigi művei közül ennek a regénynek lett a legnagyobb elismertsége, szakmai és olvasói sikere. A Svéd az identitás és őrültség viszonyával is foglalkozik. A műben szereplő apa úgy viszonyul az emberekhez, mintha azok tárgyak volnának. Schein Gábor szerint a múlt feldolgozása során újra és újra gócokhoz jutunk, örvénylő rettenetekhez. Azt is kifejtette, mit ért az alatt, miszerint: „idegennek lenni jó, mert az a szabadság.” Belülről megélt idegenségre gondolt. A megfigyelői helyzet megértést, empátiát, idéz elő. A legmélyebb rabság a nárcizmus meg az önsajnálat. A szabadság a nárcizmuson túl található. Önmagam és a környezetem megfigyelésével szabaddá válok, hangzott el.
A Törzsasztal-beszélgetés után a szerző dedikálta könyveit.