A 14/19-es VILÁGCIRKUSZ
Nagy Dániel – Bodolay Géza
Az eredeti regény CIRKUSZ címen 1926-ban jelent meg, az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában, Kolozsváron. Azóta még egy alkalommal, a hatvanas években.
A lehetséges összevonásokat az & jel jelzi. Számfüggő direktoroknak:
11 beszélő férfi, 1 csodálatos nő, 1 kislány, táncosok, gyerekek, kórusok.
Szereplők & mellékszereplők:
ANGYAL & PAP & xy
ISTEN, az Isten
BELZEBUB, az ördög
HALÁL
REMIKE, a csodanő, olykor Rémikének is hívják
WILLIAM, a frenetikus Bohóc & A KOMOLY KOMÉDIÁS
PINKÁR, a díjbirkózó és éltáncos & xy
LAKÁJ & SEKRESTYÉS & FŐPARANCSNOK & xy
FŐKATONA & FŐCSENDŐR & ŐR & xy
FŐORVOS & NÉMA KOCSIS & A BÍRÓSÁG ELNÖKE & xy
GRUNCSER ALADÁR, a lezuhant féllábú pilóta, önálló fejjel & xy, & utóbb: RAB, a Krisztusok pincéjében
FŐSOROZÓTISZT & FŐÜGYÉSZ & xy
GABÍDUSZ, a szőke leányka-angyal (12 éves)
KÓRUSOK:
AZ ARTISTÁK KÓRUSA
AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA
A HALÁLRAÍTÉLTEK KÓRUSA
AZ ASSZONYKÓRUS
A PUCÉR ANGYALI KVINTETT & ANGYALI KÓRUS
A KATONÁK KÓRUSA
A HALOTTAK SEREGE
AZ UTCAGYEREKEK KÓRUSA
A 7, azaz hét művész-artista „xy” néven – az I./1. jelenet meghajló/szöveges résztvevőit jelzi.
Hálás & külön köszönet a Fölfedező-Megrendelőknek:
Dimény Leventének és Juronics Tamásnak.
Valamint az élő Ady Endrének,
fiatalon meggyilkolt nagy elődjének,
és a Villont éltető F. költőnek a kölcsönvett sorokért. – B.
PROLÓGUS jellegű előjáték
AZ UTCAGYEREKEK KÓRUSA (a gyülekező Közönségnek, persze rendes, élő cirkuszi fúvószenekarral)
CIRKUSZ!
A VILÁG LEGHÍRESEBB CIRKUSZJÁTÉKA
EGYETLEN ELŐADÁS!
DÍSZELŐADÁS – BELÉPTI DÍJ NINCS!
FÖLLÉPNEK:
Ez és a hasonló dőlt betűs mondatok beütéssel!!
Az említettek tusra meghajolnak: a William–Pinkár–Remike trió, valamint a 7, azaz hét XY – értelemszerűen némelyikük több főművészt adván
WILLIAM, a bohóc
NIKOLAUSZ, a medvetáncoltató
PINKÁR, a díjbirkózó
EMANUELUSZ, a csodálatos zenevirtuóz
CARRIÓ, a gumiember
VILLEKON, a szép kígyóbűvölő
GEORGIE, a nőimitátor
PETREÁSZ, a késnyelő
DÍNE, a kötéltáncos
BOLUGER, a jós
BALAGA, a síróművész
TRUGEL, az álomolvasó
JOSZIF bácsi, az állatszelídítő
PÁNI, a majomember
NEGRÓ, a nagy fülű nagy furulyás
REMIKE, a nagyszerű csodanő
AZ ELŐADÁS DÍJTALAN! AZ ELŐADÁS DÍJTALAN!
BELÉPTI DÍJ NINCS! OTT LEGYEN MINDENKI!
Dobpergés. Sötét
AZ UTCAGYEREKEK KÓRUSA (a sötétben)
Ingyen cirkusz! Ingyen cirkusz! Mindenki, mindenki ott legyen! – Aki nem vak, aki él, aki mozog, mindenki, mindenki! – Az előadás díjtalan! Az előadás díjtalan!
„Mindenki, mindenki, mindenki”
Ingyen cirkusz, ingyen cirkusz. Az előadás díjtalan, az előadás díjtalan!
A cirkusz, a cirkusz – Menni, menni, mindenkinek menni!
Mindnyájunknak el kell menni! (és persze dalolva is:) Mindnyájunknak el kell menni!
Váltás. Hideg. Csempefal. A főorvos egyedül
FŐORVOS
Nem tudjuk megállapítani, hogy a Hölgy, akinek – amint részletes vizsgálataink kimutatták: – semmiféle szíve vagy ahhoz hasonlítható keringési központja nem létezik: – milyen módon maradhat egyáltalán életben. – Erre a kérdésre választ csak a boncasztalon kaphat talán majd egyszer a Tudomány.
Külsőleg szép hölgy, az érverése egészséges életre vall, a tapintható véredényekben olykor érezhető duzzadások figyelhetők meg, melyek leginkább izgatószerek élvezése által keletkeznek. (váratlanul lezuhan a süllyesztőbe, mint Gundel-Takács kliensei nemrég) Áááááá –
WILLIAM (félrevonultan, imádkozik)
Miatyánk, Isten, csak a holnapot engedd megérnem, és engedd meg Holnap, hogy együtt lehessek Remikével. – Te tudod, Mi Atyánk, hogy Remike haja: színarany szálak, tudod, hogy a homloka porcelán, a szemöldöke selyem, a szempillái bársonyos legyezők, a szeme fehér gyémánt, az arca fehér hab, a szája piros gyöngy, a foga fehér gyöngy, a nyelve rózsalevél, az álla fehér hó, a nyaka liliom, a karja márvány, a csípője életre kelt álom, a csókja Mi Atyánk – Óóó: a csókja édes jó Mi Atyánk, egyszerűen: a Te üdvösséged. (vágytól hörög) – Áááááá –
I. / 1. A Cirkusz nagy ebédlőjében a híres kecskelábú asztal mellett
Vacsorára hívó harang-csengő. A cirkuszművészek tizenketten egy hosszú asztalnál. Középen ül Remike, az egyetlen nő
A KOMÉDIÁSOK KÓRUSA (ütemesen csépelik evőeszközeikkel, amit érnek)
Vidám a vacsoraasztal
Hullákat is megvigasztal –
Hoppáré-hacacáré – bukfenc – taps!
Ezt némelyikük teszi is
Na, még egyszer!
Vidám a vacsoraasztal
Hullákat is megvigasztal –
Hoppáré-hacacáré – bukfenc – taps!
WILLIAM
Ez így nem mehet tovább!
REMIKE
Csak téged szeretlek, te vagy a legbátrabb.
JOSZIF BÁCSI (átöleli Carriót, a gumiembert – néma szereplő, valódi gumiból)
Fiam – én már nem sokat értek a szerelemhez, benned van a reményem. Arra kérlek, akármilyen kegyeltje lennél a sorsnak, igen tisztelt Bohóc barátomat, Williamet ne hagyd el. – Ő megosztja veled Remike szerelmét – te is oszd meg vele.
Remike megcsókolja Joszif bácsit. Aztán Carriót is, majd a többeiket
PINKÁR
Vajon mi nem mehet így tovább – tisztelt úr?
NIKOLAUSZ (Pinkár fülébe súgja)
Ne hagyd magad!
GEORGIE (egy fehér szalvétával hadonászik)
Uraim, azt tanácsolnám, hogy üljünk vissza a helyünkre – emésszünk egy kicsit.
NIKOLAUSZ (böfög)
Ne tágíts, öcsém. – Itt vagyok én is.
WILLIAM
Igen, megmondtam, amit mondtam: Ez így nem mehet tovább. A szemetekben hóhéri gyűlölet villog, de nem félek tőletek!
VILEKON
Mi ez?
NEGRÓ
Hogy?
PÁNI
Hogy mi ez?
PINKÁR
Mi nem mehet tovább, tisztelt úr? – Jól van. Majd meglátjuk. Most fölkérem Remikét, szíveskedjék fölállni egy percre az asztal tetejére, hogy láthassuk, és lásson.
REMIKE (föllibben az asztalra)
Itt vagyok – parancsoljatok, fiúk. – Csak gyorsan, mert lángot vet a vérem, olyan boldog vagyok a rajongásotok láttán. – Mit kívántok tőlem?
PINKÁR
Nem parancsolhatunk, nem kívánhatunk, csak esdekelhetünk hozzád, mint istenünkhöz, aki minket éltet. – Imáink aranyos oltára vagy. – Esdeklő kérésünk: Válassz egyet közülünk, drága Remike, és szerelmeddel csak ezt a választottat boldogítsd.
REMIKE
Örülök. – A gyönyör, melyet ragaszkodástok fakaszt, édes illatban fürdet, mámoros zeneként simogat. – Hanem a dolog mégsem ennyire egyszerű, fiúk. – Mindnyájatokat imádlak, és a választást meg kell gondolnom. – Meg kell fontolnom! – Halasztást kérek. Ha elhatároztam, visszajövök, és ünneppé avatom ezt a vacsorát. – Addig szórakozzatok valamivel. (Ellibeg)
WILLIAM
Na, művészek, kóklerek, komédiások: – Rajta! – Táncoljatok!
Kollektív tánc, a „Vidám hely a Cirkusz” témakörben
REMIKE (a tükör előtt egyedül, horrorban suttog)
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: – Ugye én vagyok a legszebb vidéken? –
A Haláltáncot fogom eljáratni velük – és azé leszek, aki a legszebben táncolja.
De ez a tánc borzalmas lesz – mert Tánc közben vérben akarok fürödni. – Igen – Tak! – Yess! – Da! – Si! – Oui! – Jawohl! (kacag, és valóban: rettenetes)
A komédiások asztali cirkusz-tánca brutális tömegverekedésbe csap át
REMIKE (visszajön a vacsoraasztalhoz)
Megálljatok – Héé! (föllép az asztalra) – Mit akartatok? – Rám vártatok, vagy nem?
A KOMÉDIÁSOK KÓRUSA (eksztázisban)
Rád vártunk! – Rááád! – Csak rááád!
REMIKE
Akkor figyeljetek. – Nem tetszik, hogy összekaptok. A látvány nem lenne rossz, de többet várok tőletek. – Üljetek le szépen az asztal mellé. – Úgy. – Most pedig feleljetek a kérdésemre, meggondoltan, és fennszóval. – Szerettek engem?
A KOMÉDIÁSOK KÓRUSA
Szeretünk.
REMIKE
Jól meggondoltátok? – Feleljetek.
A KOMÉDIÁSOK KÓRUSA
Jól meggondoltuk.
REMIKE
Fiúk, szívességre kérnélek benneteket. – Ehhez mit szólnátok?
A KOMÉDIÁSOK KÓRUSA
Boldogok volnánk.
REMIKE
Hatalmas szívességre kérlek benneteket.
A KOMÉDIÁSOK KÓRUSA
Megtesszük.
REMIKE
Esküdjetek.
A KOMÉDIÁSOK KÓRUSA
Esküszünk.
REMIKE
Na jó. – A kívánságom: Szeretnék vérben megfürödni. Sok, sok vérben lubickolni. – Megszerzitek?
A KOMÉDIÁSOK KÓRUSA
Megszerezzük.
REMIKE
Nem kis dolog, barátaim. Embervérről van szó. – Szép, piros, egészséges, friss embervérről.
A KOMÉDIÁSOK KÓRUSA
Megszerezzük.
REMIKE
Hogyan? – Hm?
JOSZI BÁCSI
Megöljük – Petreászt!
REMIKE (kacag)
A szegény késdobálót? – Épp ez az, amit nem akarok. Ez kicsinyes. – Kicsi ahhoz, amire én vágyom, amit kívánok tőletek. Petreászt megölni? – Szegény kis Petreászom. – Gyere, megsimogatlak. Szeretsz?
PETREÁSZ (könnyek között)
Szeretlek, imádlak.
REMIKE
Miért ölnétek meg? – Mit érnék azzal, ha csak őt ölnétek meg? (ellöki Petreász kopasz fejét) – Nekem sok vér kell, rengeteg, ami a vállamig ér. – Amiben úszni lehet. – Vagy mosakszik az ember, vagy fürdik. Ez kettő. – Az utóbbit akarom. – Álljon elő a legkülönb.
WILLIAM (mint egy költő)
Szeretlek –
PINKÁR (nyög, mint aki emel)
Szeretlek –
REMIKE (mosolyog)
Miért a csönd? – Nehéz a játék? Pedig könnyű: – Járjátok el a haláltáncot! – Az lesz a győztes, aki a legszebben táncolja.
A KOMÉDIÁSOK KÓRUSA
Haláltáncot? – Az – Az – Az –
REMIKE
Az egy tánc. – A halálraítélt tánca. – Nem láttatok ilyet? – A szemét bekötik a pasasnak, és mikor eldördül a puska – ugrik egyet: ez a haláltánc. – A vére éles sugárban siklik az ég felé. Ahogy a pasas rángatja a lábát: ez a Haláltánc. Eltáncoljátok nekem?
WILLIAM
Eltáncolom.
REMIKE
Lángolsz, William. – Olyan drága vagy.
PINKÁR
Nem William lángol, drága Remikém. – Nézd, a lábam már járja is a haláltáncot, nézd!
REMIKE
De az nem ilyen – édes Pinkár. – Hol a puskacső? A vér! A sok drága vér; hol a piros ívelése, a piros vibrálás?
PINKÁR
Ha esetleg William állna a puskacső elé, én meg, mondjuk: táncolnék?
WILLIAM
Mi?!
REMIKE
Nem. – Azt szeretném, ha se nem táncolnátok, se nem állnátok a puska csöve elé – csak muzsikálnátok: a Tánc mellé. – Ezt szeretném. Ezt akarom.
WILLIAM
Béküljünk ki egy pillanatra, és emeljük Remikét a magasba, föl, föl a Mennyek felé! – Mert uraim, barátaim, Remike nemcsak a legszebb a világon – hanem a legokosabb is. – Fogjuk tehát az asztalt, emeljük őt az ég felé – aztán hallgassuk meg, és cselekedjünk azonképpen. – Éljen Remike!
A KOMÉDIÁSOK KÓRUSA (fölemelik asztalostul a cirkuszi lyányt)
Éljen – Éljen! – Éljen Remikénk! – Reemi – Reemi – Remikééénk!
REMIKE
Kedvesek vagytok. – Hanem most már senki se nyissa ki a száját, míg engedélyt nem adok. – Akció kell! – És ellenakció! Igen! – Ez az! – Hogy két táborra szakadtatok: tökéletes. – Rajta!
PINKÁR
Beszélj a Táncról! – Szörnyen viszket a – lábam.
Pinkár hívei készségesen nevetnek
WILLIAM (félre morog)
Ne aggódj, zsíragyú, én majd megvakarom. – (fennhangon) Halljuk: hogy megy a tánc?
REMIKE
A Zene, fiúk! – A Zenét szolgáltatjátok a Tánchoz – mondtam már. Holnap a piacon nagy reklámot csaptok: – a Cirkuszban ingyen előadás lesz! – Legyen itt mindenki! – Azt doboljátok, hogy azért rendeztek ingyen előadást, mert a cirkusz két táborra szakadt, és nem bírjátok eldönteni: Melyik tábor tud szebben furulyázni. – Döntse el tehát a dicsőséges közönséges – Publikum! – Mikor aztán betódul a nép, egyik párt is nekikezd furulyázni, a másik is – egyik párt is bizonyítani fogja, hogy az övé a szebb furulyázás, a másik is – hogy a Publikum két pártra szakadjon. – Mikor aztán mindegyik párt kellően megbolondítja a híveit a furulyázással, adjatok késeket a táncolók kezébe, a vérzőket pedig szállítsátok hozzám. – Amelyik tábor többet hoz, az lesz a győztes – azé leszek én! – Megértettétek? – Egyszerű és szép sport – és legfőképp: kevés ész kell hozzá. – Imádlak! – Ha imádtok: viaskodjatok értem. – Vért akarok. Pirosat, forró vért. – Induljatok, készüljetek, az Isten segítsen benneteket. –
Hajrá, Pinkár! – Hajrá, William!
A KOMÉDIÁSOK KÓRUSA
Ámen – ÁMEN.
A kollektív indulós tánc hajnali angyaltáncba ível
I. / 2. A Mennyben
ANGYAL (megrázza az alvó Isten vállát)
Uram, kelj föl! – Különös áment hallottam.
ISTEN
Szóltál?
ANGYAL (hangosabban)
Különös „ámen” hallatszott ide föl.
ISTEN
Honnan?
ANGYAL
A földről.
ISTEN
Különös ámen?
ANGYAL
A kapuhoz vágódott – beleremegett a Mennyország.
ISTEN
Betört a kapu?
ANGYAL
Nem tört be.
ISTEN
Akkor mit akarsz?
ANGYAL
Nem kéne intézkedni?
ISTEN
Intézkedni?
ANGYAL
Gondoltam.
ISTEN
Te ne gondolj semmit. Ha mégis gondolsz: tartsd meg magadnak. Ne háborgassatok: – parancsoltam elégszer.
ANGYAL
Igaz. De ezzel a rettenetes ámennel valami szörnyű dolgot pecsételtek meg odalenn – azért voltam bátor.
ISTEN
Szörnyű dolgot? – Kik?
ANGYAL
Az emberek.
ISTEN
Kik?
ANGYAL
Az emberek. – A földön.
ISTEN
Ja, ott. – De máskor ne háborgassatok. – Mehetsz.
ANGYAL (el, majd vissza)
Uram –
ISTEN
Tessék.
ANGYAL
Megérkezett Belzebub – üti-veri a kaput.
ISTEN
Kaputt?
ANGYAL
Nem úgy kaputt, hanem veri a kaput.
ISTEN
Mit akar?
ANGYAL
Honnan tudjam?
ISTEN
Nem állunk szóba vele.
ANGYAL
Mondtam – de annál jobban veri.
A kapu döng
ISTEN
Kérdezd meg: mit akar?
ANGYAL (kimegy, ordít)
Mit akarsz?
BELZEBUB
Becsapódott hozzánk, a Pokol kapujába egy Ámen! – Mit műveltek?
ANGYAL
Ezért dörömbölsz – nálunk?
BELZEBUB
Ezért. – Az Ámen a Ti problémátok, magyarázzátok el: Mi ez? – Erős a gyanúm, hogy a földön valami nagy dolog készül, kérdezd meg a Szomszéd urat: – Nem mennénk le körülnézni egy kicsit?
ANGYAL (visszamegy)
Belzebub kérdezteti, hogy nem akarsz-e lemenni vele a földre.
ISTEN
Minek?
ANGYAL
Azt állítja, hogy az ámen a pokol kapuját is megütötte, szeretné, ha lemennétek.
ISTEN
A földre? – Én? Belzebubbal? – Vagy akárkivel? – Minek?
ANGYAL
Valami nagy dolgot akarnak odalenn az emberek. – Talán meg kellene nézni.
ISTEN
Teszek én Belzebubra. – Hagyjatok aludni.
ANGYAL (odakinn ordít)
Nem megy veled!
BELZEBUB
Hű, de kényes az Úr! – Akkor megyek magam.
I. / 3. Napkelte. Az utcán emberek tolonganak
BELZEBUB
Miért van ilyen korán ennyi ember? – Nahát! Na, tessék: itt jön a Halál. – Jó reggelt, Kegyelmes úr. Micsoda véletlen szerencse, hogy találkozunk. – Mi újság?
HALÁL
Az újság?! – Ezt nézd!
BELZEBUB (olvassa a plakátot)
„Ingyen cirkusz!
Az előadás díjtalan
Belépti díj nincs
Föllépnek…
– Na és. Mit számít ez? –
HALÁL
Mit számít? – Ez? – Ingyen cirkusz!? – Teljesen ingyenes cirkuszelőadás. Nem érted, mi ez?
BELZEBUB
Nem nagyon. Tán a művészek miatt akkora esemény? Kik ezek? Ezek a nevek itt? – De mennyi! – Kétszer hét és kettő. –
HALÁL
Tájékozatlanságod módfelett meglep, kegyelmes uram. – Ezek a művészek az úgynevezett kiválasztottak.
BELZEBUB
Aha.
HALÁL
És az Úr nem jő le a földre?
BELZEBUB
Nem. – Asszem, nem jő.
HALÁL
Lehetséges lenne, hogy Ő nem kapta meg az üzenetemet?
BELZEBUB
Az üzenetedet? – Milyen ügyben, ha érdeklődnöm szabad?
HALÁL
Ugyanabban az ügyben. (a plakátra mutat) Ebben az ügyben.
BELZEBUB
De mikor üzentél?
HALÁL
Tegnap. – Mikor itt a cirkuszban elhangzott: – Azonnal megtelegrafáltam az Áment. Föltelegrafáltam és letelegrafáltam. – A Szerződésünk szerint.
BELZEBUB
Az Áment?
HALÁL
Azt. – Igen.
BELZEBUB
Tehát a kapuhoz vágott áment te magad küldted?
HALÁL
Magam.
BELZEBUB
Akasszanak föl, ha értem, mi ennek a jelentősége.
HALÁL
Holnaptól nagyban szállítok. – Ennyi. – Szíveskedjél intézkedni: megfelelő mennyiségű tüzelőanyagot és szurkot beszereztetni – de gyorsan.
BELZEBUB
Nagyon homályos ez így.
HALÁL (a plakátra)
Látod ezt?
BELZEBUB
Látom.
HALÁL
Plakát?
BELZEBUB
Plakát.
HALÁL
Ingyen cirkuszt hirdet?
BELZEBUB
Azt.
HALÁL
Arra kérnélek, hogy ma este őfelségével fáradjatok el a Cirkuszba, ott minden kiderül. – A Viszontlátásra.
BELZEBUB
Lassabban! – És ha Őfelsége nem jön?
HALÁL
Jőnie kell – és jőni fog.1 – – Ez nagyszerű. – Adieu! (el)
BELZEBUB (magában morog)
Na jó – meglátjuk. – Ma este cirkuszba megyek! –
Hé, jóemberek, hová sietnek?
Nagy, általános táncos derültség, a járókelők kinevetik, mutogatnak rá
Meglátjuk. – Meglátjátok! – Ma este Cirkuszba megyek. (röhög)
I. / 4. A Mennyben, mint elébb
ANGYAL
Uram, a Halál hív, mindenképpen le kell menned a földre.
ISTEN
Nekem? – Olyan nincs.
ANGYAL
Ennek a fele se tréfa, uram. Belzebub egyedül garázdálkodik odalenn. – Nem tűrheted.
ISTEN
Má mé ne tűrhetném? – Mondtam már: „Mit háborgattok? Takarodjatok innen! Nagy munkába’ vagyok – Sietek!”2 –
ANGYAL
Ó – Sándor –
ISTEN
Miféle Sándor?
ANGYAL
Valami száztíz éves Költő.
ISTEN
Menjen, aki akar, ha akar. Különben sem értem, hogy mit mondtál. – Mit mondtál?
ANGYAL
A Halál kér, de föltétlenül, hogy szépen ülj rá a – – illetve: Menj a – földre.
ISTEN
A Halál kér?
ANGYAL
Az.
ISTEN
De mér? (istentelenül nagyot ásít) Mire?
ANGYAL
Hogy menj le a földre.
ISTEN
Én?
ANGYAL
Te.
ISTEN
Ő – Ööö –
ANGYAL
Ő már ott van.
ISTEN
Ott. – De hol?
ANGYAL
A földön.
ISTEN
Ott?
ANGYAL
Ott.
ISTEN
Merre?
ANGYAL
Arra. – Egyenest. A Vénuszon keresztül.
ISTEN (felcsillan a szeme)
Hogy a – Vénuszon?
ANGYAL
Igen, arra szoktak.
ISTEN
Ja. Persze. – Tudom. – Akkor ne háborgassatok.
ANGYAL
Nem mész?
ISTEN
Hova?
ANGYAL
A – földre.
ISTEN
Muszáj?
ANGYAL
Muszáj.
ISTEN
Ebben az esetben hozzad a csizmám! Ha le kell szállni – akkor szálljon előttem száz angyal. – Nesztek! – Különben, megmondtam, hogy ne háborgassatok.
Zaj, zene, dörgés, harsonák, indulók, táncolva trappoló angyalok
BELZEBUB
Még várok holnapig;
Ha holnap sem lesz a végítélet:
Beások a föld közepéig,
Lőport viszek le
És a világot a
Levegőbe röpítem… hahaha!3 (az eget bámulja)
Na, hallom, jön már! – Megjött az Isten – az összes angyalaival. Ezen ne múljon. – Meglátjuk. Egy biztos: Ma este Cirkuszba megyek. (röhög)
ISTEN (érkezik)
Ámen.
I. / 5. Tükrös öltöző. Remike, a csodanő, az artisták körében
REMIKE (kacag)
Itt vagytok? Mire vártok? – Gyáva banda! Hogy ül, sápad, remeg mind. – Miért? Megbántatok valamit? Féltek? Nem vagyok elég szép? – Vagy kívánatos? – Ez a vörös pongyola nem Minden, ez csak a titkok takarója. – S nem a csók a tető, s nem a csók a minden4 (kacag) – Nézzetek hát. (kioldja, lecsúszik lábához vörös selyemruhája) Melyikőtök nem szeret? – Ki akar közületek? (kacag) Nem! – Ma egy se! – Holnap talán: Mind. Előbb megfürdöm. – A kádamat! – Vért akarok bele, vért, vért! Aztán jöhettek. – Először, aki a legtöbbet hozza! Induljatok! – William! – Kezdjed! – Rajta, fiúk!
WILLIAM (fölugrik, Remike ruháját lobogtatja) Ez lesz a zászlónk! – (kirohan)
I. / 6. Váltás, dob, harsona – kezdődik az előadás a Cirkusz porondján
WILLIAM (vissza/berohan)
Uraim! Barátaim! Fiaim! Apáim! Figyeljetek! – Ma ingyen cirkuszt rendezünk, a gyönyörűségetekre, örömötökre és boldogulástokra! – Nem akarunk boldogok lenni, szenvedni akarunk, mert erre születtünk! – Ellenben nektek boldognak kell lenni, mert Ti vagytok az úgynevezett Nép, mely tulajdonképpen Szent és sérthetetlen, akár az Isten. Érettetek élni, miattatok gyötrődni minékünk: – a Gyönyörök gyönyöre.
Az előadást megkezdjük. Első számunk egy úgynevezett ORRFÁKK, azaz: Orr-Furulya-Ária-Kvintett – Egy, két, há – Fel, barátom! – Fel barátim! Fel barátim!5
A williamisták nekilátnának: zenebona
PINKÁR (ordít) Kezdeni! – Anfangen! Los! (a publikum felé) Szeretettel fölkérek minden fület, szájat, szemet: – Ide hallgasson, ide nézzen, mert az igazi Nóta az, amit Mi fújunk! – A legszebb, ahogy Mi fújjuk! – A többiek ócska Csalók, kedves édes, drága jó publikum! – Furulyázásuk hamis, mint a rohadt penészes citrom íze. – Mi kezet nyújtunk önöknek, édes, drága jó Közönségünk! – Kezdjük!
Mindkét banda rettenetes orrzenére zendít. Tánc, kétfelé szakadó Hurrázás. A közönség élvez
WILLIAM
Állj! – Uraim! Gyermekeim! Apáim! – Végtelenül örvend a szívem, hogy orrbafurulyázásunk igaz dallama, íme Lelketekhez férkőzött. Látom ám: Táncolni akartok! – Látom az ősi vért kipirosodó orcáitokon. – Látom, amit látok! – Harsogjuk együtt Bandánk dicsőségét! – Kiáltsuk fennhangon: Nincs szebb a mi szépen szálló Nótánknál! – Ordítsuk továbbá boldog egységben: A másik banda nótája: Hamis, hazug, alávaló, kretén! – Miránk akar táncolni a Föld! – Mindenkinél nagyobbat üt csatakiáltásunk: Éljen a furulyánk! – Éljen az Orrunk! Éljen a hangunk! Éljek én és a Pártom! – Vivát, vivát, vivát!
A publikum fele vitustáncos vivátot ordít
PINKÁR (a medvetáncoltató hátán állva kiabál)
Szememből vérkönnyek csöppje hullik szívemre – onnan meg vissza szemembe. – Ó, testvérek: Örömkönnyek, ám egyúttal bánatkönnyek ezek. A próféta úgy mondaná: Vegyeskeverék könnyek. – Érzem lelkem közepében a vágyat: Térdre borulni! – Tulajdonképpen táncolnom kellene dühömben! – Mert mit látok?! – Kisszámú, hitvány söpredéke a földnek, vagyis a méltatlan Jelen, és ennek többre hivatott egykoron dicső Cirkusza – szembehelyezkedik velünk, azaz veletek, édes kicsi csibikéim! – Akik megértettétek az Idők valódi furulyaszavát: az Igaz Szót! – Arra vágynátok táncolhatni – Velünk! – Szemben a balga, ostoba, erőszakos szamarakkal, kik hagyják hátulról nyársra húzatni magukat egy hamis tilinkós mellett! – Nem tűrhetjük! – Egy Csárdába csak egy dudás való, ez a tiszta, brutális igazság. Minthogy pedig immár évezredek óta Csárdánk a mindenkori Cirkusz – ebből egyenesen következik –
WILLIAM
Semmi sem következik! – Illetve: MI következünk: Hajrá fiúk! – Előre!
PINKÁR
Csöndet, kolléga! – Fogja be rögtön a redves pofáját! – Ez a hang Közönségünktől idegen! Böcsületsértés. – Fölhívok-fölhívunk minden igaz embert: – álljon mellénk! Az Emberiség nagy ügye mellé sorakozzon Mindenki! Mindenki ide, a hátunk mögé. – A többit aztán majd meglátjuk.
WILLIAM
Aki nem Gaz, hanem Igaz: – ide sorakozzék! – Sorakozó!
Az emberek táncikálva kétfelé sorakoznak
Felebarátaim, kibontom szent lobogónkat! – Sorakozzunk alá, csókoljuk meg e szent csodarongyot: – Remikének, a világ legigézőbb hölgyének testéről való. – (beletöröl egy könnyet) Kiáltsátok teli tüdőből: Vérünket és életünket érte! Hurrá!
PUBLIKUM
Vérünket és életünket érte. – Hurrá!
PINKÁR (másik pongyolát ránt elő)
Ez sokkal régebbi! – Ez a Valódi! Még itt lebeg érzékeny illata rajta! Gyönyörillatú fehérneműi alatt tárolta sokáig! (szagolja) – Oaaahhh – Behunyt szemmel, aki érzi: – Előre, előre, tűzön vízen át – csak arra, amerre fönnlobogni érzi az Orrotok-Orrunk ezt a dicső Zászlót! – Meglátjuk, ki fog itt kesztyűbe dudálni!
Hirtelen tök sötét borul a Cirkuszra
HANGOK
Disznóság! – Mi ez a disznóság?! – Fölháborító disznóság!
WILLIAM
Kezdődik a Harc!
PINKÁR
Ez a harc lesz a végső!
WILLIAM
A jog s a szabadság6 –
PINKÁR
A Szent Ákombákom – Sose bánom! – Jól alányom!
WILLIAM
Kiszera méra Báva tag!7
PINKÁR
Ti lesztek a Szent ügy vezérei. – Kés, méreg van bőven: Rajta!
ÉNEKLŐ TÖMEG (a Carmagnole, mi más)
„Rajta, de rajta, de rajta tovább! – Föl a Többiekkel a lámpa vasára!”
Még mindig Sötétben, esetleg közben léggömbeső a Közönség fejére. Sikolyok a nézőtéren is
PINKÁR
A Jog a legszebb fogalom! – Ennek csúcsa az a szilárd alap, miszerint a Cirkuszban csak egy banda furulyázzon.
WILLIAM
A Szent Furulya Bandája mi vagyunk! – Aki mellettünk van, üdvözül, aki nincs mellettünk – azt egyszerűen üdvözíteni kell. – Kell! – Nesztek: kés. (Zakózsebéből szakszerűen közéjük vág néhány hajító-kést.)
PINKÁR
Van pokolgép, bomba. Kolerabacilus is, ha kell.
Decens robbantgatás hallik
WILLIAM
A fő, hogy minél gyorsabban és erélyesebben üdvözítsük a bűnösöket!
PINKÁR
Mi üdvözítünk! – Egyedül!
WILLIAM
Az Isten velünk van –
PINKÁR
Az Isten velünk vahaan! –
A furulya, majd a többi fúvós fölsír, a két Párt zászlóstul egymásnak ront. Látványos tömegtáncverekedés, mely évekig tartó gyilkolászásba torkollik
TÖMEG (ütemes tapssal)
Az Isten velünk van! – Az Isten velünk van! –
ISTEN
Hogy a nyavalyába lennék veletek, mikor itt ülök Belzebubbal a hetedik sorban? / Hetedik páholyban – (ez az egy pont rendezés- és épületfüggő) Elég volt, menjünk. – De mi ez az árok?
BELZEBUB
Ugorja át bátran fölséged! – Én már ideát vagyok!
ISTEN
Nem. – Az Isten nem ugrándozik. – Inkább lemászom. Tiszta vér lett a lábam. Már térdig ér.
BELZEBUB
Haragudni méltóztatik?
ISTEN
Rosszkedvű vagyok.
BELZEBUB
De miért? – A Cirkusz alapvetően: vidám. – Ahogy Bé, az apokrif Átíró-Költő mondotta: „Egyedem, begyedem, a Cirkusz nem Egyetem.”8
ISTEN
Borzasztó dolgokat látok. – Mi ez az őrültség?
BELZEBUB
Őrültség – őrültség. Ez, mint mindketten tudjuk: elég relatív. – Túl sok lenne a vér?
ISTEN
Az is. – Föltúrják a földet, járatokat vájnak, és vért engednek bele. Mi ez az őrület?
BELZEBUB
Már megint: Őrület? – Isteni tévedés. – Ami praktikus, az soha nem őrület. Ha árok nem volna, hol folyna le a sok szép vér? Látja felséged azt a lila selyem sátrat?
ISTEN
Látom. – Én mindent látok.
A híres Berlioz-féle Rákóczi induló eleje, mint mozihíradó-zene hallik. –Táncikával és angyali kórussal
KÓRUS (kintről)
Vak Pali, Vakpali mindent lát, szemüvegen át a kutya valagát!9
BELZEBUB
És azt is tudja, ki van ott?
ISTEN
Na, azt most éppen nem.
BELZEBUB
Remike.
ISTEN
Remike? Römike? – Vagy Rémike?
BELZEBUB
Ahogy tetszik: Rémike: – Remike.
ISTEN
És ki ő? – Ő – Valami nő?
BELZEBUB
Ha úgy tetszik: Nő, ha úgy tetszik: Angyal, ha úgy tetszik: Állat, ha úgy tetszik, álom, vízió, rémkép, hallucináció, vagy zene, virág, vagy okádék – ahogy tetszik. – Remike szép, és szoknyát visel. – És tudja, felség, mi van még a lila sátorban? – Egy márvány medence. És abban vér. És a vérben: – Remike.
ISTEN
És az árkok –
BELZEBUB
Az árkok a medencében futnak össze, oda vezetik le a vért. – Praktikusak, mint mondottam volt. – Akarja látni Remikét?
ISTEN
Nem érdekel.
BELZEBUB
Dehogynem érdekli. – Bemutatom. – Képzeljen el egy fehér testet, amint vérben lubickol. És nevet. – A Gyönyör: Remike Szerelme – és a Cél: a Fürdő.
ISTEN
Miféle fürdő?
BELZEBUB
Csak nem gondolja fölséged, hogy a Nemzeti és Nemzetközi Cirkusz kiváló művészei ezeknek a parasztoknak rendezték ezt a pompás előadást? – Frászkarikát. Mit – Lófrászkarikát, Fenét, Felség! – Remikének, a bájos és ellenállhatatlan cirkuszkisasszonynak az a mániája, hogy vérben fürödjön. Az előadás nemes versengés a hölgy kegyéért. A művészek két csoportra oszlottak, és amelyik több vért szállít, azé lehet majd a legizgalmasabb csók.
ISTEN
Csók?
BELZEBUB
Úgy néz rám, mintha torz volna az arcom. – Meglehet. – Én szerencsére nem látom. – Menjünk! – Izgatott vagyok.
ISTEN (morog magában)
Odi profanum vulgus et arceo10 –
BELZEBUB
Megvetlek, alacsony tömeg és távol tartom magamat tőled?! – Hogy jön ide az antik Horatius? Ódástul? – Elfáradt?
ISTEN
Rosszul vagyok. Hullaszag van itt. – Nyomaszt. – Ó.
BELZEBUB
Mert az egész Napot el kéne tüntetni az Égről. – Mióta mondom: hiába. – Ha a Nap nem sütne: nem volna hullaszag. – A melegtől van. Meg a cifra legyektől.
ISTEN
Az árkokban rengeteg holttestet láttam.
BELZEBUB
Meglehet. Ám a hívő lelkük, ugyebár, azóta már a Mennyeknek országában dalolgatja a Kánont. – Nem is izgatott? – Nézze, az ott Remike. Az ajka olyan, mint a pióca bele. – A nyaka – ó, hol csókoljam meg? –
ISTEN (dörmög, mert eszébe jut a Milarepaverzió)
Ó, – ó – ó. Ó – Ó, ó: – az Énekehek éneke. Ó!11
BELZEBUB
Hogy lehet ilyen flegmán állni? – Nem is néz oda? – Fölség! – Ne legyen örömrontó.
ISTEN (súgva)
Irtóztató ez, Belzebub – hová vezettél engem? Ez vérfertőzés – a férgek bordélyháza. – Kik rohadnak itt? – Miféle döglődő fenevadak? – A nyáluk csorog az undorító vérgőzben. – Mocsokká olvad minden – Mi ez itt?
BELZEBUB
Ez Te vagy. – Az Isten. Az én istenem meg – (beugrik Remike mellé a nagy medencébe, poklot idéző, bódítóan táncos aktusuk kezdődik, szinte füstöl)
REMIKE (megfelelően artisztikus zenés-táncos ponton előbukik)
Gyere, Te állat! – Vért! Vért! Vért!
I. / 7. Újabb nóta, ömlik a vér. Majd: a Művészklub
BELZEBUB
Édes –
REMIKE
Vért adjatok. – Vért!
BELZEBUB
Gyerünk – kéjutazásra, kicsikém!
REMIKE
Kéjt akarsz, te Dög? – (csapkodja) Kéjt? Kéjt? Kéjt?
Mámorban elszállnak
ISTEN (a komédiásokhoz lép)
Beszélni szeretnék Önökkel –
LAKÁJ (kicsit nagyon feminin jelenség, selypít)
Hová megy, mit akar? – Ez itt az Exkluzív Művészek Klubja.
ISTEN
A Művész urakhoz volna néhány szavam –
LAKÁJ
És mégis: – Kicsoda Ön? – Idejön, és nem ismeri a Szabályokat? – Mit képzel? „Ahh! – A művész urakhoz volna néhány szavam?” – Ki hívta meg? Be van jelentve? Mi ez a ruha? Hogy áll a szeme, füle, orra? – Haja? – Mit akar? – A művész urakkal beszélni? Nem lehet.
ISTEN
Csak megkérdezném: élvezik-e, amit csinálnak.
LAKÁJ
Mit csinálnak?
ISTEN
Nézzen körül. Vér. – Nézzen föl: Vér. – Nézzen a föld alá: – Vér. Csak megkérdeném: – Élvezik-e?
LAKÁJ
Ezért jött?
ISTEN
Ezért.
LAKÁJ
Egyenesen Rómából? A pápától? – Egy apostol? (röhög) Honnan jött?
ISTEN
A mennyből.
LAKÁJ
Aha. Aha. – A mennyből. – Az angyal. – Nos –
ISTEN
Mondjuk, hogy Rómából jöttem. – Egye fene.
LAKÁJ
Mondjuk? – Ha Ön mondja: mondjuk. – Egye fene. Nem érek rá sokat vitatkozni, mindjárt hoznak egy csapat embert – akasztani. – Az jobb mulatság lesz. – Tessék, befelé. (jelent) A pápai követ! – Egyenesen Rómából!
EGY KOMOLY KOMÉDIÁS
Vezesse be a követ urat a ponyva mögé – és adjon neki bort.
ISTEN
Bocsánat – nem iszom. – Prédikálni szeretnék.
A KOMOLY KOMÉDIÁS
Nem iszik? Pap? – És nem iszik?
LAKÁJ (visítozva csapkodja a térdét)
„Bár eddig is már a pokol fele,
Sőt több felénél, pappal van tele.”12
Kintről ordítás:
AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA
Isten, ha igazságos vagy: – Tégy csodát! – Tégy csodát!
ISTEN
Megálljatok! – Hová viszitek őket? – Miért akasztjátok fel őket? – Miért maratjátok szét az emberi testet, mint kutyák a koncot!? – Milyen jogon?
A KOMOLY KOMÉDIÁS
Tegyen vattát a fülébe, bátyuska. Ez a divatos muzsikaszó szokatlan kissé.
ISTEN
Ember! – Ott akasztani visznek – embereket –
A KOMOLY KOMÉDIÁS
Na igen –
ISTEN
De: miért?
A KOMOLY KOMÉDIÁS
Szabályszerűen golyó járna nekik – ám a golyó hasznosabb dologra kell.
Érthetetlen német–orosz katonai parancsüvöltések: Vorwärts! Laden! Schießen! Nicht schießen! Scheißen! Vorwärts! Rückwärts! Hauptbahnhof! Dawaj! Poweszity! Bisztreje! Wunderbarrrr! – Tömeges akasztás
ISTEN
A jóság meghalt a földön. – Menjetek a Mennybe, gyermekeim.
Miért, miért kell ennek így lennie? – Megyek haza – a földről megtorolni nincs erőm. – Majd az égből.
Az akasztottak jönnek tánclibasorban, nyakukon kötél
Kik vagytok? – Mik vagytok? – Feleljetek. Gyertek énhozzám.
AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA
Mennénk, de nem tudjuk: Merre vagy?
ISTEN
Erre, itt –
AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA
Te vagy az Isten?
ISTEN
Én.
AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA
Hallunk, de nem látunk.
ISTEN
Már közel vagytok.
AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA
Lehet, de mégse látunk.
ISTEN
Hogyhogy?
AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA
Mert vakok vagyunk. – A varjak kivájták szemünket.
ISTEN
Az akasztottak vagytok.
AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA
Igen. – Azok vagyunk. És tudjuk a Haláltánc-balladát. – Szeretnéd? –
Éjjel borult a háztetőkre,
s kuvikhang szólt a berken át,
midőn a Bankár útnak indult,
elásni véres aranyát.
Az útkereszten vasdoronggal
hét ördög várta s a Halál;
s mikor kardot rántott, a csontváz
fülébe súgta: „Mondd, szamár,
szamár, mit véded még a pénzed?
Meghalsz s a kincset elviszem,
s a kincs helyett eláslak téged,
akit nem ás ki senki sem.”
– Kufárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk – 13
HALÁL (lódobogás, nyihogás, vágtázó pata-kopogás közben érkezik, leszáll)
Uram, az Alkotmány szerint a Test az enyém, csak a Lélek a tiéd. – Elviszem őket.
AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA franciául tovább szavalja a fenti balladát, és vele táncol az Űrbe
ISTEN
Igaza van, a Test az övé – Ő az egyetlen, aki harcba szállhat a föld élőivel, ha szembeállítja velük – a halottaikat. – Megkíséreljük.
Ágyúszóra táncoló apokaliptikus gázálarcos gázháborús vízió
ISTEN (üvölt)
Elég! – elég! Álljon meg mindenki! – Ne legyen több mozdulat! Mi ez a bál? Miféle bál? Kié itt ez a karnevál? –
AZ AKASZTOTTAK KÓRUSA
A bál a bál – a karneváli bál!
A bál, a bál – a karneváli bál14 –
De sírni nem nagyon illik
Ilyen veszett bálban:
Gyerünk és mulassunk!15
ISTEN
Legyen csönd, és tekintetét emelje mindenki rám. – A Szeretet uralja e perctől a szíveteket! – Parancsolom. – Ne öljétek egymást, mert Élet csak egy van: – egyszer van jogotok hozzá. – (a szájába vágódó agyvelőtől abbahagyja, köpköd, fulladozik, köhög)
BELZEBUB
Fölség, ne erőlködjön, kímélje az egészségét. – Örülök, hogy találkozunk, újságot mondok.
ISTEN (köpködve hörög)
Mit akarsz? – Takarodj mellőlem. – Távozz tőlem! – Apa – (harákol)
BELZEBUB (mosolyog)
Haragszik. – Nem méltó Önhöz. A Szelídség ura legyen szelíd és Szeretettel teljes. Miért zavarna el? Nem kíváncsi, mi újság otthon? – Onnan jövök.
ISTEN
Honnan?
BELZEBUB
A mennyből.
ISTEN
Hogy Te? – Te? – A Mennyből?
BELZEBUB
Na igen. Mennyből az ördög. – Ha a gazda nincs otthon, kutya jár a kertben – régi bölcsesség. – Jöjjön, mondok még cifrábbat. –
Irgalmatlan lövöldözés, minden fegyvernemből
De itt kiabálni kell. – Csöndesebb helyre menjünk – a művészpáholyba, vagy a művészsátorba, ott beszélhetünk.
ISTEN
Meg akarom állítani ezt a vérengzést.
BELZEBUB
Mivel? – Hogyan? A szavaival? – Nem látja, hogy már a kutya se hallgat fölségedre? – Jöjjön. – Ezek az emberek boldogan vedelik a Tánc gyönyörét. Ne legyen ünneprontó. Azaz: – legyen, ha tud, de legyen esze. Lássa be, hogy itt már nem nagyon számít.
ISTEN
De én vagyok a hatal-
BELZEBUB (közbevág)
Persze hogy. – Elhiszem. – Mintha sokallná a mulatságot. – Irigy. Nahát: irigy! Fölség, nem hittem volna.
ISTEN
Sokallom? Én mindenha-
BELZEBUB (megint közbevág és meghajol)
Természetesen! – Csak végre be kéne ismerni, hogy nem a legerősebb a világon.
ISTEN
Én?
BELZEBUB
Állítsa meg a Táncot. – Most már én kérem, fölség. – Tessék! Egy-kettő. Csak gyorsabban, mert itt ezrek vesznek egy pillanat alatt, és (röhögve) irgalmatlan nagy kár értük.
Csönd
ISTEN
Emberek – édes fiaim. – Édes fiaim – (behunyt szemmel, fájdalmasan elhallgat)
BELZEBUB
Mért nem folytatja fölséged? – Úgy látom, már esdeklő szavainak is van hatásuk: – a Táncolók most már csak egymás kitaposott beleibe táncolnak bele bokáig. De persze nyugodtan. – Folytassa, fölség! Belefáradt? Segítsek? – Szívesen. – Csak mit mondjak? – Mondjuk: „Emberek – édes fiaim”? – Már mind figyelnek is. Vagy mégse? – – Hagyja szépen a szegény embereket, hadd táncolják ki a belüket.
ISTEN
Hová menjek?
BELZEBUB
Csak előre. – Visszatérően ismételt állandó Tanácsom: – Csak előre! –
I. / 8. A Művész-sátor elé érnek
BELZEBUB (váratlanul ráordít az Úrra, kezében egy valahonnan előkapott szuronyos puska, a mellének szegezi) Ide menjen be! – Mars!
ISTEN
Hülye vagy? – Mit csinálsz? – Héé!
BELZEBUB (a sátorba taszítja)
Előre! –
PINKÁR (kurblis bakelittelefonba üvölt)
Szeretünk, Remike, szeretünk! –
REMIKE (hangja az éterből)
Vért! (trillázva föl a skálán) Véhéhéhé-hért!
WILLIAM (másik kurblis bakelittelefonba búg)
Ó, Remike, ha Te nem volnál Remike16 –
REMIKE (szinte hörögve, ugat)
Mééég! – Vért, vért, véééért!
ISTEN
De honnan szól a hangja?
BELZEBUB
Hmmm –
ISTEN
Tudod?
BELZEBUB
Na, ezt akartam elmesélni éppen:
Amint rohantunk égbe föl – Vele,
És kéjeinknek nem volt már határa –
Aszongya nékem két roham között:
„A Véristennő hadd legyek! – Segíts!”
Én meg, mivel Te máshol borzadoztál,
Be-beszélhettem jó Szent Péteréknek:
A Nővel könnyebb lessssz! – Ez alkalom:
Mit elszalasztva túl nagyot hibáznak –
Évmilliárdok kellenek megint.
Tudod, hogy Péter egyszerű: – (mosolyog) Belátta.
Azóta Rémike ül trónodon.
Illetve átépítve már: – A kádja.
ISTEN
Hogy mersz tegezni, Ördög?!
BELZEBUB
Ez bajod?
ISTEN
Ne szórakozz velem! – Te – vers-patás!
BELZEBUB
Na, így a többi bagatell – valóban:
A tegezés kötelező e kórban. (röhög)
Az Úrnak szája tátva marad
REMIKE (ha tetszik, kiégett erotikusan, de: hörög)
Vért, vééért – mert végem van! – Méég! – Adjatok! Adjatok!17
PINKÁR
Enyém vagy, Remike. – Érzem, látom, hiszem, tudom, hogy a Versenyben én győztem… Hogy áll a mérleg? – Ki áll a legközelebb hozzád?
REMIKE (ugat)
Vért!
WILLIAM
Ugye én?
PINKÁR
Úgy-e én?
A MŰVÉSZEK (kéjmámorban, behunyt szemmel)
Én! – Én! – Én! – Én! – – Één!
BELZEBUB (szabályosan jelent)
Jelentem alássan: – Ez egy kém!
FŐKATONA
Csak rövid úton! –
BELZEBUB (fegyverét az Isten homlokának szegzi)
Fölség, hallottad? – Tudod, mi az, hogy: rövid úton?
ISTEN
Nem.
BELZEBUB
Bizony: – ez Parancs, miszerint minden további nélkül, azonnal húzzam meg a ravaszt.
ISTEN
Ki a ravasz? – Milyen ravaszt? Minek?
BELZEBUB
Hogy kiszellőzzék a koponyád kissé. – Túl fülledt. – Akarod?
ISTEN
Mit?
BELZEBUB
A szellőztetését. – Különben mellékes, hogy akarod-e vagy sem – Mégis, mit szólnál hozzá, ha most – főbe lőnélek?
ISTEN
Engem? – Engem főbe lehet lőni?
BELZEBUB
Na várj: egy, kettő há – fogadjunk, hogy mindjárt kiugrik a szemed. – Egy, kettő, há –
A KOMOLY KOMÉDIÁSNAK ÖLTÖZÖTT ALAK
Te patás állat – mit akarsz?! – Fölség, alázatosan jelentem: Semmi újság. A dolgok szép, ékes rendben, kiváló eredménnyel – folynak.
ISTEN (fölismeri)
Te itt – Te a –
BELEZEBUB
Tea?
ISTEN
Ha –
HALÁL
Igen, a Halál vagyok – Csak műember-bőrt és álszakállt ragasztottam, mert – különben nem fontos – (az ördöghöz) Isten Őfölségét csak bízd rám – a Halál én vagyok.
BELZEBUB
Melyik? – Az ős-dáridós? – Ó, ezek a Költők! –
A Halál ős dáridó
S kis stáció az Élet
A Bűn szebb az Erénynél
S legszebb Erény a Vétek.18 – (röhög)
HALÁL
Ehh. – Fölséged halálra van ítélve, ugyebár?
ISTEN
Az ördög fegyvert fogott rám – másról nem tudok. – Veled viszont sürgős beszélnivalóm van – négyszemközt.
BELZEBUB
Azt már nem! – Konspirációt nem tűrök. – Őfölsége halálra ítéltetett.
HALÁL
Várj. – Hárman vagyunk az Összesség urai – értsük meg egymást. Tessék fölségednek utánam jönni.
BELZEBUB (közéjük ugrik)
Csak utánam! – A választóvíz akarok lenni, nehogy a rovásomra összebeszéljetek –
REMIKE (csaholó hangja)
Véhééért!
ISTEN
Mehetünk.
Kivonulnak a sátor mögé, hátul kullog az Isten
HALÁL
Üljünk le. – Örülök, hogy itt a földön találkoztam őfölségeddel/gével – legalább személyesen győződhetik meg róla, milyen nehéz Munka, mit végeznem kell errefelé. – Üljünk le. (az ördögnek, ingerülten) Ülj már le te is.
BELZEBUB
Az attól függ – Szeretném a föltételeket hallani.
ISTEN (méltóságteljesen leül)
Először feleljetek a kérdéseimre. – A földön szörnyű bűnt követnek el az emberek. – Így van?
BELZEBUB
Ezt bízza rám fölséged – a Bűn az én dolgom.
ISTEN
Így van?! – Igaz, vagy nem?!
BELZEBUB
Így nem tárgyalok – Kikötöm, hogy egyenrangú félnek tekintsenek. – Időm drága. Ne üljünk le – intézze mindenki a maga dolgát, ahogy akarja. – Fölszólítom őfölségét: – álljon a puskacső elé. – Őfölsége ünneprontó. Itt a földön zavarja az előadást, mikor a legnívósabb, ultraglobális világtánc-zeneszámok jelenései folynak. – Ehhez nincs joga: – az Ítéletet végrehajtom.
HALÁL
Vigyázz, kolléga! – A végrehajtó hatalom én vagyok. Őfölsége legföljebb visszaszállhat magas trónusára a Mennybe, és hagyja az itteni dolgokat a saját medrükben folydogálni. – Hajlandó fölséged visszamenni a – Mennybe?
ISTEN
Természetesen. – De –
BELZEBUB
Elkésett. – A mennyben új Isten van – a Művész urak babája. – A menny új, modern utakra tért. – Ott már úgyse tűrnék meg.
ISTEN
A Mennyel ne törődjetek – amiatt ne a te – fejed fájjon. – Visszamehetnék, de nem akarok. A földön kell rendet teremteni. – Még dolgom van itt. – De visszamegyek, és ott majd számon kérem tőled a golyót, mit a fejemnek szántál. – Hordd el magad. – A Halál maradjon. Vele beszédem van.
BELZEBUB (pimasz)
Na, akkor leülök – ha okos szót hallok: örömmel engedelmeskedem. – Miről van szó?
ISTEN
Távozz – Veled később beszélek. – Kotródj.
BELZEBUB
Nem, Uram! – Valljunk színt. Két külön erő vagyunk, és most az erőnket összemérjük. – Ajánlok egy békés utat. – Engedje végigjátszani a cirkuszt, és én tíz esztendeig (mormogva fejben számol) tizenkilenc meg tíz az huszonkilenc meg tíz az – húsz, tehát: harminckilenc, azaz: húsz esztendeig ki nem teszem lábam a Pokolból! – Ha nem fogadná el ezt a javaslatot, ám lássuk: Ki az erősebb? – Kérdezzük meg: mit szól a Halál. – (vigyorog) Mégis: – Mit szólsz, kegyelmes úr, kérlek? (az orrát túrja, amit talál, kipöcköli előre)
HALÁL
Hű vagyok Uramhoz, az elsőbbség őt illeti. – Ha tárgyalás – legyen komoly. Ehhez tudnunk kellene végre: – Miről tárgyalunk?
ISTEN
A békéről.
HALÁL
Korai.
BELZEBUB (felkacag)
Mit mondtam? – Azt mondja, amit én. – Más formában, ugyanazt. Ne csak tőlem hallja az úr!
ISTEN
Korai? – Korai a béke, a Szeretet, a Nyugalom? – Hogy érted ezt?
BELZEBUB
Nem válaszolok. – Arra ott a Halál! – Tessék, pahancsolj, kéhlek!19
ISTEN
Miért korai?
HALÁL (kelletlenül)
Még mindig túl sok ember él a földön.
ISTEN
Azt akarjátok: – Mind meghaljon?
HALÁL
Teremt fölséged újakat. – Új Ádám – új Éva – és kezdhetjük elölről! –
BELZEBUB (fölnyerít)
Nyihahahahaa! – Előre! – Mindig, mindenkoron azt mondom: – Csak előre!
ISTEN
Nem teremtek többé semmit. – Ezt is bánom, ezt az egy Művemet. – De ha már megvan, gazság lenne pusztulni hagyni. – Fölszólítalak: állítsd talpra a hullákat, hogy ez a rémületes sereg nyugalomra, békére döbbentse az élőket. – Ezért kerestelek. – Munkára föl! – Elég volt. – Indulj. Az ördög pedig menjen vissza a – Pokolba.
HALÁL (összenéz Belzebubbal, meghajolnak)
Parancsodra, Uram.
BELZEBUB (orrhangon)
Parancsodraa, uraam.
HALÁL (sípol egyet, a kocsi szép hangosan, lovastul előáll)
Szálljon – szálljon be, fölség –
BELZEBUB
Ellőreee!
ISTEN
Hová megyünk?
HALÁL
Az ördög a – Pokolba, mi meg a hullákat hadtestbe szólítani. – Ott száguldozunk majd: – A halottak élén.20
ISTEN
Jó. – Köszönöm. (beszáll, rázárják)
BELZEBUB (a katona-kocsisnak súgva parancsol)
Az öreget vigye a Bolondok házába. – Ott jelentse, hogy békemániás-depressziós, közveszélyes államellenes álmodozó.
Az Ördög és a Halál kezet fognak
BELZEBUB
Emlékszel?
HALÁL
Hogyne:
„Ajtók csapódása –
BELZEBUB
ostor csattogása,
HALÁL
Láthatatlan lovak
BELZEBUB
hangos nyihogása.
HALÁL
Itt a szünet, vagy se –
BELZEBUB
Nyakunkon az este –
HALÁL
Drága Arany János,
BELZEBUB
Csókoltat a kecske.”21
Mindketten röhögve el. Belép egy Arany Jánosra erősen hasonlító akadémiai főtitkárorvos
AKADÉMIAI FŐORVOS
Úgy – Ön az Isten? – Vigyék a felső hetes mennybe, a többi isten közé.
ISTEN (már kényszerzubbonyban)
Többi?! – Milyen többi?!
Mi vette el az eszeteket? – Barmok. – Barmok!22
Sietnem kell – mert így, itt a földön minden romba dől.
Első finálé:
Doktortánc, esetleg a romeltakarítók táncával párban, és:
Szünet.
II. / 1. A Halállal a falu végén. Por és hamueső, williamista harci zajjal
HALÁL
Fölség, rendelkezésére állok – az Ördögnek port kellett hintenem a szemébe, így már nem keresztezheti a terveinket. – Mik is a terveink?
ISTEN (tábornoki kabátot kanyarít a vállára)
Békét, nyugalmat és Szeretetet hozok a földre.
HALÁL (simléderes sapkát ad hozzá)
Ezenkívül?
ISTEN
A békét, a nyugalmat, a szeretetet – öröklétűvé teszem.
HALÁL
Értem. – Továbbá?
ISTEN
Fölszárítom a könnyeket, behegesztem a sebeket.
HALÁL
Miben lehetek a szolgálatára én?
ISTEN
Te? – Jöjj a Seregeddel.
HALÁL
Ezenkívül?
ISTEN
Ez elég.
HALÁL
Gondolja fölséged?
ISTEN
Igen. – Hiszem. Ha a halottak, a legázoltak fölkelnek, az élők, a legázolók beleremegnek.
HALÁL
Kétlem, fölség. Az élők idegei elnyűtt, állati idegek már egy ideje. – Az élők közül is kéne egy Sereg. – Őszintén mondom: szörnyen unom már a rengeteg munkát, amit ez a Cirkusz ad. – „A Munka: járványos betegség”23 (nevetgél)
ISTEN
Tessék?
HALÁL
Ezt valami Prófétafilozófus mondta.
ISTEN
Nem erről van szó.
HALÁL
Hanem? – A Cirkusznak kéne véget vetni, ugyebár.
ISTEN
Pontosan.
HALÁL
Részemről: rendben. – Holnap elkezdem a hullák seregét toborozni – de kérem: próbálja meg az élők Seregét talpra állítani az ügyünk érdekében.
ISTEN
Megpróbálom – még ma hozzáfogok. – Itt kezdem, a faluban.
HALÁL
Sok sikert, fölség. – És türelem. A türelem jövőt terem. – Mihelyt készen áll Seregem, indulok. – Jó éjt.
ISTEN (megöleli)
Köszönöm, barátom. – Örökre kegyembe fogadlak.
A Halál integetve el. Vad kutyaugatás faluszerte, őfelségét megkergetik kissé. A kutyusok ugatós, utóbb pitiző cirkuszi tánca
ISTEN (lihegve megáll)
Hogy kezdjek hozzá? – Az alvó embereket mégse kelthetem fel, dühösek lesznek.
A kutyák (ha van elég az adott Társulatban, akkor a bioszockaprealisták is) köréje gyűlnek. Jajgatás hallik
ISTEN
Mi ez? – Ki van itt?
GRUNCSER (fej nélkül és fél lábbal jön, kissé egzaltált)
Tábornok úrnak alássan jelentem: Gruncser Aladár vagyok. A röpülőgépünket lelőtték, még tegnap, mindnyájan szétfröccsentünk. – Nekem csak a fejem szállt el, de megvan, itt hozom a kabátom alatt. – Nehéz így járni-beszélni.
Tábornok urat utoljára akkor láttam, mikor elvitte a mentő a bolondkocsiban, én meg ló nélkül még csak idáig sántikálhattam el a tábornok úr után. – Hála istennek, hogy itt van, tábornok úr, legalább visz egy kicsit a hátán. – Hátha találunk valami nekem való lábat.
ISTEN (megörül)
Jó, hogy itt vagy, fiam – éppen nagy szükségem lesz rád. – Gyere, segítek: viszem a fejedet. (átveszi) Mintha nedves volna az arcod.
GRUNCSER
Elejtettem párszor. –
ISTEN
Nem tart már sokáig – azt remélem.
GRUNCSER
Mi? – A világcirkusz?
ISTEN
A Halál nemsokára talpra állítja Seregét, és akkor: – Vége.
GRUNCSER
Vége? – Kinek? – Találkozni tetszett a Halállal?
ISTEN
Hogyne. – Itt a faluban beszéltük meg a teendőket, fél órája sincs tán.
GRUNCSER (fontoskodik)
Kár, hogy nem voltam ott. Jó tanácsokat adhattam volna: egész életemben nagyon okos ember voltam ám.
ISTEN
Tanácsaidra szükségem lesz, fiam, mert a Halállal úgy állapodtam meg, hogy én is Sereget gyűjtök – az élők közül. – Szerinte így biztosabb a Siker.
GRUNCSER
Ami élő, mégis csak élő – igaza van a halálnak.
ISTEN
Hogyan tovább?
GRUNCSER
Lábra mindenképp szükségem lenne, már csak a tekintély miatt is. – Hol lehetne szerezni egy lábat?
ISTEN
Tán találunk a faluban.
GRUNCSER
Meglátjuk.
Elszánt kutyák ugatnak ismét
A KUTYÁK KÓRUSA
Kritt- kritt- kratt- krutt- kritt- kritt- Vahaúúúú!
GRUNCSER
Ha harapni akarnak, üljön gyorsan a földre tábornok úr, ettől megijed a kutya, és elszalad.
ISTEN (leül a földre)
De hogy kezdjük el a sereg toborzását?
GRUNCSER
Nem túl jó nekem itt, a tábornok úr hóna alatt, kezdjük a lábbal. – Arra, a Tábornok úr orra felé (a fej nélküli alak mutatja is) van a legközelebbi kisváros. – Ott, a piactéren ismerek egy susztert. – Reggelre odaérünk.
Éjszakai kísértettánc, majd:
II. / 2. Reggel a Városban. Harangok
ASSZONYKÓRUS A TÉREN:
Legyen már vége! –
Legyen vége már! – Legyen béke már!24
Eresszék haza szegény embereinket,
Kikről elevenen nyúzzák a bőrt!
Legyen már vége,
Elveszik az embereinket,
Elveszik a gyermekeinket, jószágainkat, kenyerünket.
Nincs fa, nincs ruha, nincs mit ennünk!
Nincsen semmi!
Nincsen semmi, ami van,
Egy való van: a Nincsen.
Az Ördög a rokonunk
S ellenségünk az Isten.25
ISTEN
Hozzátok szólok: – Hallgassatok meg, Emberek! –
Gonosz játékot űznek veletek,
Sokkal bűnösebbet, mint hiszitek!
Álljatok föl, keljetek föl – jöjjetek velem.
Mindnyájan, akiken sebet ütöttek.
Jöjjetek mind egy szálig, akiknek a vérén keresztül
űzik ezt a rohadt társas játékot a földön.
Jöjjetek Mind, akiknek semmi köze mások aljas játékaihoz.
Induljunk!
ASSZONYKÓRUS
Gyerünk – Föl, föl! – Gyerünk! (és persze énekelnek:)
Föl, föl, rabszolgák, itt a Vége –
Föl, föl, te éhes – – –
Sortűz. – Csendőrök érkeznek, az Istent vasra verik. Gruncser teste elzuhan. Néhány további hullával együtt kivonszolják
ISTEN (bilincsben – a hóna alatt még ott a fej)
Mit böködsz, fiam?
GRUNCSER (súgva)
Baj lesz – kivégzik a tábornok urat, meglássa. – Engem meg belöknek valami gödörbe. – Jól emlékszem még életemből: – Ilyenkor jön a baj: A csendőrök mostanában mindenkit fölakasztanak, aki békességet akar. – Vigyázzunk, mert még fölakasztják.
ISTEN
Hová akasztanak?
GRUNCSER
Kötélre. – A másik végét egy oszlopra, azt úgy megrántják alulról a lábát, hogy mindjárt kificamodik a nyakcsigolyája.
ISTEN
Ejnye.
GRUNCSER
Találjon ki valami trükköt, Tábornok úr.
ISTEN
Mire gondolsz?
GRUNCSER
Mondjuk, ha valami állattá változtatná a csendőröket. – Teszem azt: kakassá. – A tolluk már úgyis ott libeg a kalapjukon.
ISTEN
Nem rossz ötlet: – megpróbálom.
Sikerül. A két csendőr kukorékolva elkotródik, a bilincs lehull
GRUNCSER
Tudja, tábornok úr, mi jutott eszembe? – Az jutott eszembe –
ISTEN
Valami ésszerű gondolat?
GRUNCSER
Föltétlenül. – A Toborozást legjobb lesz a hivatalos Sorozáson kezdeni!
ISTEN
A fő baj, hogy a Cirkusz a békés emberből is állatot csinál. – Tulajdonképpen – Mi az a sorozás?
GRUNCSER
A sorozás olyan, mint mikor kimegyünk a tehénpiacra, és látjuk, hogy a mészárosok tapogatják a tehén gerincét. – Elég jó állapotban van-e vágási célra. – Épp ilyen a sorozás. Megtapogatják: – vágási célra.
ISTEN
Kik tapogatják meg?
GRUNCSER
A doktor urak.
ISTEN
Ott helyben levágják?
GRUNCSER
Dehogy. – Leszállítják. Mint a kupecek. – A cirkuszban vágják le őket. – Asszem, itt vagyunk.
ISTEN (olvas)
To-bor-zó-ir-oda. – Látom. (végigméri a közönséget) – Elég rossz bőrben vannak.
GRUNCSER
A hizlaltabbja már elenyésztődött.
ISTEN
És ezek?
GRUNCSER
Psszt. – A Bizottság.
Bevonul a Sorozóbizottság
FŐSOROZÓTISZT
Kezdhetjük.
Bevezetnek öt meztelen férfit
Ezek?
CSENDŐR
Elfogott bujkálók.
Az Isten elejti Gruncser fejét, az begurul a súgó- vagy egyéb lyukba
ISTEN
Mi a –
FŐSOROZÓTISZT
Mi a Zisten!
CSENDŐR
Jelentem: – Semmi.
FŐSOROZÓTISZT
Már látomásaim vannak.
GRUNCSER (feje, a távolból elhalóan)
Kevesebbet kellene inni.
FŐSOROZÓTISZT
Akkor tehát: Maga ott! – Jöjjön közelebb!
Az előlépő szép szál szőrtelen meztelen legénynek nincs semmi a lába között
Hajoljon előre! – Gyerünk már!!
ISTEN
Nem tűröm, hogy az angyalaimat profanizálják, vagy besorozzák őket! – Én vagyok az Isten! – Ha azonnal el nem bocsátják őket, az egész Bizottságot a pokolba hajíttatom! – Ti meg kukoricán fogtok térdepelni, ha hazamegyek végre. – Hol a ruhátok? – Nem szégyellitek magatokat? Mi a nyavalyát kerestek a földön?!
A PUCÉR ANGYALI KVINTETT (térdre veti magát)
Téged! – Csak téged, Atyánk! –
Csak Téged keresünk mi!
Százan jöttünk le a földre,
Hogy elmondjuk a Nagy újságot:
Az ördög új Istennőt hozott az égbe,
Az egész birodalom eszét összezavarta!
Elfoglalta a trónod!
De mi nem hagytuk annyiban!
Bizony mondtuk néki:
„Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi ha –”26
ISTEN (közbevág)
Mi a – ?! – Nem sül ki a szemetek ruhátlanul járni? – Csóré banda! Hol a ruhátok?
A PUCÉR ANGYALI KVINTETT
Lehúzták rólunk.
Megláncolták a kezünket,
Puskatussal ütötték a hátunkat,
Pedig senkit nem bántottunk,
Az utcán föl-alá, békésen –
Illedelmesen mendegéltünk –
Téged keresünk! – Csak Téged keresünk mi! (dalra fakadnának:)
Mikor még semmi – hegyek nem voltahanak27 –
ISTEN
Mars, nyomás kifelé az ablakon! – Azonnal! – És várjatok rám a Templom előtt! – Kifelé!
A PUCÉR ANGYALI kvintett kiugrál az ablakon
FŐSOROZÓTISZT
Utánuk!
FŐCSENDŐR
Fegyverbe! – Lóra!
Lövöldözés, káosz. A nép kollektív táncos röhögésben ugrándozik – mutogató ujjakkal – a minden nélkül meztelenül rohangáló angyalok láttán
ISTEN (két jól irányzott mozdulattal rendet teremt)
Ide, hozzám! – Ide gyertek! – Ezennel leánnyá változtatlak benneteket. – Azokat tán nem üldözik. – A földön kitört a gyalázat. – Becstelen gonoszsággal halomra ölik az embert. Ennek véget kell vetnünk, de gyorsan. A Halál már szervezi a holtak seregét. Nekünk az élők közül kell ugyanilyen Sereget szerveznünk. Elmentek azért most széjjel a Városba, és bujtogatni fogtok. – Megmagyarázzátok az Embereknek, hogy miben különböznek a vadállatoktól. – Szavaitokat gyújtó tűzzé alakítom – menjetek! – Lázítsatok. – A Tömeg mozduljon végre – tiltakozzon. Terjedjetek, mint a tűz. – Lobbanjatok lángra majd, ha itt az idő. – Legyen béke és szeretet a földön. – Induljatok!
A leánnyá változott angyalok szétrebbennek, Gruncser két lábbal, fejét a rendes helyén tapogatva: visszajön
II. / 3. A templom előtt
ISTEN
Munkálkodjunk mi is – fölveszem újra emberi alakom. (ismét a tábornoki kabátban)
GRUNCSER
Tábornokom! – De hogy a –
ISTEN
Hajh, merre menjünk, hogy Délre jussunk?28
GRUNCSER
Merre? – Mi merre? – Mit csinálunk? – Itt és most. – Úgy érzem magam, mintha valami kocsi elgázolt volna. – A fejem – a lábam. Mi történt a sorozáson?
ISTEN
Apróbb zavar. – De lám, a lendülettel téged is megreparáltalak.
GRUNCSER
Köszönöm. – Hálásan köszönöm. – És toborzott valamit – tábornok úr?
ISTEN
Dehogy. – Ott találtam az angyalaimat: be akarták sorozni őket. – Hallott már ilyet a Világ? (az öklét rázza) Elképesztő. De minden rendben: angyalaimat kislányokká változtattam, mostantól ők toboroznak.
GRUNCSER
Kislányok? – Erre kíváncsi vagyok. És mit csinálunk mink?
ISTEN
Énekelünk. (rázendít) Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva29 –
GRUNCSER
De –
ISTEN
Nézd: – Ott jön egy angyalom, látod? – A tömeget keresi ő is. – Szépen indul ügyünk.
GRUNCSER
Melyik az angyal, ha kérdeznem szabad?
ISTEN
A kis fehérruhás. – Látod, milyen ártatlan?
GRUNCSER
A szőke?
ISTEN
Ő. – Gabídiusz, gyere ide.
GABÍDIUSZ (feljön a nézőtér felől)
Parancsolj, Atyám.
ISTEN
Ide jöttél, a templomhoz?
GABÍDIUSZ
Igen, itt sokan lesznek. – Ez a Te házad, és téged szeretnek, atyám.
ISTEN
A jelek mást mutatnak. – És – mit teszel? – Vagyis: – hogyan?
GABÍDIUSZ
Fölmegyek a szószékre – prédikálni fogok. – Lázítok.
ISTEN
Nagyon jó! Nagyszerű! – A többiek?
GABÍDIUSZ
Szerte a városban. – Kocsmákban, gyárakban, tömegszállókon – ahol a legtöbb ember van.
ISTEN
Remek, Gabídiusz! – Menj, prédikálj! – Ajkadon a tűz az én akaratom.
Gabídiusz bemegy a szószékre, az Isten ezúttal gregoriánt énekel – latinul. Gruncser tercel hozzá
GABÍDIUSZ (a szószéken)
Nem vagytok vadállatok! – Emberek vagytok, az én Atyám fiai. A béke a szívetek aranya. Nyissátok meg szíveteket ez arany számára, mert az én atyám ezt kívánja tőletek.
Tömjénes szertartásos misetánc, minden elképzelhető kellékkel és fél tonna rózsaszirommal
ISTEN (elragadtatással suttogja)
Győzni fogunk –
GRUNCSER
A misének vége – azt hiszem, indulhatunk.
ISTEN
Megvárjuk Gabídiuszt. –
Várnak néhány órát. Órák, harangok. Kubista táncok. Puskák és galambok.30
ISTEN
Mit gondolsz, mért nem jön?
GRUNCSER
Olyasmit mondhatott, ami be van tiltva a mostani időkben. – Tán már ki is végezték valahol a templom mögött. – Ki van szögezve a templom kapujára:
ISTEN (olvas)
Sta-Tá-Ri-Um. – Hümm. – Az mi?
GRUNCSER
Akkor minden lehet. – A Statárium – mint az Istennyila, akkor csap le – mikor nem is gondolná az ember.
ISTEN
Megölték volna?
GRUNCSER
Ki tudja. – De jön a sekrestyés a templomot bezárni, az tán tudja.
ISTEN
Nem látta véletlenül Gabídiuszt?
SEKRESTYÉS
Kit?
GRUNCSER
A kislányt, aki prédikált.
SEKRESTYÉS
Azt a kis… – hogy hívják?
ISTEN
Gabídiusz.
SEKRESTYÉS
Másik nevet mondott – hallottam, mikor a plébános úrtól engedelmet kért. Azt mondta, a pápa levele van nála, hogy ő leány ugyan, de prédikátor – csodagyerek. – Egész más nevet mondott.
ISTEN
Jó – hol van most? – Meghalt?
SEKRESTYÉS
Dehogy halt. A plébános úr hívta ebédre – most is ott van.
ISTEN
Merre lehet bemenni a plébános úrhoz? – Én atyja vagyok a csodagyereknek.
SEKRESTYÉS
Hát – ööö – nem is tudom. – (némán mutatja az utat, majd kulcsait igencsak csörgetve el)
ISTEN
Lásd, ezt nem szeretem. – Egy angyal minek megy ebédre? – Minek?
GRUNCSER
Talán, mert ember. – Embernek változtatta, tábornok úr. – Leányembernek. Fontos, hogy ebédje legyen, különben a fűbe harap.
ISTEN
És miért marad ilyen sokáig?
GRUNCSER
Biztos vacsorára is meghívta a plébános úr.
ISTEN
Majd adok én nekik Vacsorát. – Melyik szoba lehet az?
GRUNCSER
Tán ott, az emeleten.
Fölmennek, az Isten beles az ajtó világító kulcslyukán
ISTEN
Tényleg itt van – de nem vacsoráznak. – Imádkoznak. A pap fölismerhette benne az angyalt: térdepel előtte, úgy imádja.
GRUNCSER (benéz)
Na, szegénykém – ajjjaj – megette a fene –
Lesújt a villám, Gruncser elhanyatlik. Egy lángoló, ordító pap rohan, zuhan, őt is agyonvágja egy villám. – Kegyetlen vihar. Az Isten, mint Lear a Viharban. Üvölt. – Aztán tovább üvölt.
ISTEN
Vége lesz, emberek! – Vége lesz! – Halló emberek, vége lesz! – Lázadjatok! (rohan) Béke lesz! – Utánam!
Fegyveresek veszik körül
Nem változom át semmivé! – Itt állok – mint igaz Isten az igaz ember képében. – Mit akartok?
FŐCSENDŐR
Parancsunk van elfogni téged: – Lázító vagy.
ISTEN
A Gonosz ellen lázítok – de persze: elfoghattok.
FŐCSENDŐR
Elfogunk. – a Törvény nevében.
ISTEN (kinyújtja két kezét)
Tessék – rendelkezzetek velem.
II. / 4. A pince. A Krisztusok bálja. Rabtánc
RAB (Gruncser játssza, fölismerhetetlenül: szakállal)
Miről ordítoztál?
ISTEN
A tűzről, amelyik most gyullad.
RAB
És a rügyről, amelyik fakad? A hajnalról, ami pirkad? – Erről kiabáltál ott – a pincén kívül?
ISTEN
Erről.
RAB
Látod, ezért vagy itt. Mi is erről kiabáltunk – és ezért vagyunk itt. Hetet ma végeznek ki közülünk, a többit talán holnap. – Hatalmas Titok a Holnap31. – Rád mikor kerül sor?
ISTEN
Reám? Soha! – Én az Erő vagyok. – A korbácsom most suhog át a Világon.
RAB
Szóval: – Bolond vagy.
ISTEN
Nem.
RAB
Megjegyzem, nem sokat érsz vele: – Itt kivégeznek, ha bolond vagy, ha nem. Voltál már a Vésztörvényszék előtt?
ISTEN
Nem.
RAB
Nagyon kiabálhattál, ha egyenesen ide, a siralomházba hoztak. – Civilben mi vagy?
ISTEN
Én vagyok az Isten.
RAB
Aha. – Én meg a rab próféta. – Nem arab, hanem: a Rab.
A többiek röhögnek
ISTEN
És miért vagy itt?
RAB
Amiér’ te.
ISTEN
Mi ez itt?
RAB
Pince. Kripta. – Költőknek: Akasztófagyökér. – Innen nő ki az akasztófa mindannyiunk számára. – Hivatalosan: Siralomház.
ISTEN
És ők?
RAB
A halálraítéltek. – Krisztusok a keresztfa alatt. – Lázítók, igehirdetők, igaz fiúk, szentek. Utálták a bűnt: Ezért bűnösök. – Szerették az igazságot, azért halnak meg. Több a lelkük és emberibb a szívük, ezért kötik föl őket. – Lázítók.
ISTEN
Rám is ezt mondták.
RAB
Azért kötnek föl.
ISTEN
Kik?
RAB
Ők.
ISTEN
És ha nem hagyom?
RAB (nevet)
Azzal sokra mégy. – Mit mondtál a főügyésznek? Vagy mit fogsz mondani? Jó szónok vagy?
ISTEN
Főügyész?
RAB
Majd elébe visznek.
ISTEN
Az ítél halálra?
RAB
Teljes nyugalommal.
ISTEN
Nem félek. – Ti féltek? Hívd a többieket. – Gyertek, barátaim. – Megvigasztallak benneteket. – Én vagyok az Isten. (a pince közepéről integet)
Nem jöttök? Nem halljátok szavam?
Csönd
A FAL HANGJA
Jaj!!
EGY ELEMLÁMPA (bevilágít)
A tegnapi hét.
A FAL HANGJA
Jaajj.
Hét árnyék eltűnik, megcsikordul a zár
ISTEN
Krisztustársaim – imádkozzunk értük. – Az ember –
A HALÁLRAÍTÉLTEK KÓRUSA
Állat –
ISTEN
Az ember – Az ember –
A HALÁLRAÍTÉLTEK KÓRUSA
Állat.
RAB
Mert: hiába nékem a Te vígságod, ha az én vérem virít rajta – barátom. A nap harcosa vagyok, ám a melegében akarok fürödni, közösen veled. Ha megfagyok: fütyülök a napodra, meg rád is. – Már kelőben a nap. – De a siralomház sötétje nem olvad föl semmiféle naptól. – Aki az ellenkezőjét állítja: az vagy tébolyult, vagy hazug.
A FAL HANGJA (basszus)
Vért!
REMIKE HANGJA (szoprán)
Igen: vért!
Szélzúgás
RAB
Érzed a döglött kutyák szagát? – Vagy ez a kor?
ISTEN
A Kor? – Az is lehet.
REMIKE HANGJA
Vért!
Haláltáncos áttűnés. Hentesmajális
II. / 5. A vésztörvényszék
A FAL HANGJA
A vésztörvényszék előtt állsz.
ISTEN
Igen? – Tehát önök ítélik halálra az embert? – Erre kíváncsi vagyok.
A BÍRÓSÁG ELNÖKE
Álljon fel. – Hogy hívják?
ISTEN (mosolyog)
Zelebusz Matarkurríbiusz Zejkalánka. – Név nélkül nem ítélnek?
A BÍRÓSÁG ELNÖKE
Hány éves?
ISTEN
Nem számolom. – Nincsenek határaim.
A BÍRÓSÁG ELNÖKE
Itt ne lázítson! – A határok örökkévaló fogalmak, a nyelvben elszigetelt ember egyetlen boldogulási köre, melyen kívül nincsen számára hely! Vegye tudomásul!
ISTEN
Jó – tudomásul veszem. – Miért kiabál?
A BÍRÓSÁG ELNÖKE
Ön lázadást szított.
ISTEN
Beismerem.
A BÍRÓSÁG ELNÖKE
Hazaáruló!
ISTEN
Ezt nem értem.
A BÍRÓSÁG ELNÖKE
Fölségáruló!
ISTEN
Ezt végleg nem értem. – De ha kell: beismerem: lázítottam.
A BÍRÓSÁG ELNÖKE
Beismeri?
ISTEN
Úgy van.
A BÍRÓSÁG ELNÖKE
Akkor nincs több kérdeznivalóm.
ISTEN
Akkor indulunk?
FŐÜGYÉSZ
Még nem!
ISTEN
Ön kicsoda? –
FŐÜGYÉSZ
A Vád vagyok.
ISTEN
Mit akarsz tőlem?
FŐÜGYÉSZ
Vádolom – Önt. – Vádolom, mint a törvényes rend fölforgatóját, fölségsértőt, hazaárulót, lázítót. – Akinek züllött agya nemcsak az apáink által szentesített törvényeink szent kárpitján ütött csorbát, hanem a Természet Törvényén is, mely bölcs mindentudással úgy rendelkezett, hogy szép és boldog élet csak ott legyen a földön, ahol a Törvények glóriás régiségükben, antik megmásíthatatlanságukban védik az emberiséget a boldogtalanság ellen. Ön törvénytipró. – Azt hirdette: minden törvény rossz, amely az embert szabad akaratában korlátozza. – Kételkedett meglévő kipróbált Törvényeink egyedül üdvözítő voltában – azt kérdezvén: jogos ez? Jogos az? – Holott tudnia kellett, hogy az állami jogfolytonosság az örök élet egyetlen titka. – Ön kártékony. Mint a törvényes rend fölforgatója, halált érdemel. Ez a halál – egy. – A halál kettő –
ISTEN
Ennél nagyobb szemtelenséget még nem hallottam. – Tréfának persze megjárja. Hányadik halál?
FŐÜGYÉSZ
Kettedik.
ISTEN
Harmadik is van?
FŐÜGYÉSZ
Van. Előbb jöjjön a Kettő: (papírokban turkál) – Hiteles följegyzések szerint, többször is azt mondta, hogy a Cirkusz főművész urait megkorbácsoltatná. – Ez: fölségsértés. – Hazaárulással vádolom Önt, mert – hazaáruló.
ISTEN
Hm. – Egyébként csak isten vagyok. De azért csak beszélj, amit és ameddig jólesik. – Kint már lázonganak.
A BÍRÓSÁG ELNÖKE
Lázonganak?
ISTEN
Az ember azért nem egészen barom, hogy örökké idióta maradjon – Halljuk hát a „hazaárulás” antik ügyét.
FŐÜGYÉSZ
Halljuk. – Szóban, vagy képekben óhajtja, vádlott?
ISTEN
Képekben. – (mosolyog) Úgy könnyebben megértem.
FŐÜGYÉSZ
Az asztalon van papír-ceruza. – Húzzon a papírra egyenes-görbés vonalat. – Úgy. – Gondoljon a vonal mellé házakat és embereket. – Gondolt?
ISTEN
Gondoltam.
FŐÜGYÉSZ
Ez a haza. – A vonalon túl: egy haza, a vonalon innen: másik haza. – Amelyik innen van a vonalon: – az innen élő emberek hazája. – A vonalon túli haza: – a túllévő emberek hazája. Aki hazaáruló, az ezt a vonalat árulja éppen.
ISTEN
Vonalat, házat, hazát árulok? – Mi ez – világosabban?
FŐÜGYÉSZ
Ahol világosabb az ég, kékebb az ibolya – igazibb és szebb, mint máshol.
ISTEN
Hol máshol? – Ha más vonalak is vannak, és csupa vonalakból áll a föld?
FŐÜGYÉSZ
Ott. – Mindig, mint Máshol. – A vonalon innen lévőké szebb, mint máshol. – Ha aztán a vonal arrébb kerül, a Legszebbség is megy vele. – Azon nyomban. – Nagy dolog ez, kérem.
ISTEN
Hiszem, fiam, hiszem. – Csak zavarosnak találom.
FŐÜGYÉSZ
Mert – államellenes fölforgató.
ISTEN
Aha. – Jön még hátralévő halál?
FŐÜGYÉSZ
Jön a négy. – Vádolom mint lázítót. – A lázítás bűntette –
ISTEN
Lázítás: föllázítani a tetűket a fókán: – Ne csípjék egymást!
FŐÜGYÉSZ (az Elnök felé)
Ez beismerés. Enyhítő körülmény. – Golyó és nem kötél által. – Leülhet –
ISTEN
Köszönöm. (leül)
A BÍRÓSÁG ELNÖKE (feláll)
Álljon föl!32 – Van még mondanivalója?
ISTEN (ülve marad)
Tűrhetetlenül komikus az egész Rendszerük. A gonoszság agyrémeinek ez a papi méltósága, mintha egyenesen az Égből jött volna. – Menjetek haza.33 – Haza, és igyatok szilvóriumot, éljétek szépen a kutyák életét. – Csalódott vagyok és szomorú. – Nincs más mondanivalóm.
A BÍRÓSÁG ELNÖKE (üt a kalapáccsal)
Államellenes lázítás bűntette miatt golyó általi halálra ítéltetik. – Az ítélet huszonnégy órán belül végrehajtandó. – Lépjen közelebb –
Az Isten feláll, lép egyet –
FŐÜGYÉSZ (ordít)
Nem maga!
Újabb vádlottak tömege láncokkal – a Hóhérok tánca – fekete paragrafusokon és vörös betűkön, kötéllel a kezükben
ISTEN
Emberek! Mosolyogjatok! – Én vagyok az Isten. – Bizony mondom néktek, mire kiléptek e sötét teremből – a Nap csókkal fogad benneteket. (Elcipelik)
II. / 6. A pincében. Sötét
ISTEN (belökik)
Rosszul mondtátok: ez nem a Krisztusok bálja, ez: halottvirrasztás. – Ez nem Bál, mert nem ujjong a szívetek, ez a hely koporsó és –
RAB
Koporsóban nem lehet bált tartani? – „Gyerünk és mulassunk!”34
A halálraítéltek nyögdécselő táncetűdje
ISTEN
Mért vagytok ilyen szomorúak? – Azt hiszitek: Reggel már nem tudtok jajgatni? – Vagy nem tudnátok, hogy egyszer mindenképpen megáll a szívetek dobbanása? – Nem öröktől fogva vagytok a Reggel borzalmának tudatában?
– Itt talán kisebb a koporsó, de a Misztérium, ami rátok vár: ugyanaz. – Végeredményben még távolabb sincs sokkal. Legyetek vígak. A tények sivársága legyen a Dac a lelketekben. – A szép élet naggyá teszi az ember utolsó pillanatát is. – Az ördög elkésett az akasztásokkal, a cirkuszponyvába már belekapott a tűz. Nem kerül sor rátok: – a hóhérok immár a saját életükért reszketnek.
A halálraítélteket kitáncoltatják az őrök. – Csönd
ISTEN
Vajon miért hagytak egyedül? – Vagy ránk majd később –
Különös – az emberek az ördögnél is jobban értenek a pokolbeliséghez. –
Egy őr érkezik, új pappal, katonákkal
ISTEN
Miért hagytak engem utoljára?
ŐR
Golyó általi halálra ítélték – azokat kötélre. – Kivégzésük virradat előtt hajtatik végre, a magáé ébresztőkor. – Készüljön.
ISTEN
Már ébresztő?
ŐR
Itt a szent atya, ha kívánja, ébresztőig itt marad.
ISTEN
Azok – kívánták?
PAP
Igen, mindnyájan megtértek.
ISTEN
Akkor én is megtérek – természetesen.
PAP
Isten legyen irgalmas a bűnös emberekhez –
ISTEN
Kicsoda Ön? – A pap? – Mindig ezt csinálja: bejön azokhoz, akiket vinni akarnak? – Vigasztalja őket? – És ettől vigadnak szegények?
PAP
Szenvedésükben nincs más menedék: a Vallás vigasza.
ISTEN
Igaz. Lám, én Filozófiával kísérleteztem, de mikor percek választják el az embert a sírtól, nem lehet megkívánni, hogy filozófus legyen – belátom. – A vallás primitívebb a filozófiánál?
PAP
A vallás – a Filozófia leszűrődése: az örök Igazság.
ISTEN
Igen? Ez a vallás? –
PAP
Készüljön a gyónásra – imádkozzon velem.
ISTEN
Kissé járatlan vagyok a – dolgokban: – Mi az a gyónás?
PAP
Bűnbánat és bűnbocsánat. Az Úr a megtérő bűnösöknek mindent megbocsát.
ISTEN
Az Úr? – Melyik úr?
PAP
A magasságban lakó Isten.
ISTEN
Itt valami tévedés lesz a vallásban, azt hiszem. – A magasságban lakó Isten egyáltalán nem bocsát meg a megtérő bűnösnek. – Szépen néznénk ki, ha mondjuk Ön itt most megölne engem, aztán a véres késével a kezében a hullám előtt térdepelve szánná-bánná tettét, és ezzel már rendben is volna. Tévedés. – A bűnös a pokolba kerül, semmi kegyelem. – A valóság az, barátom, hogy az Isten egyáltalán nem gondol rátok. – Okos, értelmes lények: intézzétek a magatok sorsát. Papoknak pedig Költőket válasszatok, akik új, pompás meséket szőnek, és szónokművészeket, akik hitté emelik a mesét. – Ezt szeretném.
PAP
Ön istentagadó?
ISTEN
Én? – Semmiképp. – Azt hiszitek az Istenetekről, hogy egészen értetek van. Illetve: dehogy hiszitek. – Hitetlenek vagytok. Pedig – aki hinni tud: boldogabb, mint a hitetlen.
PAP
Ön okos ember.
ISTEN
Nem. – Én Isten vagyok.
PAP
Szóval –
ISTEN
Szóval: – Bolond. – Ezt akarta mondani.
ŐR (belép)
Induljunk –
PAP
Már ébresztő van? –
ŐR
Nem várjuk a reggelt.
PAP
Miért?
ŐR
Nem tudom –
A szél zúg, a Szél tánca – ennek keretében az Istent ismét kocsiba hajítják. – Kocsi-út az éjszakába –
ISTEN
Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.35
Majd: az érkezés
II. / 7. A kivégzéses Szabadság terén
ŐR
Lépjen ki!
Négy fegyveres katona előlép a ködből. Velük a főparancsnok
A FŐPARANCSNOK (olvas)
A Törvény nevében – okulással mindenki számára – Végrehajtani! (megvillan a kardja)
A négy puska eldördül
A FŐORVOS (súgja)
A levegőbe lőttek.
A FŐPARANCSNOK
A következő sor! – Fegyvert! – Vállhoz! – Tűz!
A négy puska eldördül
A FŐORVOS (súgja)
A levegőbe lőttek –
A FŐPARANCSNOK
Ki vállalkozik a kivégzésre?
Senki nem mozdul a katonák négyszögéből
A FŐPARANCSNOK (előrántja pisztolyát, felhúzza, céloz és megtántorodik)
Mi ez?
A HALÁL (előkerül, és némán az ég felé mutat)
A FŐPARANCSNOK
Mit akar? – Mi az ott?
HALÁL (mosolyog)
Az én hadseregem. A bénák és vakok hadserege. A legyilkoltak serege. – Koponyacsontok. Roncsok. Lábak, sorvadt karok. Csont, csont, csont – a millióké!
ISTEN (kezéről lehull a lánc, széttárja karját)
Láttam az embert!
Angyalok éneke hallatszik, a felhők között. A halottak hadseregének mankós-zimankós, azaz hideglelős táncát fölváltja az Angyalok tánca. – Utcagyerekek rohannak be újságokkal, röpcédulákat szórnak, köveket hajigálnak
AZ UTCAGYEREKEK KÓRUSA
Az előadásnak vége!
Holnap új műsor!
Érdekes és izgató attrakciók.
Új szereplők! Díjbirkózások!
A nagyérdemű közönség további pártfogásáért esedezünk!
Belépti díj nincs!
REMIKE (kéjmámoros sikolya a telefondrót-tölcsérhangszóróból)
Vért, vért!
UTCAGYEREKEK KÓRUSA (ordít)
Az előadásnak vége. – Holnap új műsor!
REMIKE
Vért! –
A MŰVÉSZEK KARA (fogvacogva)
Vért!
A művészek dermedt táncmozdulatokban állnak, majd véres fűrészporeső közepette kötelek és láncok zuhannak közéjük a földre.36 Ettől aztán az egész együttes összezuhan. – A nyakukba ráadásnak: a vértől és gennytől fröcsögő főhősnő: – Puff. Placcs.
A MŰVÉSZEK KARA (a földön, fektében)
Remike –
BELZEBUB (kacag)
Remike, a rém! – Rémike a rem- rem-rem – Remike: a Rééém. (benyúl a fekvő Nő gyomrába, és amit talál, a komédiástábor képébe vágja) Mehettek gyónni! – Menjetek! – Ne bámulj, William! – Menjetek – készüljetek!37 (röhögve elpárolog)
UTCAGYEREKEK KÓRUSA (diszlexiás kánonban olvasgatják a szétszórt röpcédulákat)
A ZELŐA DÁSNAK VÉG E!
HOL NA PÚJ MŰS ORR!
ÉRDEKE SÉ SIZGATÓ ATTRAK CIÓK.
ÚJ SZERE PLŐK. DÍJBÍR KÓZÁSOK.
ANAGY ÉRDEM ŰKÖZÖN SÉGG TOVÁBBI
PÁRT FOGÁS ÁRÉRT ESED EZÜNK.
BEL ÉPTI DÍJN INCS.
BELZEBUB + A HALÁL + A HALOTT MŰVÉSZKÓRUS:
A legszebb náció: A rezignáció!38
Pártfogoljatok – atyámfiai.
Kinyomtattuk Kolozsváron – az Úr 1926. esztendejében.
ISTEN
Isten veletek. – Ámen.
VÉGE