Megjelent a Jókai-enciklopédia
A magyar nyelv‑ és irodalomtudomány régi és nagy adósságát törlesztette a budapesti Tinta Könyvkiadó, amikor ötéves gyűjtő‑ és szerkesztőmunka után, Jókai Mór halála után 116 évvel megjelentette a Jókai-enciklopédiát. A két szerkesztővel, Balázsi József Attilával és Kiss Gáborral beszélgetett Cserháthalápy Ferenc.
Balázsi József Attila és Kiss Gábor szerkesztők a nagy regényíró 74 regényét dolgozták fel, és munkájuk eredményét 880 oldalon 28 500 szócikkbe rendezve adták közre. A Jókai-enciklopédia megmagyarázza a régies, a tájnyelvi és az idegen nyelvi szavakat és kifejezéseket. Bemutatja Jókai Mór kitalált és történelmi személyeit, emellett a valós történelmi eseményeket, földrajzi helyeket is.
Az enciklopédia tudományos igénnyel, a nagyközönség számára készült, a címszavak mellett megtalálható, hogy melyik regényben hol fordul elő a magyarázott szó vagy név. Teljes körű képet nyújt Jókai Mór gazdag világáról, hű tükre a XIX. század tudományos világképének. Célja, hogy elősegítse Jókai regényeinek értő olvasását, felvillantsa az író szókincsének sokszínűségét, továbbá hozzásegíti az érdeklődőket ahhoz, hogy bővítsék művelődéstörténeti, néprajzi és történelmi ismereteiket.
A kiadvány a Tinta Könyvkiadó által indított, A magyar nyelv kézikönyvei elnevezésű sorozat 32. tagjaként látott napvilágot.
Cserháthalápy Ferenc: Impozáns és tekintélyt parancsoló küllemű a 880 oldalas Jókai-enciklopédia. Ma mintha egyre kevesebb keménytáblás, védőborítós könyv jelenne meg.
Kiss Gábor: Ezt a 880 oldalt nem is lehetett volna ragasztott kötéssel, puha borítóval közreadni. A hagyományok is köteleznek, hiszen A magyar nyelv kézikönyvei sorozatunknak eddigi 31 tagja ilyen külsővel jelent meg. A sorozat nyitókötete a Magyar szókincstár volt, ez a Szép magyar könyv versenyen díjat nyert. Ennek puritán megformálása határozza meg a többi kiadvány külalakját is.
Balázsi József Attila: A könyvborítók elsődleges funkciója mindig a nyomtatott szöveg megóvása volt. A XIX. század végétől fontossá vált esztétikai minőségük is: a könyv ekkor lett igazi műalkotássá. Addig a kötet tartalma határozta meg a borítók küllemét, ám az újabb szellemben alkotó tervezők a könyvet a környezet szerves részének tekintették, s ezt figyelembe véve hozták létre alkotásaikat. Gondoljunk csak az antikváriumokban nálunk is gyakran felbukkanó, szecesszió ihlette borítókra, amelyek szépen beilleszkedtek a korabeli nagypolgári lakások enteriőrjébe. Ma ez, sajnos, elhanyagolt szempont, azonban a szépen megtervezett kötés és védőborító a reklám fontos része. Egyébként a könyvpiackutatások eredményei szerint a vásárlók többségének közömbös, hogy egy könyvet kemény borítóval vagy puhatáblás formában kínálnak‑e.
Cs. F.: A Tinta Könyvkiadóról sokszor olvassuk: a legnagyobb magyar szótárkiadó. Miért Jókai-enciklopédia, s nem Jókai-szótár a kötet címe?
K. G.: A szótárak általában szavakat magyaráznak adatok nélkül, a lexikonok pedig tényadatokat közölnek. A szótárakban nincsenek életrajzok és tulajdonnevek. Az enciklopédiák a szótárak és a lexikonok keverékei. Mivel a Jókai-enciklopédia szavakat, kifejezéseket magyaráz, továbbá életrajzi adatokat, történelmi eseményeket is bemutat, joggal kapta az enciklopédia címet.
B. J. A.: A középkori és reneszánsz enciklopédiákat elsősorban olvasásra szánták, míg az ábécérendbe erőltetett tudásanyag arra való, hogy gyorsan utánanézhessünk egy-egy érdeklődésünkre számot tartó adatnak. Az ismeretek korábbi hagyományos – témák szerinti, organikus – elrendezése másféle olvasói magatartást kíván. S azt se feledjük, hogy Jókai-szótár címmel már jelent meg egy kétkötetes kiadvány az Unikornis Kiadónál – a kiadó Jókai-sorozatának kiegészítőjeként – 1994-ben.
K. G.: A Jókai-enciklopédia nemcsak arra szolgál, hogy egy-egy számunkra ismeretlen szót, fogalmat megkeressünk benne és információt kapjunk róla, hanem kiváló olvasmány is. Lapozgatva, nézegetve feltárul egy színes világ előttünk, a többi között képet kaphatunk a XIX. század tudományos világképéről, de számos néprajzi, kultúrtörténeti ismerettel is gyarapodhatunk.
Cs. F.: Az előszóban olvashatjuk, hogy az új enciklopédia 28 500 szócikkből áll. Ezek élén vagy szavak, kifejezések állnak, vagy személynevek, földrajzi nevek. Mi az arányuk?
K. G.: Az enciklopédia mintegy 22 000, ma már nehezen érthető, régies, tájnyelvi, idegen szót vagy kifejezést tartalmaz, s még körülbelül 6500 tulajdonnevet.
B. J. A.: A tulajdonnevek között akadnak költött (mitológiai, bibliai eredetű vagy irodalmi alkotásokból ismert) személyek, történelmi alakok, létező és kitalált földrajzi nevek, de folyóirat‑ és újságcímek meg kávéháznevek is. A bibliai személyek száma is több tucat a kiadványban, szócikket kapott például Barabás, Illés próféta, Hágár, Lázár, Simeon, Uriás is.
Cs. F.: Jókait a legnagyobb szókinccsel bíró magyar írónak tartják. Ha az enciklopédiában a mai ember számára nehezen érthető szavak száma 22 000, akkor mekkora lehet a teljes Jókai-szókincs?
K. G.: Erre nincs pontos vizsgálat, úgy gondolom, hetven-nyolcvanezer szóra tehető Jókai teljes szókészlete.
B. J. A.: A szókincsvizsgálat igen ingoványos terület. Minden attól függ, hogyan határozzuk meg a szót. Egységes, a világ összes nyelvére érvényes szófogalom nem létezik. A nyelvi leírás céljától, a vizsgált jelenségek csoportjától függ, hogy a lehetséges tulajdonságok közül melyeket alkalmazzuk, s melyeket hagyjuk figyelmen kívül.
Cs. F.: Jókai szókincse talán azért is lehet nagy, mert nagyon színes is. Egy-egy fogalomra több szót is használ.
B. J. A.: Ez nagyon jó megfigyelés. Jókai szinte tobzódik a szinonimákban. Itt van két példa. Az ügyvéd megnevezésére a következő szavakat használja: advokát, prókátor, ügyész, pörész, pervesztő. A pestist pedig így emlegeti: dögvész, dögmirigy, egyiptomi ragály, keleti dögvész, fekete halál, mirigyhalál.
Cs. F.: Hogyan készült a Jókai-enciklopédia?
K. G.: Általában minden szótárszerű kiadvány összeállítása két nagy fázisból áll: a gyűjtőmunkából és a már összegyűjtött anyag szerkesztéséből. Itt is így volt. Hozzávetőleg hat éve született meg az ötlet, hogy a Tinta Könyvkiadóban készüljön egy Jókai-szóleltár, azóta dolgozunk rajta.
B. J. A.: Ez az idő a szótár jellegéből fakad. Elődeink talán nem is több, de másféle szerkesztési nehézséggel néztek szembe. A szótárírással járó hatalmas munka lemérhető az angol nyelv nagyszótárának történetén. Az Oxford English Dictionarynek, a világ legnagyobb lexikográfiai vállalkozásának munkálatai 1859-ben indultak, és csak 1928-ban fejeződtek be.
Cs. F.: Honnan gyűjtötték az enciklopédia anyagát?
K. G.: Elsődleges forrásunk az Akadémiai Kiadó által kiadott Jókai kritikai kiadás és annak jegyzetanyaga volt. Összesen 74 regényt dolgoztunk fel. Fölhasználtuk még az Unikornis Kiadó 1994-ben megjelent Jókai-szótárát is. A gyűjtés során a szavakat és magyarázatukat számítógépes adatbázisban helyeztük el, és természetesen azt is rögzítettük, hogy melyik regényben hol fordul elő a szó vagy a kifejezés.
Cs. F.: És a második fázis, a szerkesztés hogyan történt?
K. G.: A különböző regényekből kigyűjtött szavakat számítógéppel összerendeztük, így egymás alá kerültek a különböző regényekből kigyűjtött azonos szavak. Magyarázataikat összevontuk. Lehetőség szerint az idegen eredetű szavak, kifejezések mellé odaírtuk a forrásnyelvet, hogy honnan ered a szó. Csak mintául: latin eredetű 6400 szó, német eredetű 3300, és meglepő módon 180 szó a szlovák nyelvből származik vagy ahhoz köthető. De vannak svéd, japán és perzsa eredetű szavak is a Jókai-enciklopédiában. Mivel Jókai a szereplőit gyakran a saját eredeti nyelvükön szólaltatja meg, számos idegen szó, kifejezés fordítása szerepel az enciklopédiában. Ezek mellett a magyar nyelvben használatos, de ritkább és kevésbé elterjedt idegen eredetű szavaknak a magyarázata is megtalálható a könyvben, mint például: despota, fosszília, kliens, nesztor, respektál.
B. J. A.: A szavaknak a Jókai-enciklopédiában megadott etimológiája nem mindig egyezik az etimológiai szótárakban lévő besorolással. Ennek oka egyrészt az, hogy számos szót több nyelvből is (akár párhuzamosan, akár egymás után) átvehettünk – e tekintetben a Történeti etimológiai szótárunk nagyon merev –, másrészt a Jókainál előforduló szóalak nem mindig abból a nyelvből való, amelyből a magyar szó származik. Tüzetes szövegnyelvészeti kutatások nélkül eldönthetetlen, hogy az azonos vagy igen hasonló alakú germán, illetve újlatin szavak esetében melyik az átadó nyelv.
K. G.: Szerkesztési feladat volt még a többjelentésű szavak elrendezése. A tubus szóról ma a fogkrémtubus jut eszünkbe, azonban Jókai használta ezt a szót távcső és hallókürt jelentésben is. A fantom szónak három jelentése van a könyvben: kísértet, ábránd és álomkép. A tajték szónak pedig a jelentése a Jókai-regényekben: fehér, könnyen faragható kő; tajtékpipa, illetve valaminek a söpredéke, alja.
Cs. F.: Úgy látom, azt is közli a Jókai-enciklopédia, hogy melyik regényben hol szerepel a címszó. Ez miért hasznos?
K. G.: A forrásjelölés arra szolgál, hogy akit érdekel, utánakereshessen, hogy a címszót milyen környezetben használta az író. A szövegkörnyezet még pontosabban világítja meg a szó jelentését, használatának módját. Sőt mondhatjuk, hogy ezek a forrásjelölések „hitelesítik” az enciklopédia magyarázatait.
B. J. A.: A kétnyelvű szótárak nagy hátránya, hogy csak elszigetelt szavakat adnak meg, a szókapcsolatok száma elenyésző. Egy ügyesen megválasztott példamondat gyakran a legrészletesebb magyarázattal is felér.
Cs. F.: Kinek szánták az új kiadványt?
K. G.: Elsősorban a Jókai-regényeket olvasóknak nyújt segítséget, mert ha ismeretlen szóhoz, fogalomhoz, névhez érnek, akkor a Jókai-enciklopédiában megtalálják a magyarázatát. De regényolvasás nélkül is érdemes lapozgatni, mert gyarapítpja történelmi, néprajzi, nyelvi ismereteinket – hiszen Jókai oly sok mindenről írt, és regényei térben-időben egyaránt hatalmas területet ölelnek fel. A nagy regényíró ügyelt arra, hogy mindig az adott korban használatos pénzek nevét írja le, ha egy-egy adásvételről van éppen szó, sőt a kor mértékegységeinek a nevét is pontosan használja. Közel száz régies fizetőeszköz – mint libertás, orsópénz, picula, potom, tumán – és szép számú régi mértékegység – például ejtel, köböl, pud, stádium, szemer – ismerhető meg az enciklopédiából.
B. J. A.: Gyermekkoromban különösen azokat a könyveket kedveltem, amelyekben külön magyarázatok, lábjegyzetek, térképek segítették az eligazodást. Ebben a kötetben térképek nincsenek ugyan, de az említett témakörök sokszínűsége a biztosítéka annak, hogy bárki is veszi kezébe ezt a csodálatos ismerettárat, hosszú időre talál magának olvasnivalót. S a rövidke szócikkek elvezetik azokhoz a Jókai-művekhez, amelyek addig elkerülték a figyelmét.
K. G.: A magyar nyelv a legnagyobb hungarikum. Ennek a hungarikumnak Jókai a mélyére ásott. Feladatunk, hogy tanuljunk legnagyobb regényírónktól.
(Megjelent a Várad folyóirat 2021/1-2., összevont számában.)
