Menekülés
Mert bizonyára vannak már oly fák,
melyek innen teljesen eliszkoltak,
egy magot se hagyva hátra, tudták,
az el innen: parancs! Silbakoltak
itt eleget, barom-táj az emberi,
vadbarom kívül-belül, fejszeagyú.
És mert bizonyára vannak egyszeri
füvek is: menekült, alig-hajnalú
gyökértelenek, de elég jó nekik
máshol elszáradni, a bárhol más
a tuti, a természetnek, kitelik
valahogy, ember-mentes a megváltás.
Kezdéshez, ha leléptek, pár jó ember
csak velük szökne: cseppben a tenger.