2020. április 29 | Molnár Zsolt | Irodalom

Mintha

Utcákra kidobált ruhák.
Ablakokon lecsorgó antisz(/k)epti(/ci)zmus.
Szembe didergi magát a szél,
ahogy kizárásos alapon csak magával találkozik.

Valami vadságot szimatol ki belőlünk.
Ez még valahogy átszivárog.
Kapóra jön neki az összinkomfortos fantázia,
veszteg(/tt)( )zárja a tomboló merészségnek.

A nyílt turkálóból felöltözik.
Vágy és nevetés begombolja egymást.
Nincs más dolgunk, mint kilépett mehetnékeinknek
utánaszólni: a sapkákat ott ne hagyjátok valahol.