Nagyvárad szülötte, a híres vadász – Gróf Széchenyi Zsigmond emlékezete
Nem sokkal különbözik az Enescu (eredetileg Korona, később Ritoók Zsigmond) utca 17. szám alatti, századfordulón épített polgári ház a Nagyvárad városközpontjában levő hasonló korú ingatlanoktól. A homlokzat kilenc ablakát az eklektikus építészet kedvelt eleme, az aedicula keretezi, kétoldalt oszlopokkal, fölötte főpárkányos szemöldökkel és háromszögű oromzattal. Mindezek stukkódíszek, nem úgy, mint a reneszánsz kori hasonló díszítmények. Hajdanán ezek az ablakok zsalusak voltak. Mára a zsalugáterek eltűntek, sőt az egyik ablakot vakablakká, a másikat pedig ajtóvá alakították, hogy közvetlen bejárást teremtsenek a mögötte levő szobában működő közjegyzői és ügyvédi irodának. Szükséges eleme volt az ingatlannak a zárt kapualj, amelyhez esetünkben díszes fakapu társult.
Ami egyedivé teszi ezt az 1891-ben épített házat, az a homlokzat tengelyében látható emléktábla kétnyelvű szöveggel. A magyar változat: „Ebben a házban született / 1898. január 23-án / GRÓF SZÉCHENYI ZSIGMOND / vadász, író / a természet és az állatok szerelmese.”
A gróf portréját ábrázoló domborművel díszített emléktábla Deák Árpádnak, városunk jeles szobrászművészének az alkotása. Az emléktábla dr. Földes Béla kezdeményezésére kerülhetett gróf Széchenyi Zsigmond szülőházának falára. A 2011 januárjában megtartott táblaavatón a Partium Alapítvány, a várad-réti RMDSZ-körzet és a Romániai Máltai Segélyszolgálat képviselői vettek részt, valamint a meghívott vendégek között jelen volt a gróf özvegye, született Hertelendy Margit is. A táblát azóta is megkoszorúzzák minden év január 23-án, a magyar vadászati kultúra kimagasló alakjának születésnapján.
Széchenyi Zsigmond ifjúkora
Gróf Széchenyi Zsigmond 1898. január 23-án Nagyváradon született. Ükapja Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum alapítója, dédapja Széchenyi Lajos, a „legnagyobb magyar” Széchenyi István fivére, édesapja Széchenyi Viktor földbirtokos, Fejér vármegyei főispán volt. Felmenői közül Széchenyi Lajos is írt egy könyvet a vadászatról, míg nagyapja, Dénes a kocsizásról és a lovakról. Édesapjának is – aki fiát vadásszá nevelte – volt írói vénája. Talán innen fakad Széchenyi Zsigmond indíttatása a vadászathoz és az íráshoz, mellesleg nagyszerű sportember is lett, kitűnően lovagolt és teniszezett.
Nem ismert, hogy születését követően meddig maradt a család Nagyváradon. A róla szóló emlékezések szerint gyermekkorát már a Fejér vármegyei Sárpentelén, illetve az ausztriai és csehországi rokonok birtokain töltötte. Középiskolai tanulmányait a székesfehérvári főreáliskolában kezdte, majd a fővárosban folytatta. A sikeres érettségi után, 1915-ben besorozták katonának, s 1918-ig az első világháború hadszínterein szolgált. Leszerelése után beiratkozott a budapesti tudományegyetem jogi fakultására, de egy év múlva abbahagyta tanulmányait, mert a természet, az állatvilág tanulmányozása vonzotta. 1920-tól három éven át Münchenben, Stuttgartban, Oxfordban és Cambridge-ben hallgatott zoológiát, erdészeti és mezőgazdasági előadásokat. Tanulmányai befejeztével apja kőröshegyi gazdaságát igazgatta.
Vadászkalandok
A vadászatot fiatalon itthon kezdte, nagyszabású nyúl- és fácánvadászatokon volt szívesen látott vendég. Külföldön először az Alpokban zergére vadászott.
Első afrikai vadászkirándulására 1927-ben került sor Kelet-Szudánban. Almásy Lászlóval utazták be ezt a vidéket. Ott lőtte az első oroszlánját és párducát. A helyszínen naplót vezetett, de ebből még nem lett könyv. A következő két évben újabb afrikai vadászatokon vett részt, s ezek során nemcsak a vadásztrófeái gyarapodtak, hanem megszületett az első könyve is Csui!… címmel.
A következő vadászatai, 1934-ben és 1938-ban is Afrika bűvöletében teltek, ezek nyomán újabb sikerkönyvek születtek, s ezek ismertté tették nemcsak szülőhazájában, hanem külföldön is. A háború előtti utolsó útja Egyiptomba vezetett. Fővárosi lakása valóságos múzeummá vált trófeagyűjteményének köszönhetően.
Az afrikai expedíciókat a harmincas évek végén egy indiai és egy alaszkai is követte, ezeken trófeagyűjteményét újabb ritkaságokkal gyarapította. Mindkét expedíciót könyvben is megörökítette. 1937–1938-ban Indiába utazott. Útjának fő célja tigrisek elejtése volt, s ebben a helybeli maharadzsák voltak a segítségére. Az Indiáról szóló könyve, a Nahar – amely tigrist jelent – a vadászaton kívül bemutatja a maharadzsák életét, az ország történetét, a főbb városokat, épületeket, így a Tádzs Mahalt is.
Ebben az időben Széchenyi Zsigmond megnősült, angol feleségétől 1939-ben született Péter fia, de a világháború házasságuknak is véget vetett, 1945-ben elváltak. Előtte még Budapest ostroma alatt budai villája megsemmisült, vele együtt a felbecsülhetetlen értékű, több mint 1300 darabból álló trófeagyűjteménye is. A főváros ostromát szüleivel a budai várban, az Úri utcai lakás pincéjében vészelte át. Birtokai nagy részét már korábban elvesztette, mert jövedelmét felemésztették a vadászatok. Azt mondták róla, olyan arisztokrata volt, aki nem elkártyázta, hanem elvadászta a birtokát.
Mellőzések kora
A háború utáni években Széchenyi Zsigmondot elhurcolták, Csömörön raboskodott, majd egy fél év elteltével térhetett vissza Úri utcai lakásába. 1947–1950 között az Erdészeti Központ vadászati felügyelője volt. Közreműködhetett a mezőgazdasági Múzeum kiállításainak előkészítésében. Az 1949-es kommunista hatalomátvétel után mint volt arisztokratát kiközösítették a társadalomból. Sorozatos feljelentéseknek, támadásoknak lett a célpontja, majd két évvel később kitelepítették a Hajdú-Bihar megyei Polgárba. Hosszas utánajárást követően sikerült csak elérnie, hogy Balatongyörökre költözhessen, de itt sem maradhatott sokáig, előbb Pestre, majd Sopronkőhidára toloncolták, onnan 1953 nyarán távozhatott. A politikai helyzet enyhülése nyomán engedélyt kapott arra, hogy dolgozhasson a keszthelyi Helikon Könyvtárban, mint állományon kívüli segéderő. 1956-ban rehabilitálták.
1959-ben újra nősült. Második felesége, Hertelendy Margit unszolására két önéletrajzi könyvet adott ki, Ahogy elkezdődött és Ünnepnapok címmel. Ettől az évtől az addig letiltott könyvei sorra újra megjelenhettek.
Ugyancsak 1959-ben lehetősége nyílt egy újabb afrikai gyűjtőexpedícióra állami megbízással. És bár sikeres volt az útja, erről nem született könyv, mindössze néhány oldalas naplókivonatként emlékezett meg róla a Szarvasok nyomában című könyvében.
Az utolsó afrikai gyűjtőút
A gróf utolsó afrikai utazására 1963-ban került sor. Erre az útjára a kelet-afrikai Kenyába elkísérte felesége is, aki egyben az expedíció fotósa is volt. Erről írt könyve, a Denaturált Afrika nemcsak a vadászkalandok leírásáról szól, hanem szociológiai, társadalomtudományi, természetvédelmi kérdéseket is feszegetett abban a megvilágításban, ahogyan az író a 25 évvel azelőtti állapotokat látta. Az utazás egyben állatgyűjtő expedíció volt, a Nemzeti Múzeum 1956-os forradalomban megsemmisült Afrika-kiállítása anyagának pótlására. Sikerült a múzeum állattárát orrszarvúval, elefánttal, kafferbivallyal, oroszlánnal gazdagítania. A gyűjtőútra elkísérte egy operatőr is. Az expedícióról készült filmet Afrikában jártunk címmel vetítették.
Utolsó éveiben is rendszeresen dolgozott, ritkán még vadászott is, bár egészsége megromlott. Gróf Széchenyi Zsigmond 1967-ben, hatvankilenc évesen hunyt el. Művei napjainkban is kedvelt olvasmányok.
Széchenyi Zsigmond könyvei
Vadászkalandjait 14 sikeres könyvében örökítette meg Széchenyi Zsigmond, ezek eddig 52 kiadást éltek meg. Napjainkig e könyvek példányszáma meghaladta az 1,5 milliót! Az első, a Csui!… 1930-ban jelent meg, 10 kiadást ért meg, a nagy vadász könyvei közül a legtöbbet. Négy évvel későbbi az Elefántország, ezt 1935-ben a Hengergő homok, 1937-ben az Alaszkában vadásztam és 1940-ben a Nahar követte. A világháború, majd a rendszerváltás hosszú kényszerszünetet jelentett az író számára. Csak 1959-ben adhatta ki az Afrikai tábortüzek című könyvét, majd újabb hármat: Ahogy elkezdődött (1961), Denaturált Afrika (1968), Vadászat négy földrészen (1987). Széchenyi Zsigmond írói munkásságát gazdagítják még az alábbi, kiadási év nélkül megjelent könyvei is: Kék kecske, Trófeáim bemutatkoznak, A szarvas selejtezése, Ünnepnapok, Szarvasok nyomában. Nyolc sikeres könyve jelent meg idegen nyelven, több kiadásban.
(Megjelent a Várad folyóirat 2019/2. számában)