Reset_all
A reggel, a tetten ért félévnyi mélysötét,
Csipát szedeget szeméből.
Egy festményen pipacsok nyílnak,
Ég a villany, háttérben madárének,
Nyúlik a horizont, míg takarója ér.
A burokban született világ terápiára gyűjtöget.
Megtörni látszik az örökség:
Kinevelődött a hősök új nemzedéke.
Fogy a levegő, fáj a lámpa fénye,
Fülzúgás csak a madárdal.
Ez itt az unalomtól űzött vadak
Cinikus harca a közhelyekkel.
A dicsőség napján tojáshéjak lesznek a seggeken.