A poggyászlét elviselhetetlen könnyűsége
Budapest után Nagyváradon is bemutatták a „Valaki útravált…” – Az úton lévő és kiútkereső Ady Endre című díszalbumot. A könyvről, az Ady-kutatás új szempontjairól, a költő valóságos, fizikai és belső, lelki utazásairól mesélt a Törzsasztal Plusz közönségének március 7-én az album ötletgazdája és egyik szerkesztője, dr. Boka László irodalomtörténész, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója.
A Szigligeti Stúdió fehér termét megtöltő közönség előtt Szűcs László, a Várad kulturális folyóirat főszerkesztője beszélgetett a Törzsasztal Plusz márciusi vendégével, dr. Boka Lászlóval a januárban az OSZK és a Magyar Művészeti Akadémia gondozásában megjelent díszalbumról és Ady Endre utazásairól, a Várad folyóirat és a nagyváradi Szépíró-kör szervezésében. A beszélgetés idején a résztvevők bepillanthattak a kiadvány gazdag képanyagába, Ady-relikviák, dokumentumok, fotográfiák, kéziratok, dedikált képeslapok jelentek meg a kivetítőn. Az irodalomtörténész elmondta: a Széchényi könyvtár programsorozattal készült a tavaly Ady Endre halálának századik évfordulóján. A centenáriumi esztendő lezárásaként jelent meg az album, amelynek képanyagát az OSZK gazdag Ady-gyűjteményéből válogatták össze, hiszen a nemzeti könyvtár mintegy ezerkétszáz Ady-relikviát őriz. E dokumentumok, relikviák különféle gyűjteményekből, hagyatékokból származnak.
Boka László szólt arról is, hogy szerzőtársával, Rózsafalvi Zsuzsannával a hagyományos Ady-kultusz helyett egy kevésbé ismert aspektusból óhajtották megmutatni Ady Endrét. Ez a szempont pedig nem más, mint a térváltás: egyfelől a valós, fizikai utazás, ugyanis tragikusan rövid, negyvenkét életéve alatt Ady Endre rengeteget járt-kelt, kóborolt; másfelől a belső utazás, kiútkeresés, vívódás, a poétát jellemző ún. poggyászlét. Az úton levés fogalmai, a különféle utazás-motívumok (hajó; szekér; gálya stb.) egész költészetében megtalálhatók. A költő meglehetősen sokat utazgatott, ami abban a korszakban nem volt megszokott. Az utazások helyszíneiről (Nagyváradtól Párizsig, Monte Carlótól Csucsáig) térkép is készült. Igazából viszont nem volt otthona. Sokat vívódott, hánykolódott. A kialakult macsó Ady-képtől eltérő módon egészen más kép bontakozik ki például a magánlevelezéseiből. Persze, sok szerepet aggatott magára, sok maszkot viselt. Ám a sikerrel együtt növekedett a bizonytalasága és magányérzete is – fogalmazott az irodalomtörténész.
A kötet első tanulmányát Rózsafalvi Zsuzsanna írta a fizikai, valós utazásokról. A költő identitásformálásában lényegesek voltak ezek az utak. Az úton levésnek sok fokozata, formája van. Kávéházak, szerkesztőségek, albérletek, hotelszobák – Ady életének utolsó szakaszában pedig már a szanatóriumok is. Talán a budapesti Veres Pálné utcában Csinszka által kialakított otthon sem az igazi.
Szó esett természetesen a Léda-szerelemről, arról, hogy Adynak milyen fontos volt az, hogy „két félember eggyé lett”, erős érzet volt benne az, miszerint létezik egy asszony-énje is. Aztán megkopott, megfakult ez a szerelem. A Valaki útra vált belőlünk az igazi szakítóvers, a szomorú siratóvers, nem pedig a macsó énjét tükröző kirakatvers, az Elbocsátó szép üzenet, amelyet Léda méltósággal viselt.
A térpoétika után, a Boka László által jegyzett második tanulmány foglalkozik azzal, miként jelenik meg Ady kiútkeresése a szerelemben, az istenkeresésben, és hogy mindez miként lelhető fel a szövegeiben. A Mindenséget megtapasztalni kívánó ember volt, aki folyamatosan kiábrándult. Nem kapta meg azt, amire vágyott – sem a szerelemben, sem az istenkeresésben. A helyét nem lelő ember az utazásoktól várta a megoldást. Ezért mindig elvágyódott onnan, ahol épp volt, és menekült máshová. Ám a valahová beérkezés többnyire csupán vágy maradt.
Ady költői életútja 1899-től 1919-ig húsz esztendőt ölel fel. Amikor befutott, amikor költészetével sikeres lett, komolyan megingott, megijedt. A korabeli sajtó beszámolt a holnapos, illetve nyugatos matinék nagy sikereiről, ezzel szemben Ady magánlevelei a költő bizonytalanságáról és kételyeiről tanúskodnak.
A szülőföld Adynak menedékhely. Érdekességképp azt is megemlítette Boka László, miszerint Adynak sokkal több szülőföld-verse van, mint Petőfinek. Egy alkalmat sem hagyott ki, hogy Érmindszentre mehessen. Ám egy idő után a vátesz-szerep, a tudatos önkanonizátor szerepe letehetetlenné válik, és „elsüllyednek a hazavezető utak”. A nonkonform ember tragikuma ez.
A fontos váradi momentumok sem maradhattak ki a díszalbumból, akárcsak a beszélgetésből. Az első váradi korszakában itt élt, itt ismerte meg Lédát, itt vált kiváló publicistává. Sok mindent adott és kapott. Ám később is gyakran vissza-visszatért Váradra.
A Csinszkával kötött házasság csupán látszólag vitt megnyugvást Ady életébe. Az első világháború pedig másfajta félelmeket hozott. 1916-ban a csucsai kastélyból nézte végig a román bevonulást, látta a sebesülteket, „a futó Erdélyt”, ekkor íródott az Ember az embertelenségben című verse.
Hogy a hiteles Ady-képhez kortársai közül kik járultak hozzá? E kérdésre válaszolva Boka László úgy vélekedett, Schöpflin Aladár mindenképp. Bölöni György és Itóka is sok mindennek tanúja volt. A debreceni Oláh Gábornak is van egy-két jó írása Adyról. A költőnek a halála után rengeteg „barátja” lett, sokan akarták őt kisajátítani.
Visszakanyarodva az önkanonizációhoz, elhangzott: Harold Bloom irodalomkritikus elmélete szerint vannak olyan szerzők, akik önmagukat pozicionálják, és tudatosan építik irodalmi karrierjüket, maximalizálják lehetőségeiket. Ady is ilyen volt. Ám a sikerrel és nonkonformizmussal együtt járt a magányosságérzet, a külső és belső csatározások, bolyongások, vívódások. „Délcegen csapja be maga után a kertkaput, de nem tud már hazatérni.” Votl olyan pillanata a poétának, amikor keserűségében, elkeseredettségében kettétépte kedves Bibliáját, amelynek csak a fedőlapja maradt meg az utókornak.
Hogy mennyire volt méltó Ady Endréhez a centenáriumi év? Boka László szerint volt sok érdekes rendezvény, köztük több kiemelkedő nagyváradi mozzanat, és ezen események mindenképpen hozzájárultak Ady jobb megismeréséhez, viszont az irodalomtörténész hiányolja azt, hogy nem volt 2019-ben Budapesten egy nagy, mindent átfogó Ady-kiállítás.
A további tervekkel kapcsolatban elárulta: dolgozik A Holnap-monográfiáján. Régóta foglalkozik a holnapos mozgalommal, antológiával. A Holnapot egyrészt túlzott kultusz övezi, ugyanakkor sok aspektus nem ismeretes, ezért tartja szükségesnek egy monográfia elkészültét. A Holnap versenyhelyzetet teremtett, hatására másutt is születtek antológiák, mozgalmak. Az Adyról készült tanulmányainak kötetbe rendezését is tervezi, továbbá a közreműködésével folytatódik a Kuncz Aladár-életmű gondozása.
A beszélgetés után Boka László dedikálta a díszalbumot, amelyet az eseményen kedvezményes áron lehetett megvenni. A rendezvényre hozott kötetek nagyon hamar elfogytak, de a Várad folyóirat szerkesztőségében hamarosan ismét meg lehet majd vásárolni a könyvet, erről külön tájékoztatjuk majd olvasóinkat.
Ezúton is köszönjük az est megrendezéséhez nyújtott segítséget szakmai partnerünknek, a Szigligeti Színháznak.
Fotó: Fried Noémi Lujza