Bohóc háttal a falnak
R. I.-nek
Esteledik. Vasfüggöny sehol.
Az örök vigyor ott van az álarcán.
Letörölné, de azt sem engedik…
Csak helyben izzad a megörökített vigyorral,
mint egy fakutya.
A lusta hóhér nem köröz, TALÁL!
(Mint valami ártatlan csendélet,
valaki eltakarja a szemeit.)
Az egyik fakír. A másik kettő
közönséges spicli…
„Na tessék, csak tessék,
itt a közönség.”
A vörös fintor beivódott a csontba,
most már a két spicli
sem tudja kioperálni!
Az egyik tesz-vesz…
Valami reccsenés,
mintha valaki a falhoz ütődne.
Lehet, egy zsák.
A három férfi rágyújt,
mert ideges.
A bohóc felemelt kézzel
köröket ír a levegőbe.
(Így jelez. A fájdalomtól
tompa a feje.) Esteledik.
A spiclikém megjelenik.
Nem volt ott a vallatásnál.
A bohóc most igazából felröhög.
Fekete kendővel lekötik a szemeit,
majd csendesen felakasztják.
(Habzós vér kenődik a padlóra…)