A tegnap, ami harminc éve volt
Néhány héttel ezelőtt felkérő levelet küldtünk ki lapunk jó néhány barátjának, törzsszerzői körének, arra kérve őket – meglehetősen szoros határidőt szabva –, hogy a romániai forradalom 30. évfordulóján a maguk választotta műfajban fogalmazzák meg: (1) „ha már jócskán betöltötted a 30. életéved ahhoz, hogy élő emlékeid legyenek az akkor történtekről, írd meg lapunk számára, mit csináltál 1989. december 22-én, hogyan élted meg azt a napot, azokat a napokat, szerinted mi zajlott akkoriban az országban, s hogyan emlegeted, milyen néven nevezed manapság – forradalom, népfelkelés, államcsíny, gengszterváltás vagy más – az akkor történteket, valamint azt, hogy mit jelentett ez a három évtized szűkebb, tágabb környezetedben, szakterületeden, munkahelyeden stb., honnan hová jutottunk, melyek voltak elszalasztott lehetőségeink.” (2) „Ha 30 év körüli vagy, netalán fiatalabb, személyes emlékeid felidézése helyett arra kérünk, írd meg a lapunknak, szoktatok-e beszélni a családodban (környezetedben) erről a napról, időszakról, meséltek-e neked történeteket, illetve te hogyan értékeled mindazt, ami 1989 decemberében s az azt követő hetekben, hónapokban történt.”
Abban reménykedtünk, hogy a reflexióikat nyilván nem írott anyagban megfogalmazó képzőművészekkel és a PKE vizuális kommunikáció szakának elsőéves mesterképzőseivel együtt harminc szerzőtől érkezik be anyag lapzártánkig, ám ezt a számot, örömünkre, a december eleji határidőre sikerült jócskán túllépni. S ahogy a kezdeményezés híre terjedt, olyan szerzőktől is befutottak remek anyagok, akik jelentkezésével nem is számoltunk. Igen izgalmasak a naplórészletek, a különböző helyszíneket felidéző párhuzamos decemberi történetek, az eltérő nemzedéki megközelítések, az illúzióvesztés fokozatai, az akkori események megélése szinte testközelből, illetve azok értékelése a kívülállók szemével. Az átlépés a diktatúrából a valami másba, a visszaemlékezések tükrében egyszerre tűnik távolinak és idegennek, egyszersmind közeli és feldolgozatlan élménynek. E rendhagyó lapszámunk egymással kommunikáló, egymást kiegészítő írásai az emlékidézés, az akkori érzések, hangulatok felelevenítése mellett talán hozzásegíthetnek saját múltunk tisztábban látásához, a közösen megélt pillanatok képeinek árnyalásához is. Ami nem jelenti azt, hogy a kérdőjelek, a csalódottság, az elszalasztott lehetőség érzete ne munkálna ott tovább sokunkban.