Ligeti, az urbánus transzszilvanista
Filep Tamás Gusztáv művelődéstörténész Ligeti Ernő – Egy urbánus transzszilvanista című, idén megjelent monográfiáját a XI. Nagyváradi Könyvmaratonon is bemutatták. A könyv, mindamellett, hogy jelentős irodalom- és sajtótörténeti mű, izgalmas olvasmány is, mondta bevezetésképpen Simon Judit, a szerző beszélgetőtársa, a Holnap Kulturális Egyesület elnöke.
Filep Tamás Gusztáv elmondta: több komoly tartozása van önmagával szemben. Egy efféle „tartozást” rótt le a Ligeti Ernő-monográfia megírásával. A két világháború közötti erdélyi magyar irodalom számos szellemi értéke a diktatúra évtizedeiben lomtárba került, és 1989 után is ismeretlen maradt. Ez a sors jutott Ligeti Ernő műveinek is, pedig íróként, költőként, újságíróként, szerkesztőként, az irodalmi élet szervezőjeként, a helikoni közösség tagjaként is formálója, egyúttal krónikása volt a kisebbségi sorsra kárhoztatott erdélyi magyar közéletnek. Nem sikerült bekerülnie a magyar irodalmi kánonba, holott a transzszilvanista mozgalom egyik motorjaként tevékenykedett. Sok mindent ő indított el a kulturális életben, foglalkozott a polgárság életével, fontos kísérleteket tett a városi regény megteremtésére. Sok apró mű is kikerült a tolla alól. Vérbeli publicista volt, munkássága fontos, még akkor is, ha születtek elhibázott vagy elsietett szövegei. Ligeti Ernő polgári értékrendet képviselt; objektív tudott lenni, és volt humora, – magyarázta Filep Tamás Gusztáv, aki szerint a szerző ’89 után részben hanyagságból maradt ki a kánonból. Néhány név ki tudja szorítani az írókat az irodalmi paletta szélére, s telítődés történik. A Wass Albert-kultusz nem a nyugati ponyvát szorította ki, hanem például Tamási Áron, Kós Károly került háttérbe. Másfelől Wass Albert nem olyan rossz, mint ahogyan ellenfelei azt tartják róla, és nem olyan jó, mint ahogy magasztalói állítják, fogalmazott a művelődéstörténész.
Ligetinek az 1945 utáni megítélésébe több minden belejátszott. Ő elsősorban a polgárságot képviselte írásaiban. Zsidóként úgymond revizionista volt, ami nem illett a ’45 utáni képbe. A zsidóság szerepét a nemzeten belül képzelte el, tevőleges részvételüket a modernizálódásban létfontosságúnak tartotta.
Filep Tamás Gusztáv hangsúlyozta: Ligeti Ernő nem egyszerű hírlapíró volt, hanem kiváló publicista és közíró. A sajtóban sokszor nagyon fontos cikkei jelentek meg, kommentálta, elemezte a különféle társadalmi kérdéseket. Ligeti leginkább a Súly alatt a pálma című nagyszabású tanulmányáról ismert, pedig annak idején meghatározó alakja volt az irodalmi életnek. Szépírói munkásságának színvonala viszont ingadozóbb. A monográfia szerzője szerint Ligeti legjobb regénye A kék barlang. Filep hozzáfűzte: a regény egy polgári házasság elsekélyesedéséről, elsivárosodásáról szól, emiatt sokan rásütötték a műre, hogy unalmas.
Hogy hová helyzné el Ligeti Ernőt a magyar irodalmi palettán? A monográfia szerzője szerint a huszas-harmincas évekből az élvonalbeli gondolkodók, közírók csoportjában volna a helye.
Címlapképünkön Filep Tamás Gusztáv és Simon Judit a Szigligeti Stúdióban rendezett beszélgetésen
Fotó: Fried Noémi Lujza