Rajz és pedagógia, avagy Citromka világa
Ferenczy Béla, becenevén Citromka: képzőművész, tanár, családapa és jóbarát, jellegzetes váradi figura, ízig-vérig művészember, aki hosszabb alkotói szünet után kibabrált a betegséggel és újból nekifogott rajzolni, festeni nagy-nagy elszántsággal, szeretettel. Nagy László költőt idézve vallja: „Műveld a csodát, ne magyarázd!” Citromka mindig is eszerint igyekezett élni. Erről tanúskodnak jellegzetes grafikái, akvarelljei, tusrajzai, olajfestményei. Ki viszi át… címmel június közepén életmű-kiállítása nyílt a nagyváradi várban, a Szent László Napokon.
A tárlatnyitón is érezni lehetett, milyen sokan szeretik őt, milyen közkedvelt. Volt emlékidézés, volt meghatottság és jókora öröm. A Szent László Napok főszervezője, Zatykó Gyula köszöntötte a művészt és az érdeklődők, barátok, volt kollégák és tanítványok szépszámú társaságát. Deák Árpád szobrászművész méltatásában kifejtette: „Ferenczy Béla alkotásainak zöme papírra készült. Ez a kifejezésmód talán kicsit mostohagyerekként van kezelve a festők körében, merthogy a papír sérülékeny, ugyanakkor nehéz rá dolgozni, mert nem bír el túl sok javítást. Az akvarell par excellance olyan műfaj, amelyben elsőre el kell találni a képzőművészeti elem helyét a kompozícióban, a vonal lendületét, a folt mélységét, a színek ragyogását. Mindezek Ferenczy Béla alkotásaiban megtalálhatók. Természet utáni rajzai pedig nem a látvány egyszerű másolását jelentik, hiszen a művésznek megadatott az a lehetőség, hogy néhány vonallal, amit absztrakt vonalnak is nézhetnénk, mély jelentést tud adni a képnek.”
A vernisszázson leánya, Ferenczy Édua beszélt arról, hogy édesapja milyen lelkesedéssel dolgozott másfél évig e kiállítás anyagán. Édesapjának a tanítás öröme, valamint a rajzoláshoz, festéshez való tehetség mellett „áldás volt az életében, hogy ott volt mellette anya, aki mindig igyekezett megfejteni apa kódjait, aki próbálta megérteni a megérthetetlent is”. Édua elmondott egy családi anekdotát. Éva, az édesanyja egy szombati napon hazatért a piaci bevásárlásból. Béni megjegyezte, milyen szép gyümölcsöket hozott. Mire Éva tréfálkozva azt felelte: „Ingyen adták.” Erre Citromka csak annyit mondott nagy komolyan: „Tényleg? Milyen rendesek!” Édua hozzáfűzte: „Ez a kis adoma jól jellemzi őt: a hitét az emberben, a jóhiszeműségét, az abban való hitét, hogy az emberek önzetlenek, jók, és szívből adnak. Ő úgy képzeli el a világot, hogy mindenki beleadja azt, amije van, a tehetségét, az odaadását, és ettől lesz élhető és kerek a világ.”
Összefoglalónkat a tárlatnyitó további részleteiről, valamint Ferenczy Bélával készített beszélgetésünket a Várad augusztusi számában olvashatják.