Gyermekkori hatások, női alakok
Szakáll Szilvia magyarországi festő- és grafikusművész alkotásaiból nyílik tárlat a nagyváradi Tibor Ernő Galériában június 7-én, pénteken 18 órától. A kiállítást megnyitja Holló Cs. Kinga váradi képzőművész.
Szakáll Szilvia ekként vall önmagáról: „1973-ban születtem Magyarország keleti határvidékén, egy kis faluban, Berettyóújfaluban. Ott nem volt lehetőség megismerkedni vagy találkozni a művészettel, nem is volt számomra perspektíva, hogy festőművész legyek. Két dolog volt rám hatással mégis gyerekkoromban, ami arra terelt, hogy rajzoljak. Az egyik az, hogy anyámnak volt egy Delacroix művészeti albuma, amit rongyosra nézegettem. A másik szintén anyámhoz kapcsolódik, aki, bár nem volt rajzból képzett, mégis imádott női fejeket és alakokat rajzolni. Csodáltam gyermekként ezeket a női arcokat, és csak azért rajzoltam nap mint nap, hogy képes legyek jobb nőt rajzolni, mint amilyet anyám rajzolt. Nyolcévesen, azt hiszem, már sikerült is. A megszállottságom, hogy csak nőket ábrázolok, és hogy mindennap rajzolok, innen ered… Tizennyolc éves koromban felvettek a Magyar Képzőművészeti Egyetemre festő szakra. Mesterem Nagy Gábor festőművész lett. Másodéves koromban, 1994-ben Barcsay-díjat kaptam. A kezdeti években csak festettem. Harmadéves koromban felvettem fakultatívan az egyetemen a festészet mellé a grafika szakot is, ahol mesterem Kőnig Róbert grafikusművész lett. Mesterem javaslatára kezdtem el a papírmetszetet, ami könnyebb, gyorsabb, és alkalmas volt nagy képek készítésére. Beleszerettem. A papírmetszet, ez a magasnyomásos technika lett a kedvencem, és ez az, amit nap mint nap, évről évre fejlesztek és tökéletesítek már több mint húsz éve.”