Anyai fegyelem, szigor
átadható esetlenséggel haladok
feléd a zimankós télben.
vagy ősz van. hogy már nem is tudom.
számozott napok, girbe-gurba
körök, alájuk firkantva grafittal
nagymamák receptjei, nagyapák
vasúti menetrendje, ez is egy
naptár, amit nem mertem kidobni,
pedig megkopott évszámot őriz.
1988 nyara. fölfestett aszfalt és
tömegből kikevert léggömb, amihez
két tüdő kellett volna. a tiéd most
nagy levegőt vesz, kérdésekkel teli.
az enyém koncentrál, hogy visszafelé
szabályozhasson, ellenőrizhessen,
vághasson eléd, rémisszen halálra,
miközben pumpálja a vért magából,
mialatt oxigént egyre kevesebbért cserél.
friss öblítőillattal, kiskecelánnyal,
tavaszi széllel, szökőkutak lefolyójában
talált szentannaképpel, tőled tanult arccal,
tőlem tanult arccal, rubinköves karkötővel,
barkóbával, végeredménnyel, feladvánnyal,
sokszorosított filmtekerccsel, filmtekercsben
matrjoska babával, amitől annyira féltem, amikor
még gyerek voltam, amitől éppúgy majdnem te is
hiányzol legalább.