Hajnali fohász
Jó Atyám ki örökké vagy
míg dús bánatom oly nagy
akár gigászi malomkő
ne engedd hogy a konok hő
szívem fura heve megöljön
s szilaj hitem tornya szétdőljön
s ne engedd hogy temérdek álmom
mely segített emberré válnom
fölszívódjon mint gomolygó köd
melyet rőt villámod fénye átdöf
s míg dolgozol világot védő ernyődön
hadd tapadjak meg égi serpenyődön
s kegyelmed oltalmazó szarván ügetve
úgy nézzek százszorta szent ügyedre
hogy e siralmas rongy életet
mely tüzes piszkavassal égeti keblemet
ne tartsam üdvözítő hajómnak
mely a jó és gonosz sorsnak
viharvert peremén
átalvisz engem a gyötrelmek tengerén
hanem létem kohójában úgy izzak
hogy egyedül Tebenned bízzak
s abban hogy cammogva kúszva
rágördülhetek majd égi csillagodra.