Kiszól az időből
Őserdő-sűrű
mondatok között
boldogulhat a
bozótvágó-képzelet?
Érthetetlen
vágyódással
vonszolódik
ma is a parton;
a tengermorajtól
eláll lélegzete.
***
Lehetne világos,
mint a nap minden
zavarba ejtő szava,
pánikkeltés helyett.
***
Az egykorból
felmerül gyönyörű,
mérgezetlen múltunk,
kiszól az időből
mégiscsak emelne:
szétguruló szavait
mint rózsafüzér gyöngyeit
elnyeli a homok.
***
Nem éri el szívem
a gyöngyháznyelű bicska
magától bicsaklik;
őrzi a képet
büszkén mutogatja
hegyeim gerincét.