Megosztom
Befelé súgta
Kívánt, mint mélyüket a hallgatag vermek,
élőknél, holtaknál jobban szeressen,
netán ha így is volt, befelé súgta
skizofrén évek hulltak a porba.
Milyen jó mindig kéznél egy lélek,
belőle a másik új erőt meríthet;
népdal-szomorún csendül fel hangja
az örök férkőzik illanó szavakba.
Bűnt itat vele a koszlott délelőtt,
halottak napján krizantém-erdőt
telepít körém, mintha Isten keze:
gyertyában pislákol szenvedélye heve.
*
Lüktetésem keresvén
elbolyong magában,
játszadozik egy darabig
nap-éj áradásban.
(mellékdal)
Nem hajtotta fejét ölembe soha,
csak néz a múltból népdal-szomorúan.
Hallgat befelé, sűrű könnyeket nyel,
látván a művét: összefirkált szívem.