Kétszázhúsz év harminchárom mozzanata
Kétszázhúsz éves a magyar nyelvű hivatásos nagyváradi színjátszás, pontosan 1798. augusztus 26-án tartotta a városban, az akkor még földszintes Sas-fogadó szálájában első alkalommal Kótsi Patkó János kolozsvári társulata A süketnéma vagy A passionátus pipás című előadást. Az évforduló hétvégéjén több rendezvény emlékeztet a kezdetekre, s a több mint két évszázados színházi múltra. Szombaton kora délután a teátrum páholyelőcsarnokában a színház korábbi irodalmi titkára, Nagy Béla készülő könyvéről beszélgetett a szerzővel Biró Árpád Levente kommunikációs felelős és Novák Eszter művészeti vezető. (A rendezvényen közreműködött Csatlós Lóránt színművész.)
A Harminchárom levél egy megtépázott babérkoszorúról című kötet, melynek egyelőre a mesterpéldánya volt látható, harminchárom fontos színháztörténeti epizód, a teátrum történetének harminchárom meghatározó napjának a feldolgozása. Korábban már öt jeles monográfia is született a nagyváradi magyar színjátszásról, Nagy Béla szerint ez most nem egy hatodik monografikus mű, hiszen műfajilag változatos az anyag, még riport is van benne, de a meghatározó az események esszéisztikus feldolgozása, forrásanyagokra támaszkodva, amit a gazdag jegyzetanyag is igazol.
S hogy miért megtépázott ama babérkoszorú? A válasz erre egyszerű: a 220 év mint folyamat, a színház életében követte a nemzet nagy eseményeit, beleértve a politika beavatkozásait, tragikus és komikus mozzanatokat egyaránt jelentve, hiszen így kerek a világ. A komor történések között idézte fel Nagy Béla azt, amikor 1982 augusztusában barátja, Bölöni Sándor tragikus, mindmáig tisztázatlan halála után lett ő a tagozat irodalmi titkára. Egyébként Bölöni elődje, Kelemen István is tisztázatlan körülmények között hunyt el a hetvenes években, néhány hónappal azt követően, hogy áttelepült Magyarországra. Nagy Béla őket, és másokat is a színház mártírjainak nevez.
A derűs események közül pedig azt idézte fel a szerző, amikor egy esetben Az ember tragédiája előadás két felvonása között lecserélték a főszerepet játszó Ádámot, ugyanis az őt alakító színész gázsiemelési követelésére nemet mondott az igazgató, így a második felvonásra már egy új Ádám lépett a színre, mégpedig a nagyszerű Balázs Samu alakításában.
A könyv érdekessége, hogy a harminchárom epizód felidézését harminchárom dokumentum közreadása egészíti ki. Ilyenek például Sándorfi József főorvos kéziratban fennmaradt versei, azé az emberé, aki az 1790-es évek végén rendszereítette a városban a színházi előadásokat. A verselő doktor egyébként Csokonainak barátja volt, kezelte is a költőt, aki Váradon tüdőgyulladást kapott, Sándorfinak köszönhető, hogy egyáltalán haza tudott menni Debrecenbe, ahol hamarosan elhunyt.
A dokumentumok között részletek olvashatók Déryné naplójának váradi vonatkozásairól, s ugyancsak dokumentumként került be a válogatásba az első három váradi szinikritika. Akár külön könyvet érdemelne, de a most ismertetett műben is szó van a két Gyula, Kabos és Gózon 1910-15 közötti váradi éveiről.
Egy másik kérdés kapcsán úgy fogalmazott Nagy Béla, hogy szándéka szerint könyve nem a szűkebb szakmának szól, hanem a szélesebb olvasóközönségnek. Érdekes volt a szerzőnek az a megállapítása is, mely szerint a 19-20. század fordulóján Nagyváradon „az újságírás és a színjátszás sziámi ikrekként, egymásra utalva éltek az életüket.”
A beszélgetés végén Novák Eszter azzal a kérdéssel fordult az egykori irodalmi titkárhoz: „Béla, te része vagy ennek a 220 évnek. Minek nevezned ezt az elhivatottságot, amit a könyveid is példáznak?”
„Szerelemnek” – szólt a tömör, s minden más magyarázatot fölöslegessé tevő válasz.
A könyv körülbelül egy hónap múlva kerül az olvasóközönség elé.
*
Az évfordulós rendezvények sorában vasárnap 16 órától nyílt, ünnepi társulati ülésre várják a váradi színházbarátokat, 18.30-tól koszorúzás lesz a Fekete Sas-palota Kossuth utcai homlokzatánál, az első előadásra emlékeztető márványtáblánál, majd 20 órától a Szigligeti Színházban (az eső miatt nem a várszínházban!) látható Székely Csaba műve, a Bányavakság.
Címlapfotó: a szerző felvétele.