2013. június 5 | Keszthelyi György | Irodalom

Rideg cáfolat legelső arcom

Reggel van. Minden félkész.
Csontba és bőrbe bújva
keresztülballagok Szibérián.
Boldog, akinek teste árnyék,
lelkét meg letegezheti.
Több keskeny folyosó a tajga,
ott hagyja lába hónyomát,
akarva, nem akarva
az utazó, az istenkutató.

Faágba ütközöm. Kígyó nő a fán.
Nem bánt az ág. Köszön.
Mellettem elszáll a szán,
áthajolok a zöldes léceken.
Havazik folyton vagy megint,
főpróba – dallama szerint.
Mégis csak félhang, túl az ösztönön.
Hogy mikor lesz egész,
hihető hangsúly?
Lesz-e egyáltalán?

Nem kérdés, téma sem.
Rideg cáfolat legelső arcom,
Régi másolat legelső testem.
Legyetek szépek és jók,
kövessetek a gyerekszobába.

Vágtatunk majd fekete deresen.

                       2013. február 20.