Ne dumáljatok nekem a férfiakról!
Annyira fáj a lelkem,
hogy felébresztem a köveket a földben
nőiességem
kavicsokkal teli persely
kukacok és harkályok otthona
odú testemen mászkáló rókáknak
kezemben új magok csíráznak
életem férfiját még keresik
az igen komoly dolog
nőiességem, hideg uzsonna
ágyékom a semmi otthona
a világ áll itt
és te magad! élj a beléd dobált szeméttel
ha elmegy, mondd meg neki
hogy a körmök elhagyják a testet
hogy te a szakítás tudományával élsz
mondd meg neki hogy súlyos a betegség
mint bárány bőre, fázom tekintetében
nem tartozom anyád méhének, uram!
nőiességem, megszállt földrész
nem vagyok megművelt föld …
tépd le rólam a szervet, mely nem az enyém
mint kígyóbőrt, szeretném levedleni
nem méltányos egy anya meggyilkolása
a haza nem az, amit feldaraboltak
hanem egy női test
szóval ne dumáljatok nekem a férfiakról!
fordította: Balázs F. Attila