2013. február 28 | Bányai Tamás | Irodalom

Ígéret

Kopár Brúnó tizennyolc éves korában érzett rá úgy istenigazából az élet szépségére. Akkor volt először szerelmes, nagy összeget nyert a kártyán, tanárai sem nyaggatták már tovább az iskolában, s még az olyan jelentéktelen apróságot is élvezni tudta, mint a tavaszi rügyfakadás. Nagy nyilvánosság előtt rögtön ki is jelentette: ő bizony nem fog meghalni!
Tehetős ember lévén sokat utazott, bejárta a világot. Két kézzel kapott minden elérhető élvezet után, ahogy mondani szokták, habzsolta az életet.
Igazán tiszteletre és elismerésre méltó, hogy tizennyolc éves korában tett ígéretét ötven éven keresztül maradéktalanul betartotta. Kívánhatott volna bárki is ennél többet?