Té és a repülgép
Té a teraszon ülve, kávéja szürcsölgetése közben kémlelte az eget. Éppen szájához emelte csészéjét, amikor meglátott egy repülőgépet a felhőtarkította égen. Ha ez most lezuhanna, gondolta, s mintegy a gondolat folytatásaként szaladt a házba videokamerájáért. Sohasem lehet tudni. A televíziós társaságok kisebb vagyonokat fizetnek érdeklődésre számot tartó és első kézből származó videofelvételekért. Tízezer dollárt biztos.
Hányan utazhatnak azon a gépen? Százan talán? Akkor az száz dollár koponyánként. Elég olcsó az emberi élet. A halál csak keveseknek hoz igazán hasznot.
A gép eltűnt egy felhő mögött, majd ismét előbukkant, szelte tovább az ég kékjét, míg végül a láthatár szélén kiszállt a kamera látószögéből.
És nem zuhant le!
Té azonban felvette a gépmadár követhető útját, de nem tudta eldönteni, mit kezdjen a felvétellel. Rövid töprengés után úgy határozott, mégis elküldi a videokazettát az egyik tévétársaságnak. Három napig várta a választ, három napig ült a tévékészülék előtt, hátha megjelenik a felvétele: Repülőgép szállt át a város fölött. És nem zuhant le!
A harmadik napon már azt sem bánta volna, ha egy fillért sem fizetnek. De még csak adásba sem került.
Pedig jó hír, gondolta Té.