Tó
pont beleillik medrébe a tó
arctalan szemlél túl nem áradó
egy kavics kacag ahogy lemerül
s egy papírhajó búsan ül felül
várjad a napot sohase keresd
ne hívd a múltat örök alperest
a tóból csőr hörpint belőled is
hullámok ütköznek s már semmi nincs.