2016. június 22 | Barok Márk | Irodalom

Inflexió

Magaslaton ma megpihent a tél.
Amint tavasz leheletét megérezi,
A lendület tovább alig viszi:
Megáll. Megáll. A pillanat metastabil.

Eső itatja tó vizét,
Ruhát magára ránt az ág.
Melinda zöld szemébe néz a Nap,
Melóba áll a pókfonál.

Remélhetem, hogy itt maradsz ma este?
– Melinda súgja tétován.
Mesék fedik be mind a hajlatát,
Lebeg haján a napsugár s a félhomály.