A délután blúza alatt
gondból nincs nálam csak ívnyi
nehéz lesz így bármit írni
s hogy legyen mozgás e tájon
a szél szatyrait lóbálom
a vers betűkkel alapoz
sminkelem a kort magamhoz
kórház helyett fekszem szóba
infúzión jön a nóta
a délután blúza alatt
lelkem öröm után kutat
hány féldeci mondd a szoknyád
ha nézem a mámor ront át
az ábránd étere kábít
csókkal repülök a szádig
pihengetve mosolyodon
varázsodtól porosodom
mint az olló úgy tedd lábad
égetnek a férfi vágyak
már ülve is éppen állok
bűvölget az asszonyárok
szenvedéllyel jöttél erre
párásodik szívem telke
a perc a kéj résén dug át
hántjuk egymásról a ruhát