2013. február 6 | Tar Károly | Irodalom

Álom

álmomban
őzikék fehéren fénylő fenekét
láttam
nevetgélő nőcskék nőttek ajkamon
kéjesen
mint boszorkánykörben a szegfűgombák
ennivalók
fiatal férfierő feszült bennem
ifjúság
vénségem rögvest vidáman verve volt
nyögtem
betegesen is boldogan sült bolond
legalább
álomvilágban átalhatott álom
életem
asszonyi napsütés lágy melegében
végezem
csókolt csókjukkal csobbanó telihold

hullt
fekete márványon feketedő lyuk-
halálba.