2013. február 6 | Merényi Krisztián | Irodalom

Túlélés

Túlélés

Nyolcvannyolc múltam.

Irigykedve bámulom bútoraimat,

a naponta kivett protézisemet,

festményeimet, és a kinti világot:

folyókat, hegyeket, …évszakokat.

Csodálom a nyelvek és ideológiák

halhatatlanságát, s minden könyvbe

vésett betűt s mondatot.

Szívemet sajdítja a közeli barlang,

a vén út, s Róza néném varrógépe.

Mint ahogy anyám megmaradt katicás

kombinéje, és apám műszemöldöke is.

Búsan nézem a vaskos bérházakat,

a lombos erdei fákat, épp úgy, mint

Jóska barátom katonasapkáját

vagy Bólya bácsi ágytálát.

Irigyelem mind!

Lennék szívesen helyükben.

Egész biztos túlélnek engemet.