Első zsoltár
Ajkaid számomra dombok, miken
legeltetném báránycsókjaim,
mint juhpásztor, játszva-furulyázva
a zengő szerelem húrjain,
út vezet e dombból a szívedhez,
felhágok járatlan bércein,
ott lakozik csengő rejtély-másom,
legmagasabb-legmélyebbjein.
Nap vagy, ragyogsz, bájologsz testemen,
tejút vagy, ősi göncölszekér,
bolygó vagyok, mit körülbolyonghatsz,
s epedek napforró-bájodért.
Fojtson kétszólamú lant-szerelmed,
szoprán-ölelésed játsszon bennem,
csókod hangjai tapossák utam,
hamvtestedet kelljen ölelnem.
Megjelent a Várad folyóirat 2015/10 számában.