A kép mindig közel
A kép mindig közel,
végleg közel, akkor is,
ha már csak te látod,
akkor is, ha bírhatatlan,
nem tudod honnan jön,
s nem tudod vissza hova.
A kép mindig közel,
akkor is, ha nyers színek
fénytörése roppant,
s ahogy nézed, nézed
már nem látsz többé partokat,
csak víz tükrén az utolsó kört,
ahol a sikoltó örvényforgása fojtogat.
Végül, magad előtt sem tudod
már ki vagy, pedig nem tévedtél el,
nem áll ott senki sem,
megérkeztél,
csupán a kép emléke vagy.