Önműtét
Az Osztriga fiúk orvosnak tanultak. A legkisebbnek, Péternek négy-öt évesen a szeme sem állt jól, ha rendelőt szimatolt. Hasra vágta magát, hisztérikusan toporzékolt, amíg legalább egy sztetoszkóp nem került a nyakába.
Orvos lett belőle. Nem is akármilyen. Ma már rendszeresen jár Európa szerte továbbképzésekre. Negyven évesen lett sebészprofesszor, mellette jogászdiplomát is szerzett. Nehéz döntés volt, de az orvosi hivatást választotta.
Osztriga, mint a Békefi Jónás Kórház lelkes főorvosa, jól tudja, hogy valamirevaló munkához pontos kezdés szükséges. Műszakkezdés előtt már a rendelő környékén sürgölődik.
Alig hatvan évesen veseelégtelenséget diagnosztizál magán. Nem teketóriázik, konzíliumot hív össze. Hamarjában eldöntik, hogy mihamarább ki kell venni a rosszalkodó szervet.
A műtétre szolgálaton kívüliek is bekéredzkednek, mint Bokros Alajos adjunktus, Osztriga teniszpartnere. Látszik rajta, hogy nem is annyira az emberért, mint inkább a sportemberért aggódik. Osztrigát a vakító műtőlámpa alá tolják. Felette, kissé jobbra hatalmas tükör; egész teste látszik benne. Asszisztensek, orvosok ügyködnek körülötte. A szedált Osztriga hozzáfog a műtéthez. Gyenge kezét – a külön erre a feladatra felkészített – dr. Bab Frigyes mozgatja. Osztrigának szemjelzéseiből kapja az utasításokat. Bab meglepődik, amikor Osztriga az ellenkező oldalon kezdi felnyitni hasfalát. A tükör fordított visszahatása zavarhatta meg. Bab lemondóan legyint, hisz a műtét kimeneteléért egyedül Osztriga a felelős.
Beront a betegápoló, Szakasz Gyula:
– Hogy a mindenit!… Az elsőn beszart a kávéautomata! Nincs itt Dezső?
Senki sem válaszol, de Bab kapva-kap az alkalmon, karon fogja Szakaszt, és Osztrigához vezeti, majd a kiemelt jó vesét átadja neki, hogy likvidálja azt.
A kijózanodó Osztriga belátja súlyos hibáját, de nem képes belenyugodni. Elhatározza, hogy bepereli magát, Szakasz Gyulát pedig megrovásban részesíti. A kórház etikai kódexének 187-es bekezdésének 39. pontja szerint tilos likvidálni felülvizsgálat nélkül testrészt, avagy belső szervet, még akkor sem, ha minden bizonnyal hibásnak tűnik.
A tárgyalás első napján Osztriga a felkészületlenségét említi, és hat év végtag-szabadságvesztést kér maga ellen. A fájós ballábára gondolt térd alatt. Talán a büntetés lejártával miután visszahelyezik a lábát, még a fájdalom is elszállhat belőle a hosszú hibernálás után.
Védője, Búza Jolán unalmas, sablonos előadást tart, köze nincs egy hatékony védőbeszédhez.
Másnap reggel nyolckor folytatódik a tárgyalás. Osztriga reménykedik, hogy ez a Búza talán erőre kap. De sajnos nem úgy történt.
Osztriga úgy dönt, hogy a vád mellett ő fogja betölteni a védelem szerepét is.