2012. január 27 | Zudor János | Irodalom

Körös-parti óda

Belehull a Körösbe egy falevél,
éjjeli csendélet,
felszisszen egy vízisikló, elmerül,

felesleges gondolkodni rajta,
és ezer ráncba fut a szél,
éjjeli sikoly… egyetlen menedék!

A kacsalábon forgó éjszaka,
tárt kapukkal beoson.
Megtöri a csendes folyót, megtöri
az éjszakát, a folyamatos kavicsok zaját,
a sodrát, kövér kövét, a moszatos kocsonyát,

a kitekintést, valaki egyedül
átmászik a hídon, az idegszálon,
az első kakasszón… Egy idegen!

Ó, hajnali Körösöm! Emitt a hotel,
foltja a nincs, hajnala kincs,
vörös göröngye felnyerít…

2011. szeptember 8.