2012. január 27 | Zudor János | Irodalom

Ballada a letűnt Váradról

A cementezett lépcsők alá
visz az út, a pincébe,
az úttalan, – unos-unt
azért, hogy valahogy Allah

megáldja, a török Isten,
a Bazilika Tündére is,
ha megtért, és keresztény lesz,
mint a Körös utcai szép,

bíbor kofa, az ortodox,
holdas templom kerülgeti,
sírját talán megtalálja,
térdepel, és néha tüntet,
a főtéren, Váradon,

kettészelt pinceszolga feszül,
a Nagypiac is megkövül.
(Beáll a csend, a kocsik
leállnak a Bank körül…)

2011. augusztus 22.