Egy tehetséges és sikeres építészdinasztia
A Rimanóczy család története Rimanóczy János fraknói várnagy koráig vezethető vissza. Miklós nevű testvérével együtt címeres nemeslevelet adományozott neki 1646. május 26-án Pozsonyban III. Ferdinánd király, s ezt Sopron vármegye hirdette ki. A fraknói ág nemesi előneve a rimanóczi volt. 1736 júniusában VI. Károly lovagi címet adományozott a családnak. Az építészdinasztia id. Rimanóczy Kálmánnal kezdődött, aki a fraknói várnagy Jánost követő hatodik generációhoz tartozott.
ID. RIMANÓCZY KÁLMÁN (1840–1908) építész, építkezési vállalkozó volt, a mai modern nagyváradi városkép egyik kialakítója.
Előbb kitanulta a kőművesmesterséget, később autodidakta módon elsajátította az építészmesterséget és letehette az építőmesteri vizsgát, ami feljogosította az építészi feladatok ellátására, azaz önálló tervezésre és kivitelezésre. Rövidesen az ország egyik legtekintélyesebb építész szakembere lett, világot látott, négy nyelvet beszélő, magas színvonalú műveltséggel bíró emberként. Kezdetben Budán dolgozott, utána Szolnokon működött mint építésvezető, majd önállósította magát és a fővárosban lett vállalkozó.
Első házasságából 1867-ben Árpád nevű fia született. Árpádot a szülők válása után az édesanyja nevelte Budapesten.
Id. Rimanóczy Kálmán 1867-ben Nagyváradon telepedett le. Két év múlva újra megnősült, s ebből a házasságból két fia született: ifj. Kálmán (1870) és Béla (1873). Váradi felesége több mint húszesztendei betegeskedés után, 1901-ben elhunyt. Halála után másfél hónappal id. Rimanóczy Kálmán egy 21 évvel fiatalabb nőt vett feleségül, Fehér Erzsébetet. Ezt Árpád fia nem helyeselte, emiatt Id. Rimanóczy Kálmán kitagadta a fiút.
Id. Rimanóczy Kálmán sikeres váradi munkáinak híre ment, és csakhamar országszerte elismert vállalkozó lett. Ő építette például a budapesti Uránia filmszínházat, első magyar építőmesterként gyárkéményeket emelt Magyarországon, s e vállalkozását is olyan siker koronázta, hogy csakhamar gyári építkezésekre Triesztbe is meghívást kapott. A haszonból Nagyváradon géptéglagyárat is létesített.
Hosszú időn keresztül, egészen haláláig Nagyvárad város törvényhatósági képviseletének a tagja volt. Nagyváradhoz mindenkor a legnagyobb hálával, szeretettel és lokálpatriotizmussal viszonyult, nevéhez számos jótékony akció köthető. Végrendeletében is jelentős összeget juttatott a városnak. 1908. január 2-án szélhűdésben hunyt el. Halálának híre a városban és mindenütt a legőszintébb, legmélyebb részvétet váltotta ki.
Nagyváradi munkássága során az általa tervezett ingatlanok kivitelezését is elvállalta, de mások által tervezett épületeket is épített.
Nagyvárad számára tervezett legjelentősebb alkotásai:
– Szent Vince Intézet, Partenie Cosma / Nogáll u. 5. (1868)
– Honvédlaktanya, Dunărea / Sal Ferenc u. 2. (1882)
– Körös-parti református templom tornya, Libertăţii tér / Ezredévi emléktér 40. (1884)
– Evangélikus egyház parókiája, Tudor Vladimirescu / Körös u. 28. (1885)
– Bihar Megyei Kereskedelmi, Ipar- és Termény Hitelbank székháza, Primăriei / Teleki u. 3. (1886)
– Nagyváradi Takarékpénztár székháza, Primăriei / Teleki u. 2. (1887– homlokzati átalakítás)
– Bihar Megyei Nemzeti Kaszinó székháza, Ciorogariu / Úri u. 2. (1888)
– Deutsch-ház, Vasile Alecsandri / Zöldfa u. 2. (1888)
– Eleméry-ház, Aurel Lazăr /Nagysándor József u. 7. (1889)
– Rimanóczy Szálloda és Gőzfürdő, Libertăţii tér / Ezredévi emléktér 8. (1892)
– Andrényi-féle vasáruház, 1. Decembrie / Nagyvásár tér 4–6. (1893)
– Rimanóczy-féle kétemeletes ház, Iosif Vulcan / Rimanóczy u. 5. (1894)
– Rimanóczy-féle egyemeletes ház, Libertăţii tér / Ezredévi emléktér 14. (1894)
– Múzeum, Muzeului / Múzeum u. 5. (1895)
– Szent Vince Intézet udvari kápolnája, Partenie Cosma / Nogáll u. 5. (1896 )
– Rimanóczy Szálloda és Gőzfürdő Bémer téri szárnya, Libertăţii tér / Ezredévi emléktér 8. (1900)
– Bazárépület, Madách utca (1900)
– A 4. honvéd gyalogezred laktanyája, Armatei Române / Rulikowski út 24. (1902).
IFJ. RIMANÓCZY KÁLMÁN (1870–1912) műépítész, építkezési vállalkozó volt, édesapja városképformáló munkásságának folytatója, immár nemcsak az eklektika, hanem a szecesszió jegyében is.
Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd külföldi középiskolában folytatta. A Charlottenburgban (ma Berlin egyik negyede) levő jó hírű Technikai Egyetemen (Technische Hochschule) nyert műépítészi oklevelet 1892-ben. Ezután Budapesten dolgozott Czigler egyetemi tanár irodájában. 1894-ben Budapesten építőmesteri iparengedélyt is nyert az általános iparűzési feltételek mellett. Ekkor már Nagyváradon dolgozott, előbb apja irodájában, majd rövidesen saját építészeti irodát tartott fenn, és modern, művészi érzékkel alkotott terveivel több országos pályázaton lett győztes. Nagyváradon egymás után valósultak meg az ő tervei alapján a közintézmények, paloták.
A Kolozsvári utcában 1885-ben téglagyárat alapított; ugyanebben az utcában két másik gyártelepe is volt.
Építészi hírneve a 20. század elejére már túllépte a város határait, a belügyminiszter megbízta a máramarosszigeti elmegyógyintézet tervezésével, majd felépíti a Debreceni Első Takarékpénztár palotáját. Több vidéki kastélyt is épít, de szívének legkedvesebb alkotása az Adrián, a horvát tengerparton megálmodott és megvalósított Miramare szálloda, a híres Circvenicán (ma Crikvenica) volt.
A közügyek terén is tevékenykedett, Nagyvárad városának törvényhatósági és közigazgatási bizottsági tagja volt haláláig, és mindvégig derekas munkásságot fejtett ki.
Ifj. Rimanóczy Kálmán 1894-ben megnősült. Házasságából három gyermeke született: Kálmán (1895), László (1897) és Rózsika (1900), de egyikük sem folytatta édesapjuk hivatását. Életét folytonos munkában töltötte, s ez okozhatta, hogy férfikorának delén érte a halál. 1912. április 12-én egy Bécs melletti szanatóriumban hunyt el agyszélhűdésben. Halálának híre mély megdöbbenést és őszinte részvétet keltett Nagyváradon és az egész országban.
Nagyváradi munkássága során az általa tervezett ingatlanok kivitelezését is elvállalta, de több esetben mások által tervezett épületeket is épített.
Nagyvárad számára tervezett legjelentősebb alkotásai:
– Katolikus Kör, Moscovei / Szilágyi Dezső u. 5. (1895)
– Szent Vince Intézet, Partenie Cosma / Nogáll u. 5. (1899 – em.)
– Pénzügy-igazgatósági palota, Republicii / Fő utca 35. (1900)
– Vasútállomás, Bucureşti / Állomás tér (1902 – átépítés)
– Városháza, Unirii / Szent László tér 1. (1903)
– Ideg- és Elmegyógyintézet, Pasteur / Kórház u. 26. (1903)
– Ifj. Rimanóczy-palota, Ciorogariu / Úri u. 3. (1903)
– Olaszi r. k. plébániatemplom, Dunărea / Sal F. u. 1. (1905)
– Görög katolikus püspöki palota, Unirii / Szent László tér 3. (1905)
– Rimanóczy-palota, Traian / Széchenyi tér 1. (1905)
– Várnai-villa, Libertăţii tér / Ezredévi emléktér 30. (1905)
– Moskovits-palota, Traian / Széchenyi tér 2. (1905)
– Bihar Megyei Gazdasági Egylet székhelye, I. C. Brătianu / Bunyitay Vince liget (1906)
– Nagyváradi Központi Takarékpénztár épülete, Regele Ferdinand / Bémer tér 4. (1907)
– Ügyvédi Kamara székháza, George Enescu / Ritoók Zsigmond u. 1. (1909)
– Múzeum, Muzeului / Múzeum u. 5. (1910 – bővítés)
– Lakóház, Ady Endre / Szent János u. 3. (1911)
– Bölöni-ház, Eminescu / Szaniszló u. 5. (1912)
– Apolló palota, Republicii / Fő utca 12. (1914).
RIMANÓCZY ÁRPÁD (1867–1925), id. Rimanóczy Kálmán első házasságából származó, a fővárosban élő fia folytatta édesapja hivatását, immár magasabb szinten. A reáliskola elvégzése után a fővárosi József Nádor Műegyetemen diplomázott. Ezután 1890. április 26-án a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe sorozták be és tisztté avatták. Egy évvel később már a Magyar Királyi Honvéd Huszárezred főhadnagya. 1898-ban a Honvédelmi Minisztérium III. ügyosztálya műszaki teendőinek végzésével bízták meg. 1901. július 20-án Budapesten feleségül veszi a lengyel származású Markowski Zsófiát, Julian Markowski neves lembergi szobrászművész lányát.
Az 1902. esztendő Bécsben találja, ahol a katonai mérnöki tanfolyam, a Technische Hochschule hallgatója, utána a mérnökkarban szolgál haláláig. Valamikor 1906 táján tér vissza Budapestre, mint mérnökkari százados.
Első két fia, Gyula (1903) és János (1904) még Bécsben született, de a harmadik, László 1907-ben már Budapesten. Rimanóczy Gyula viszi majd tovább az építész hivatást a családban.
Rimanóczy Árpád az első világháborúban mint mérnökkari őrnagy vett részt. A háború idején teljesített kiváló szolgálatai elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. A világháború után mérnökkari ezredesként szolgált nyugdíjazásáig, utána nem sokkal, 1925. február 2-án súlyos cukorbajban meghalt.
Rimanóczy Árpád egyetlen saját tervezésű háza a Budapest I. ker. Berényi utca 4. szám alatti telken épült családi ház, itt lakott haláláig a családjával együtt. A ház átalakított formában, vakolatdíszek nélkül ma is megtalálható.
ID. RIMANÓCZY GYULA (1903–1958) Ybl- és Kossuth-díjas építészmérnök, a magyar avantgárd építészet kimagasló alkotója volt.
Elemi iskoláinak elvégzése után 1912-ben beíratták a IV. kerületi főreáliskolába, s 17 éves korában – 1920-ban – kitűnő eredménnyel (praematurus) érettségizett. 1920-tól 1924-ig a Királyi József Műegyetem hallgatója. Abszolválása után részt vett a „Ziegler” érempályázaton, s pályázatára rektori elismerő oklevelet kapott. A pályázaton való részvétel, valamint édesapja 1925. februári halála miatt, utolsó szigorlatait csak 1925 júniusában tette le és szerezte meg az építészmérnöki oklevelet.
Diplomájának megszerzése után barátaival több hónapos európai tanulmányúton – Ausztria, Svájc, Franciaország, Észak-Olaszország, Anglia – vett részt. 1925. szeptember 14-én beállt édesapja jó barátjának, Maróthy Kálmán építésznek az irodájába, majd 1926. május 1. és 1927. június 30. között Wälder Gyula építész, műegyetemi ny. r. tanár irodájában dolgozott. Ebben az időben már önálló tervezési munkái is voltak. 1927. október 1-jétől önállósodásáig Dümmerling Ödön és Maróthy Kálmán közös irodájában dolgozott. 1928-ban újabb tanulmányutat tett, Dél-Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában. 1928. szeptember 14-én beiktatták a Mérnökök nyilvántartásába, majd 1929. május 17-én a Budapesti Mérnöki Kamara tagjai sorába jegyzik be.
1929 júniusában megnősül, elveszi Foucault Eugene franciaországi külkereskedelmi tanácsos Yvonne nevű leányát. Házasságából három gyermeke született: Yvonne (1930), Gyula (1932) és Jenő (1933). Két fia építészmérnök lett.
1929-től önállóan tervpályázatokon indul és egyre inkább a modern építészeti irányzatok felé fordul. Az adott kor ezeket a „modern” irányzatokat nem akarta elfogadni. Avantgárd építészeink tervei számos kudarc, majd a modern építészetbe vetett hit és újabb próbálkozások után jutottak el a megvalósulásig.
1933 januárjában önállósul. Az 1933. és 1934. év a tervezett és megépült villák, valamint a Pasaréti templom elkészültével meghozta számára az elismerést, hazai és nemzetközi szaklapok publikálták munkáit, és elismerően nyilatkoztak róluk.
1948-ban kényszerűségből az akkoriban alakult állami tervezőirodában vállalt munkát, eleinte tervezői, később különböző vezetői beosztásokban. Az állami tervezőirodák fejlődésük során sok változáson mentek át, ezért id. Rimanóczy Gyula 1948 novemberétől az Építéstudományi Intézet, 1949. január 1-jétől az Ipari Tervező Iroda, majd a Könnyűipari Tervező Iroda, végül 1950 szeptemberétől a KÖZTI (Középülettervező Iroda) állományába került, s ez utóbbiban dolgozott 1958. december 21-én bekövetkezett haláláig. Számos épületet tervezett, s ezek többségükben megvalósultak. Tervei között megtalálhatók ipari épületek, bányászfürdők és iskolák, iparitanuló-otthonok, egyetemek. A Magyar Építőművész Szövetség keretében 1953-ban megalakult Mesteriskola tanára volt haláláig.
Jelentősebb alkotásai:
– Lengyelország – Milanówek, Markowski villa (1926)
– Budapest, XI. ker. Somlói út 6/b, villa (1927)
– az Új Hatvani Római Katolikus templom tervpályázata; megvétel (1928)
– Budapest, XI. ker. Szirtes út 3/a, villa (1932)
– Budapest, X. ker. Kőszeg utca 8., villa (1933)
– Budapest, Pasaréti templom (1933–34)
– Budapest, II. ker. Pasaréti út 96., villa – ma Inter-Európa Bank (1933)
– Debrecen, volt Sugárút villa (1933)
– Budapest, II. ker. Pasaréti út 97., villa (1934)
– Székesfehérvár, Közvágóhíd (Farkas, Králik, Szabó munkatársak, 1935)
– Budapest, XII. ker. Lejtő út 22., villa (1936)
– Budapest, XIV. ker. Cházár A. u. 6., Postás Nyugdíjas Otthon (1937)
– Budapest, II. ker. Pasaréti téri autóbusz végállomás (1937)
– Budapest, VII. ker. Dob utca 75–81., Budapesti Postaigazgatóság (1939)
– Budapest, IX. ker. Mester utca 45., Rendelőintézet (1939)
– Budapest, II. ker. Battai út 12/a, villa (1940)
– Budapest, XIV. ker. Istvánmezei út 1–3., Nemzeti Sportcsarnok (Gerlóczy Gedeon, Müller, Simkovits, Tóth munkatársak, 1941)
– Budapest, XIV. ker. Bosnyák téri Szt. Antal Plébánia (1944)
– Ganz Árammérőgyár (1949)
– Ajka-csingervölgyi vájáriskola (1949)
– Bányászfürdők: Lyukó, Tatabánya, Nagybátony, Petőfibánya (1949)
– Budapest, XIII. ker. Váci út 107., Iparitanuló-iskola (1950)
– Veszprémi Vegyipari Egyetem (1951-től)
– Nyíregyháza, Dohányfermentáló (1951)
– Győr, Iparitanuló-iskola (1950)
– Gödöllői Agrártudományi Egyetem lakóépületei (1953)
– Szolnoki Irodaház (1953)
– Budapest, XI. ker. Műegyetem rakpart, Műszaki Egyetem R Épület (1955)
IFJ. RIMANÓCZY GYULA (1932–1992) építészmérnök a szakmai működését már középiskolás korában megkezdte. Megszakítva a budai Cisztercita Szent Imre Gimnáziumban folytatott tanulmányait, 1950–51-ben műszaki rajzoló volt az IPARTERV-ben. Magánúton érettségizett. 1952-ben felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnök Karára. Egyetemi évei alatt a KÖZTI-ben dolgozott. 1957-ben megvédett diplomájának témája Új magyar Skanzen kialakítása volt, a Művelődésügyi Minisztérium megvásárolta. A kötelező kivitelezői gyakorlat után 1958-ban a Budapesti Városrendezési Tervező irodában (BUVÁTI) kapott állást, innen is ment nyugdíjba 1986-ban.
Irányító tervezőként számos épületet, közintézményt: óvodákat, bölcsődéket, egészségügyi létesítményeket, iskolát, tanácsházakat, irodaházat, postát és lakóházakat tervezett, és rendkívül sok tervpályázaton vett részt. Az 1960-as években a Műszaki Egyetem Lakóépület-tervezési Tanszékén külső tanársegédként is dolgozott.
Egyik méltatója szerint: „A tervezést életcélként élte meg, az építészetet nem érvényesülési lehetőségnek, hanem erkölcsi kategóriának tekintette. Nem hódolt a divatirányzatoknak, házai a modern építészet felívelő szakaszában születtek, melynek stílusjegyeit biztos arányérzékkel alkalmazta.” Építészeti meggyőződésének egyik legkarakteresebb megfogalmazása a Budapest, XIII. kerület Victor Hugo utca 2–4. számú OTP-társasház üzletekkel. Szerény, visszafogott egyéniség volt, ugyanakkor különösen nagy szeretettel és hozzáértéssel foglalkozott a fiatalabb generáció tanításával. 1992. január 3-án – 60 éves kora előtt – halt meg. Házasságából nem született gyermek.
Jelentősebb megépült épületei:
– Budapest, XIII. ker. Árpád híd pesti hídfői lakótelepen Óvoda-bölcsőde (1960)
– Budapest, XVII. ker. Rákoskeresztúr, Új Tanácsháza (1963)
– Budapest, II. ker. Széna tér, MAVAUT végállomás (lebontották – 1964)
– Budapest, XIII. ker. Victor Hugo utca 2–4., OTP-társasház, üzletekkel (1965)
– Budapest, I. ker. Csalogány utca 22–24., Társasház és orvosi rendelő (1966)
– Budapest, IX. ker. Gyáli úti kórház, 124 ágyas pavilon (Vedres Györggyel, 1967)
– Budapest, XIII. ker. Hegedűs Gyula utcai bölcsőde (1968)
– Budapest, XXI. ker. Csepel, 12 tantermes általános iskola (1969)
– Budapest, XVII. ker. Rákoskeresztúr, Üzletház és Vásárcsarnok (1970)
– Budapest, XVIII. ker. Pestszentlőrinc, Tanácsház és Posta (1983)
– Budapest, VII. ker. Auróra utca 29–31., Vám- és Pénzügyőrség irodaépülete, szolgálati lakásokkal, kétszintes gépkocsitárolókkal (1982)
RIMANÓCZY JENŐ (1933–) Ybl-díjas építészmérnök egyetemi évei előtt három évig a Közlekedésüzemi Épülettervező Vállalatnál dolgozott rajzolóként, később segédtervezői tevékenységet végzett. 1953–1958 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építőművész szakát végezte el. Egyetemi évei alatt a LAKÓTERV-ben is dolgozott. Az egyetem elvégzése után, diplomaterve alapján felvették a Magyar Építőművészek Szövetségének Mesteriskolájára (mestere dr. Szendrői Jenő volt), így került az Ipari Épülettervező Vállalathoz, ahol 1958–1978-ig dolgozott, tervezői, osztályvezetői, majd irodavezető-főmérnöki beosztásban. Az IPARTERV-ben számos tervezési munkában vett részt. 1963-ban kormánykitüntetésben (Munka érdemérem) részesült a VERTESZ irodaház tervezéséért. 1966-ban az Ybl Miklós-díj II. fokozatával tüntették ki a Nyírségi Mezőgazdasági Kutatóintézet új telephelyének tervezéséért.
1978. április 1-jétől kinevezték az Általános Épülettervező Vállalat műszaki igazgatóhelyettesévé (egyben főépítész is volt), ott 1989-ig dolgozott, akkor saját kérésére nyugdíjba ment. Főmérnöksége alatt sok tehetséges építész kezdte meg az AÉTV-ben pályafutását. Nyugdíjazása után 1989–1998 között az ATLANT Épülettervező Kft.-nél számos tervezési munkában vett részt külső munkatársként, s ezek közül több meg is valósult. Szakmai pályafutása alatt több mint ötven pályázaton vett részt, nagyrészt eredményesen.
Oktatói tevékenysége:
– 1964–1970-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Középület-tervezési Tanszékének külső tanársegédje;
– 1975–1985-ig a Budapesti Műszaki Egyetem Középület-tervezési Tanszékén Állami vizsgabizottsági tag;
– 1978–1984-ig a Magyar Építőművész Szövetsége mellett működő Mesteriskola vezető építésze (tanára).
Rimanóczy Jenő a munkássága elismeréseként az Ybl-díj (1966) mellett 2013-ban megkapta a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti díját, 2014-ben pedig A Budapestért díjat.
Megépült épületei:
– Dombóvári Gazdasági Vasutak felvételi épülete (1952–1953)
– Budapest, Óbudai garzonház (1960–1961)
– Budapest, XII. ker. Maros utca 13., Társasház (1966)
– Budapest, XI. ker. Fehérvári út 108–112., VERTESZ irodaház (1960–1963)
– Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár megyei ÁÉV irodaháza (1962–1963)
– Nyíregyháza, Nyírségi Mezőgazdasági Kutatóintézet központi telephelye (1962–1966)
– Budapest, IV. ker. Táncsics M. u. 1–3., Táncsics bőrgyár irodaháza (1964–1966)
– Budapest, Ganz-MÁVAG szakorvosi rendelőintézet (1965–1967)
– Almásfüzitő, Almásfüzitői Timföldgyár, Erőműbővítés (Ákosfay Lajossal, 1967–1969)
– Debrecen, 250 férőhelyes csecsemőotthon (1967–1971)
– Budapest, Törökvészi út, 100 fh. óvoda és 60 fh. bölcsőde (Utólag az épületre emeletet építettek és jellege teljesen megváltozott – 1975–1978)
– Nyíregyháza, Nyíregyházi Megyei Kórház szülészeti, nőgyógyászati, orr-fül-gégészeti épülete (tervezőtársak: Varga Levente, Magyari Éva, 1990–1994)
– Pécs, Honvédkórház Traumatológiai centrum (tervezőtárs: Csikós Zoltán, 1995–2002)
Rimanóczy Jenő 1961-ben feleségül vette Marton Katalint. Házasságukból két lány született, de egyikük sem választotta az építész pályát. Így a Rimanóczy építészdinasztia, melyet id. Rimanóczy Kálmán alapított, kihalt, utódlása megszűnt.
A Rimanóczyak nagyváradi emlékezete
Közel hatvan éven keresztül mély hallgatás övezte a két Rimanóczy emlékét Nagyváradon. 1958-ban még az addigi Rimanóczy utcát is másról nevezték el. Azt az utcát, amelyben a 5. szám alatti bérházban id. Rimanóczy Kálmán utolsó lakása és irodája, a sarkon pedig az általa tervezett és épített, a nevét viselő szálloda volt; ezt végrendeletében a városra hagyta.
A nagyváradiak 2013. június elsején a több évtizedes mulasztást igyekeztek pótolni azzal, hogy ünnepi rendezvényen idézték fel a mai városkép alakítóinak, idősebb és ifjabb Rimanóczy Kálmánnak az emlékét. Az ünnepségre Budapestről meghívták id. Rimanóczy Kálmán három egyenes ági leszármazottját családostul: elsőszülött fiának, Árpádnak az unokáját, Rimanóczy Jenőt; második fiának, ifj. Kálmánnak dédunokáit, Rimanóczy Kálmánt és Pétert. Ebből az alkalomból az Ezredévi emléktér 17. szám alatti ingatlan falán emléktáblát avattak. A Deák Árpád bronzplakettjével díszített emléktábla szövege: „Ebben az épületben élt és alkotott / 1894–1908 között idősebb és ifjabb / RIMANÓCZY KÁLMÁN építész / hozzájárulván a modern Nagyvárad / arculatának megteremtéséhez.” Odavésték e szöveg román nyelvű tükörfordítását is. Ezen a napon bemutatták A két Rimanóczy. A nagyváradi városkép alakítói című könyvet is. Egy évvel korábban, ifj. Rimanóczy Kálmán halálának századik évfordulóján döntött úgy az RMDSZ Bihar megyei szervezete, hogy Rimanóczy-díjat alapít, s azt évente szakmai zsűri ítéli oda annak az építésznek, akinek a terve alapján példamutatóan újították fel a város egyik műemlék épületét. Ekkor döntötték el azt is, hogy az előbbi emléktáblával is leróják tiszteletüket a két építész emléke előtt. Ebben az évben pedig talán Nagyvárad központjának egyik kis terét is az idősebb és az ifjabb Rimanóczy Kálmánról nevezik majd el. S ki tudja, talán még azt is megérjük, hogy a két Rimanóczynak szobra is lesz majd Nagyváradon…