Utazom
Utazom, vagy talán az út fut lábam alá?
Kitárul a szemlélődés kapuja: csodák, a világ
érzékelése, csak a szép, csak a jó sokszorozza egymást.
Kitárul a mélység kapuja, a magasság kapuja,
a változó világ, a haladás magja, mely
megújulva újít a csend és a teljesség lábainál.
A dolgok sokasága körülfon,
lecsiszolt kőfelületekre borul az ég,
a képzelet szüleménye versengeni kezd a természettel,
a Finn-öböl partján fiatal nyírfa, fenyőerdők, mint zöld
függönydíszletek.
Az Egész fontossága, szellemed kapujában áll,
az öröklét percekből szőtt ruhájában.
Az ég és föld elméje összpontosít,
figyel a lakott földre, nehogy a nemlétet örökölje.
Keresem a helyet, mely megtölthet önmagammal,
hogy visszatérhessek saját belső végtelenembe,
ezért figyelem a földet s az eget szent figyelemmel.
A többi ember figyelme is így irányul a több égre
és a több földre, hogy a lakott ég és a figyelt fold
örök legyen és az űr ember közelibb.
Nagyvárad, 2011. 9. 20.