az Ismeretlenhez. Jakobovits Miklósnak
játszanék Veled
ha látnám lapjaid
szabályok nélkül
mint a lelkiismeret
ha arcod hiányzik
– megfestelek
hiába rejtőzködsz
ismerem a menekülőt
aranyaidon
halott felkelők
vére szárad
vitorlavászon a kép
közel a messzi
s a távol sötét
szárnyaikra tapadnak
a festék göröngyei
befalaztam
szerelmemet
sohasem érkezik már
felmentő sereg
minden örökké ugyanaz
csak arcát váltogatja
s örökké bennem havaz
a lélek-Himalája
kísértsél meg hogy
megkísérthesselek
kövek
fémek
textile
textúrák
zöldjében
kékjében
rózsaszínjében érkezem
halálig
követlek esztelen
falaimon átdereng
az elveszettnek hit
örökkévalóság
2011 augusztusában