ráhangolás (egy május krónikája)
andante
a föld melegszik galambok nem dögölnek
húsomban édes a rothadás
belém kóstolsz hatvanöt kilo
száznyolcvan centi kevés kevés
piano
az aszfalt szennye szerteszét gurult
a reggel lassan jön mint a meghalás
szememből kifolyt az erő nézni
tócsákban gyűrűző lépteid nyomát
allegro
szirmok döfnek bele a levegőbe
nem hallod hogy a gyep kiabál
nézed nézed mi maradt nekünk
a rét zöld üveg az erdő félhomály
vivace
robogjunk hűs síneken kedves
acéldrótok s a világot összetartják
nyomunkban recseg hasad a levegő
amíg szemeink egymást marják
adagio
mint az a patak ott és akkor
kanyargott hangtalan fák alatt
úgy maradnak örökre e napok
s vetnek árnyékot ránk a falak
simplicato
én itt vagyok te kegyetlen
te ott vagy én meg álnok
így basszák egymást félúton
az egymásból kitépett álmok
crescendo
mosollyal jöttél először
később röhögtél rajtam
aztán arcod grimaszba fagyott
vöröskékben rengett az ajkad
forte
egy citromsárga párna dalra kél
kétsfélméter mélyen a föld alatt
égő kazlakban alszanak bánatos kutyáim
egy meghökkentő kurvát a
térről isten az égbe ragad
mezzoforte
lelkem ma feledett tömegsír
s te friss hullaként humuszában
bűzlesz de mégis hullaszépen
kirakattesttel ülsz a székben
ha kihantollak
con aero
a levegő s minden lebegők
súlyosan tapadnak bőrömhöz édes
hízott múltam saját zsírjában serceg
nem alhatok döngenek a percek
a bene placito
koccintunk poharunkban örvénylik
kecsketej tehéntej egészséget
ma én keletre te nyugatra
patáink alatt tüzel éget
a
accelerando
májusban a vonatok szomorúbbak
hangtalan szelik át a tereket
benőni készül a vörös szederinda
de kettévágva hull a kőre a síneket
affettuoso
nap lemenése felkelése
önmagunkon még tudsz-e sírni
akarsz-e bőrömbe karmolni
polc alá rejtett meséket
afrettando
tudtam hogy egyszer meg kell állni
meredni maradni valami parton
lent nem látom a csobogásban
tükörben ázó arcomat
agitando
csak az éjféli vonatok zajai
azok maradtak meg ez az állomás
tudom menetrend szerint késel
a várakozás lehet ugyanaz
csak az érkezés lett ma más
al fine
május harmincegy illem szerint
kattan holnapba át az óra
te alszol meztelen kitakarva
hogy meg ne fázz az ablak zárva
amoroso
……………………………….
……………………………….
……………………………….
……………………………….
animato
hajnalban fogok kelni dolgozom
megírom ezt a verset lesz mit enni
este a parkban majd belém szeret
egy barna réka vagy egy szőke emmi
appassionato
mint kit először mint kit utoljára
mint kit késsel mint kit üres kézzel
lassan nem is a tett a fontos
hanem tetteim mértéke
attacca
szeretkezésünk automatizmusa
izzadság s kéj is jön parancsra
nem tudom az ágy csikorog
vagy ez a lesz eztán a hajnal hangja
brillante
neondzsungel az éjszakában
egy kocsmában egy gyertya fénye
esősen beeső lámpafény
szembogarak szárnyverése
calando
a motor megáll és mi is persze
bennem berreg még kicsit
át egy átjárószobán
meg nem zavarva álmaik
cantando
az ember félt a csendtől
mert halott
hát kitalálta az éneket
azóta a halál
nem jár többé lábujjhegyen
commodo
mert végül is sietni hülyeség
ha biztos a megérkezés
az irány képtelen kompenzálni
hogy úgyis elnyel a feledés
con dolore
az utcakövekre ültem s vártam a huszonötös villamosra
rajtam jóllakott tekintetek függtek
pedig csak a térdem vagy fejem már nem is tudom
csak vártam a huszonötös villamosra
s fájdalmasan sokára jött
con tristezza
magányom elhajított utcakő
célba-nem-érve
így sajátítanak ki a dolgok néhanap
ha a fekete színhiány
az én hallgatásom sem hallgatag
da capo (al fine)
tehát május sosem hittem volna
mármint tulajdonképpen talán sejthető
s most mégis a dolgok lecsupaszodása
a sejtjeimben mérhető
dolce
édesem leszünk ma utcabál
leszünk ma víg csahos kutyafalka
ma olyan jó szeretni téged
a haj s köröm is érted kiabál
eguale
régi nők sosemvolt májusok
mik lehetőségeikben mérhetőek
ma már csak én vagyok s az a másik
maga mögött mindent feléget
energico
kezdetben teremté a csöndet
a mozgást később a dolgokat
aztán elképedve nézte
a mozgás mindent magával ragad
eroico
ma háborút játszottam s győztem
patak partján kergetőztem
patakba kergettem az ellenséget
most cipelem haza a veszteséget
espressivo
madarak zúgva lángra kapva
kutyák közt járva megugatva
szandálban lábamra sár tapadva
s még csak nem is haza no hiszen
feroce
kék ibolya rozmáring a sírjára
bazmeg babám mér’ vadásztál bálnára
elvette az óceán az eszedet
bazmeg babám jön a pap és eltemet
fieramente
ha rám néznél most látnád
amint az ágyon ülök köröttem rend
a szoba átlátható látnád mit olvasok
látnál verset írva
és nem érdekelne
flebile
zenét hallgatok
színházba járok sétálni kocsmákba
szeretek szeretkezem este
megnézem a meccset
segítsen doktor úr
funebre
az is meghal kinek nem szabadna
engem ideköt mindegyikük
röghözkötöttség
olcsó emlékezés
furioso
gyűlöllek ha hiszel nekem
ha visszamondod a szavaim
gyűlöllek ha te vagy a tükör
vagy ablak mért nem vagy kokain
giocoso
záporok ha záporoznak
hozzám kúsznak leporolnak
Leporello szarul játsz
zápfogak és záptojás
giusto
ki nem mondott kedvesem
meddőn megteremtve
ha kimondlak te leszel
avagy el leszel vesz(t)ve
glissando
igaz ez már júniusban
a tüdő vízzel telt az elme bajjal
a napot ezerbe töri a szamos néha
a létből örökbe csúsztál gyímesi éva
grandioso
kissé irigylem urait életnek halálnak
ilyenkor kissé mikor az ölnivágy
tudom kivet magából minden ágy
és sír tán senki sem utánam
grazioso
nagy kecsben tartalak gráciám
mint itt feledt tornyot az imam
beteges szenvedély vagy mániám
de fogaim közt zörög a kapszula
gridando
isten verj meg én nem tehetem
sem véled se magammal
ne jöjj hozzám kegyelemmel
jöjj villámos fekete haraggal
impetuoso
legördülőben minden emotikon szája
pókháló zörren virtual
nyugtot lelni nyugton lenni
mint a pók az áldozatban
s mint pókban az áldozat
leáldozódva
malinconico (foly tovább a virtuál)
a ködbe vesző reggelek
amikor beléd reggelek
amikor véled laggolok
profilod belém párolog
de persze nincs mit regélnem
sem megélnem sem remélnem
languendo
de csak néha ha ilyen mondjuk az este
s akkor sem rád hanem szerveidre
csak a húsod mintha cask
felkoncolt disznók a sötétben
largo
ott álltam hömpölygés fölött
fejem fölött félúton esővel
órákig erkélyed alatt állva
órákig daccal mímelt erővel
miserioso
az erdő nincs a város nincs
nincs játék és nincs emberek
nincs égbolt nincs történetek
esetleg isten van meg tán én is vagyok
troppo
be kéne fejezni a verset még ha
ha még annyira is sem ha netalán
ha esetleg ha mégis ha mégsem
hát főleg akkor kell befejeznem
unison
már mondtam ez emitt június
viszlát konstruált májusom
azt hittem magamnak megteremtem
s lám a fonákját bámulom