Vissza a szigetre
tucatnyi év akár egy röpke minutum ha élsz vagy tán egy hosszú emberöltő
ha vegetálsz pazarló koldus ám a költő szavak bűvésze mikor magyaráz
de mágiája kopott felöltő széllelbélelt ballonkabát mert itt ágál és hadonász
de a semmin soha nem jut át és nem viszi át ölében tartva a szerelmet
a túlsó partra hogy ott az élet értelmén és irányán fennakadva magába
nézzen és megtalálja harmóniájának elíziumi virányán a kulcsot
ami minden zárat nyitna hogy ne tolvaj módra osonva lopva orozzon csenjen
egy-egy percet éji pásztorórát gyomorfeszítő hajnalvárást férfias merszet
hanem mint zsák a foltját oszlásig őrizze s a végtelenbe kivetítse
a találkozást két párhuzam között s a pontot is megragadja mivel majd
sarkából a földet kimozdítja ha mindenek fölött uralkodásba kezd
az elveszejtő rettenet és megnyílnak minden égi csatornák s az istenek
alázúdítják a tisztító tüzet savas özönvizet látván hogy nincs tudás
nincs akarat bárkát faragni tutajokat átvészelni a szörnyű éveket
míg nem voltál magaddal s ő nem volt veled ha egyesültetek
hajózva külön-külön léthéken és sztükszökön bolyongva csillagidőn át
feledve a múltat és a mát elvitorlázva a szigetig ahol végleg kikötve
lehorgonyozva felfeszültök a szivárványra