2011. augusztus 22 | Ady András | Irodalom

Lázadás

Neked így
kellek, szavak,
tartás nélkül, a
tisztelettől fejem
a hónom alatt,
szürke háttér
előtt mozdulatlan
alak, csak semi
kiválás, akarat
nélkül is lehet
vágyni, megnémítva
jó hangosan
kiabálni.

Jelentem tisztelettel
már így is korhadt
gyökerek szintjén
élek, Te mégis
hajlítasz, szakítópróba
vég nélkül, mire
vársz, meddig
görbítesz még,
számomra sok már
ami Neked elég,
hisz nem ép rajtam
csak a kéreg.

Ilyennek akarsz? Legyen.
(Én vesztésre állok, te meg győztes vagy.)
Cipelő, engedelmes
kereked leszek,
mely mindig a
sárban hagy.