vészkijárat
délelőtt, főtér, kőpadon ülök,
erős lennék, hát strófát betűzök;
csodával határos depresszió nyom
Európán innen, Nagyváradon.
kőpadon főtér, délelőtt, ülök,
egyedül vagyok, tovább merülök
a Bemer térig, ahol látható
mint issza sörét harminc lázadó.
kőpadon ülök, délelőtt, főtér,
mehetnékemről beszélnem kell még,
s ameddig csönded magára hagyom:
rádmosolyog a vasbeton plafon.
főtér kőpadon, ülök, délelőtt,
rendőröm érzi a lelki térerőt,
indulok holnap, ez neki sem titok,
megolvad oldalán a szürke gumibot.
Megjelent a Gyakorlótér c. antológiában (Budapest, 1989).