2011. július 24 | Máté Imre | Irodalom

Macskám

Mata Hari lelke lehet,
görcsösödik a képzelet.
Szemez velem minduntalan,
napjaimon hatalma van.

Edgár Poe-ként befalazom,
s áttünik a túlsó falon.
Kecsessége árnyat vet rám,
szívhatom sok cigarettám.

Érte fogy a borom nagyon,
imbolygok a hatalmakon.

Megjelent a Gyakorlótér c. antológiában (Budapest, 1989).