Várad hívására
Én lettem idegen,
vagy ő nekem?
Pedig szépítgette
volt életem.
Fiatal szememben
fényesedett,
bájolta rám a
kedveseket.
Poros falumat
hűtlen hagyva
sok vágya sarkallt
akaratra.
Barát-gyűrűkben
részegedtem,
s maradtam éjre
elfeledtem.
Űjra falumban
ébredtem fel
magányom maró
gyötrelemmel.
Élek azóta
napot vágyva,
nyitni még szemem
a világra.
Törvénytelenül
még szeretve,
esküszöm józan
istenekre.
Tékozló fiúként,
ki elfáradt,
me gtérnék bűnösen
hozzád Várad.
Megjelent a Gyakorlótér c. antológiában (Budapest, 1989).