Kultika – a nyelvújítástól a nyelvhekkelésig

Miként alakul, változik a magyar nyelv? Miféle új nyelvi dimenziókról beszélhetünk? Hogyan élünk benne a nyelvben? Miféle veszélyek fenyegetik a nyelvet? Miért van szükség mégis változásra? Ezekről a kérdésekről volt szó a Kultika Irodalmi Fesztivál (KIF) elnevezésű rendezvényen, amelyet április végén tartottak a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban.

A Kultika Irodalmi Fesztivál főszervezője, Derzsi Ákos egyebek mellett azzal a reménnyel vágott bele a KIF-be, hogy megannyi érdekes kérdés merül föl, és hogy képet kaphatunk arról, mire ítéltetett a tiszta, választékos beszéd.

„Fesztivál, melynek főszereplője a nyelv. És ez alkalommal nem az uráli eredet vagy ugor hovatartozás a kérdés, hanem hogy az átalakulás, a modern köznyelvi és irodalmi kommunikáció milyen szerepre ítéli a nyelvet. Hogyan jutottunk el a nyelvfejlesztés egyik fajtájától, a nyelvújítástól a nyelvhekkelésig? Fejlődés-e ez egyáltalán vagy involúció? Egy adott közeg függvényében milyen nyelvezetet használunk, és mennyire különbözik a beszélt nyelv annak írott formájától? Mennyire tud a kommunikáció kiejtett beszédhangok sorozatából igényesen felépített szerkezetté válni?” – olvashattuk Derzsi Ákos néhány gondolatát a KIF programfüzetében.

Kérésünkre a főszervező beszélt az irodalmi fesztivál céljáról, az előzményekről, a Kultika nevezetű kulturális portálról.

„2013-ban Sorbán Attilával indítottuk a Kultika honlapot, amelynek révén a nagyvilágban szétszórt magyarokhoz óhajtottunk szólni. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy szerte a világban, a különféle országokban, kontinenseken miként élik meg magyarságukat az emberek” – mesélte Derzsi Ákos.

Fölvették a kapcsolatot különféle, magyar közösségekkel foglalkozó egyesületekkel, társaságokkal, civil szervezetekkel, alapítványokkal; a portál látogatói, böngészői mindenféle érdekességet, illetve híreket, beszámolókat olvashatnak magyar közösségek életéről, mindennapjairól, Európától Észak- és Dél-Amerikán át Ázsiáig és Ausztráliáig, Burgenlandtól Oxfordig.

Érdekes összehasonlítani, összevetni, hogy mennyire másként élik meg magyarságukat Németországban, Finnországban, mint például dél-amerikai közegekben. A nyelvi különbözőségekre is föl lehet figyelni. Derzsi Ákos hangsúlyozta: tapasztalatuk, megfigyeléseik szerint a nyelv az egyedüli dolog, ami összeköt bennünket.

Az is foglalkoztatja a kulturális portál működtetőit, hogy a különböző közegekben élő fiatalok körében mennyire igényes a nyelvhasználat. Ezért hirdették meg a Nyelvhekkelés 3D-ben – interaktív megpróbáltatás elnevezésű vetélkedőt középiskolás diákoknak. A versenyzők jeligés pályamunkákat küldhettek be. A feladat az volt, hogy a pályázó egy adott esetet (egy tanárról kompromittáló videó kerül fel az internetre) háromféleképpen, három közegnek (a tanári karnak, a szülőknek és a neten lógó, csetelő barátoknak) fogalmazzon meg. A pályázók a tanári karhoz szóló fogalmazványban választékos nyelven írtak, a szülőknek már lezserebben, egymás között az ifjak pedig a legtrendibb nyelvezetet használták. Meglehetősen frappáns pályamunkákat kaptak, ami azt bizonyítja: nincs veszve minden. A KIF főszervezőjét az is érdekli, miként változnak az olvasási szokások, egyáltalán olvasnak-e manapság a fiatalok. Sokan inkább az elektronikus felületet használják, e-könyveket olvasnak, de olvasnak. Derzsi Ákos hangsúlyozta: a mostani fiatalok között is vannak roppant tehetségesek, akik tudják, mit akarnak. Minden nemzedékben megvan a világot mozgató erő.

Az irodalmi fesztivál programját is az említett szempontok alapján állították össze. Neves előadókat hívtak meg, akik sokat foglalkoznak a fenti kérdésekkel, témákkal. A rendezvény záróakkordja pedig egy koncert volt, ezt a filharmóniában tartották meg. A főszervező hozzáfűzte: sokat gondolkodtak azon, mi is legyen a záróesemény. Amellett döntöttek, hogy egy fiatal tehetséget hívjanak meg. A választásuk Boros Mihályra esett. Az ifjú zongorista 2003-ban született, a Liszt Ferenc Zeneiskola növendéke. Boros Mihály gyönyörű zongorajátékkal örvendeztette meg a közönséget. „A zene a legnagyobb ajándék, amit kaphatok, és amit adhatok. A zongora segítségével tudom elmondani mindazt, amit gondolok és érzek, éppen ezért mindig arra törekszem, hogy szépen muzsikáljak, a legselymesebb, a legszebb hangokat hozzam ki a zongorából” – vallja magáról a fiatal zongoraművész. A másik érdekesség, hogy a zongorista édesanyja Orbán Jolán irodalomtörténész, egyetemi tanár, aki előadást tartott a fesztivál második napján.

*

Április 21-én, a fesztivál első napján Péntek János nyelvész, egyetemi tanár, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke Új nyelvi dimenziók a robbanó időben címmel tartott előadást. Amint mondta, a nyelv nem önmagáért van. Lényeges az, hogyan élünk benne a nyelvben. „A nyelv a lét háza” – idézte Heideggert. Igényeljük, hogy a nyelvnek szabad mozgástere legyen. A dimenzionális nyelvészettel kapcsolatban elsorolta: lehet földrajzi, térbeli dimenzió, történeti, valamint társadalmi dimenzió. A változás egyik alapvető természete a nyelvnek. Hangsúlyozta: a kommunikáció minden új formája mindig új korszakát nyitja meg a kultúrának, de nem tünteti el a régit. Említést tett a szabadság és határtalanság lényegéről, a magyar nyelv határtalanításáról. Megjegyezte továbbá: a nyelvben nincs abszolút helyesség, inkább helyénvalóságról beszélhetünk. A beszélő nyelvi műveltsége, olvasottsága nagyon fontos. A nyelvet változtatnunk kell – a helyzetnek megfelelően. A gyorsuló időben a technikának, a kommunikációnak fontos szerep jut. A nyelvek jövőjével kapcsolatban közölte: léteznek domináns, terjeszkedő nyelvek és visszahúzódó nyelvek. A magyar nem veszélyeztetett nyelv, ám vannak veszélyeztetett magyar nyelvi közösségek. Szót ejtett a magyar nyelvtechnológiáról is, amely egyébként jól áll nemzetközi szinten. Péntek János előadásában kitért néhány új műfaj nyelvére is, szó volt a csetelésről, sms-ről, internetes naplókról (blogokról), valamint az anglicizmusok jelenlétéről a nyelvben.

Az előadás után a Nyelvhekkelés 3D-ben – interaktív megpróbáltatás elnevezésű, középiskolás diákoknak meghirdetett vetélkedőről volt szó. Derzsi Ákos a pályamunkák kiértékelésére Pető Csilla tanfelügyelőt, Zalder Évát, a Szent László Római Katolikus Teológiai Gimnázium igazgatóját, Tóth Mártát, az Ady Endre Líceum igazgatóját és Szabó Zsuzsannát, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium igazgatóját kérte föl. Pető Csilla elmondta: 21 dolgozat érkezett be, ebből 11 lett kiválasztva. Hozzáfűzte: a diákok nagyon jól oldották meg a feladatot. Tóth Márta megjegyezte: a diákok munkájának nem a javítása, hanem az értékelése fontos. Nagyszerű alkotások kerültek a kezükbe, egyéni, eredeti elgondolások, kreatív munkák. Néhány versenyző föl is olvasta fogalmazását. Ezután nem maradt más hátra, mint az oklevelek és a díjak átadása. Harmadik díjban részesült Mărcuţiu Rácz Dóra, második díjat nyert a Hofmann Anna, Hoffman Gergő és Hoffmann Pál ikerhármas, első díjjal pedig Kajántó Beát jutalmazták.

Április 22-én, a rendezvény második napján „Gondoltam fenét!” – Jelek és jelrendszerek a költészetben és a világban címmel tartott vetítettképes előadást Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense, a BÁR című társadalomtudományi folyóirat főszerkesztője. Megállapítása szerint az emberiségnek mégiscsak a nyelv a legnagyobb találmánya. A remekmű a nyelv legmagasabb rendű konstrukciója. A gyermekek és a költők átalakítják a nyelvet, hogy újraértsék saját magukat és a másik embert. A költők, írók ötven-hetven évvel megelőzik saját korukat. Az irodalom mindig játék is. Irodalom nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Könnyebb megérteni a világot annak, aki olvas. Fűzfa Balázs beszélt a jelek és jelrendszerek értelmezéséről a költészetben és a világban. El lehet gondolkodni azon is, melyik nyelvi forma mikor válik közhellyé, és mikor remekművé. Az is töprengésre késztet, hogy mitől működik egy vers.

A következő előadó Orbán Jolán irodalomtörténész, egyetemi tanár volt, aki Újmédia, újnyelv, újirodalom – a digitális kultúra és az olvasás paradoxonai címmel értekezett. Szólt a filozófiai gondolkodás fontosságáról. Vigyázni kell arra, hogy a technika ne sajátítsa ki a képzelőerőt. Beszélt az újmédia forradalma, a nagymérvű változás és az emberek kiszolgáltatottsága közötti összefüggésekről, valamint arról, hogy az itt és most milyen módon hat az olvasatunkra. Szó esett az újnyelvhasználat leleményességeiről, továbbá arról, hogy megtörténhet-e az olvasás trónfosztása.