Szívérzékenység – B. Mihály Csilla debütkötetéről
Versek, égi pásztorok címmel március 8-án jelenik meg B. Mihály Csilla első verseskötete. A szerző (1977, Szatmárnémeti) a kolozsvári BBTE vallás–néprajz szakán végzett. Budapesten dolgozik tördelő-grafikusként és korrektorként, illetve szerkesztőként egy internetes irodalmi portálon. Versei nyomtatott folyóiratokban, antológiákban jelennek meg. Lapunkban, a Várad folyóiratban is közöl verseket. 2016-ban a Magyar Művészeti Akadémia díjazottja lett.
B. Mihály Csilla 340 oldalas debüt verseskötete hét év válogatott termését tartalmazza. A szerző megjegyzése szerint: „Hogy vajon szűk vagy bő hét esztendő volt a 2013 és 2019 közötti időszak, azt döntse el az Olvasó!” A könyv az Underground Kiadónál jelent meg. Az alábbiakban az új verseskönyv méltatását olvashatják.
Ráhangolni egyre remény nélkülibbnek látszik manapság. S ezért egyre inkább különleges megbízatássá válik, ha ezt a föladatot érdemeljük ki. Mert ugyan sok a költő, az igazi értékekben mégis szűkölködünk. És „mert az értékek hirdetőit sokaság ritkán köszönti”…
Hamvas azt írja, „reális emberi alapállás egy van, csak tévelygés van számtalan”. Hosszú ideje követhetjük B. Mihály Csilla művészi formálódását, és magabiztosan állíthatjuk, már a kezdeteknél megtalálta, fölmutatta azt a sajátos költői arcot, az ő számára rendelt hiteles emberi-költői alapállást, amely a költők sokaságában megadja számára azt az igazi rangot, hogy nem csupán egy lehet közülük, de méltán és sokak számára az egyetlen is…
A Nobel-díjas Szymborska nem panaszként, de a valóság faktumaként mondta, hogy korunkban verset ezer emberből egy ha olvas. Ez mégse adjon csüggedésre okot, hiszen ideje van, hogy átlelkesedjünk és hét munkás év kimagasló termését ízlelgessük, olvassuk, és épüljünk belőle a tisztaság, szépség, igazság egyre szűkülő talapzatán!
Finom, leheletnyi különbséget érzünk, ha azt halljuk, poéta és nem azt, hogy költő. B. Mihály Csilla szívérzékenységűen daloló, tűpontosan fogalmazó…poéta! Poéta, hiszen gondolatai mélyek és magosak, gyakorta iránytűszerűek, a művek megformálása bravúros, cizellált. A Szerző otthonosan szövi a szavakat Isten színe előtt, művei a forma és a tartalom egységét tanúsítják: a bravúros kicsiszolás és a szavak rácsozatán átütő hit teszi a verseket mindennapi kenyérré.
Valaki kilépett a „végtelen szétbomló sóhaján, kilépett szálkás árnyéka mögül”… Ő az. B. Mihály Csilla, aki ma olyan „fény, mely az éjen szívbe ömlő békeszóval átlobog”.
Dóczi Székely Gábor