Premier előtt: A mi osztályumk
A lengyel és a zsidó nép közötti kapcsolattal, az egymás mellett élés során fölmerülő gondokkal, feszültségekkel, agressziókkal, pánikhelyzetekkel, a történelmi eseményeknek (a ’30-as évektől 2003-ig) az emberek mindennapjaira való kihatásával foglalkozik Tadeusz Słobodzianek drámája. A darab tizennégy leckéből áll. Mindenik leckének megvan a tanulsága. Főhős nincs, azaz egy csoport, egy tíz személyből álló osztály tanulói a főszereplők. Mindenik lecke egy gyermekdallal fejeződik be. A történet egy kis lengyel településen játszódik. Anca Bradu elmondta: nagyon érzelemgazdag és a humánusság jelentőségét hangsúlyozó a dráma. Föllelhetők benne a paradox értékítéletek és a különféle perspektívák. Avval is foglalkozik, hogy az egyház, a politika és más intézmények milyen nyomást gyakorolnak az emberi életekre. El lehet gondolkodni arról, hogy a szeretet hogyan menthet meg sorsokat, és hogy miért is fontos egymás elfogadása, megértése.
A rendezőnő elmesélte: örömmel tért vissza Váradra. Egyébiránt ez a harmadik rendezése (a Kasimir és Karoline és A kávéház volt az előző két produkció) a Szigligeti Társulatnál. A mi osztályunk rendezése során fölidéződtek a saját gyermekkori emlékei is. Ezért is ragaszkodott ahhoz, hogy a Körös-parti városban, a Szigligeti Színházban vigyák színre a lengyel drámát. No, meg azért is, mert a helyszín több szempontból is jó választás, hiszen Várad kozmopolita város, ahol egymás mellett élnek románok és magyarok, s a nagyváradi zsidóság sorsa is kötődik a darab témájához. Anca Bradu egyébként fölvette a kapcsolatot Koppelmann Félixszel, a Nagyváradi Zsidó Hitközség elnökével, s a rendezőnő meghívására dr. Asher Ehrenfeld debreceni rabbi is ellátogatott a váradi színházba. Ennek az volt a célja, hogy a színészek jobban megismerhessék a zsidó hagyományokat is, hiszen a szereplők története különféle életesemények során (esküvő, temetés, vallási ünnepek stb.) bontakozik ki.
A drámának dokumentarista jellege is van, kevés benne a fikció. A színészek a szerepekre való készülés során megtalálták az interneten azokat a valós személyeket, akikről szól a dráma.
Anca Bradu a színdarab aktualitása kapcsán hangsúlyozta: „Rólunk van szó.” Ezért mind a román, mind a magyarajkú nézőknek ajánlja az előadást. A próbafolyamattal kapcsolatosan közölte: gyümölcsöző találkozás ez a nagyváradi társulattal. Örömmel és lelkesedéssel, ugyanakkor – a témát tekintve – megrendüléssel dolgoztak együtt. Nagyon jó energiák vannak a társulatban, megvan a lehetőség arra, hogy a váradi teátrum ismét bekerüljön a romániai magyar színházak élvonalába.
Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház menedzserigazgatója elújságolta: az előadás – holott még ezután lesz a bemutató, ami egyúttal romániai premier is – máris meghívást kapott a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljára.
Szereplők: Dora – Gajai Ágnes; Zocha – Fodor Réka; Rachelka, később Marianna – Tóth Tünde; Jakob Kac – Szotyori József; Rysiek – Hunyadi István; Menachem – Kiss Csaba; Zygmunt – Dimény Levente; Heniek – Kardos M. Róbert, Władek – ifj. Kovács Levente; Abram – Szabó Eduárd.
Rendező: Anca Bradu. Díszlet- és jelmeztervező: Horațiu Mihaiu. Színpadi mozgás: Mălina Andrei. Zeneszerző: Horváth Károly m.v. Fordító: Pászt Patrícia.